Agytröszt

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! (2007 áprilisából)

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Az agytröszt (angolul: think tank) olyan tanácsadó szervezet, amely a politikai életben, a pártpolitikai versenyben ad tanácsokat, stratégiai vagy taktikai elemzéseket készítve. Az agytrösztök Nyugat-Európában és USA-ban legalább százéves múlttal rendelkeznek. A fogalom használata Magyarországon csak a rendszerváltás után terjedt el.

Az elnevezés olyan szervezetekre utal, amelyek alapvetően két területen, az aktuálpolitika, illetve az általános közélet szempontjaira fókuszálva politikai és társadalomtudományi elemző, illetve kutatómunkát végeznek, valamint közérdekű és közérdeklődésre számot tartó témákat tárgyalnak azzal a céllal, hogy hatással legyenek az aktuális és általános közpolitika alakulására, a politikai gondolkodásmódra, illetve közbeszédre. Az agytrösztök általában ideológiai elkötelezettség mentén, kisebb-nagyobb mértékben kapcsolódnak politikai pártokhoz, hatással lehetnek szakpolitikai döntésekre, és nemritkán a pártok egyfajta intellektuális háttérbázisát alkotják.^[1]

A think tank szervezetek egyrészt alapítványi keretek között működnek – ez esetenként kiegészül üzleti alapon folytatott tevékenységgel is, ám arra is van példa, hogy az agytrösztök kizárólag üzleti alapon végzik a munkájukat. Tevékenységük szerteágazó: általában ötvözi az elemzést, a kutatást (beleértve a közvélemény-kutatást), a kiadói tevékenységet, az oktatási tevékenységet, valamint a közvetlen tanácsadást a politikai és üzleti szféra részére. Jellemző, hogy a közpolitikával kapcsolatos elemzéseik, kutatásaik eredményeit a médiában, illetve a saját publikációik, továbbá konferenciák és egyéb rendezvények keretében nyilvánosságra hozzák.

Az agytrösztök profi szervezetek, profi háttérembereket foglalkoztatnak.^[1]

Főbb fajtái

Karitatív agytrösztök: az állampolgároknak kínálnak fel különböző olyan szolgáltatásokat, amelyeket más nem tud elvégezni, így az állam sem (pl. az emberek közötti egyenlőtlenségek csökkentése).
Kormányzati agytrösztök: a politikusok felé irányulnak. 1945 után kormánypolitikai alternatívák kidolgozásában vesznek részt (pl. a jóléti állam alapjainak kidolgozása).
Pártpolitikai agytrösztök: pártpolitikai jellegűek. Az 1970-es években jöttek létre.

Az agytrösztök kialakulása

Az agytrösztök őshazája az USA. A felépítésük alulról indul, magántőkéből, így függetlenek lehetnek az államtól.

Két hulláma volt a kialakulásuknak:

az első a két világháború között, Roosevelt elnöksége alatt volt, az 1930-as években. Európában ekkor több helyen a diktatúra, az USA-ban a demokrácia élt. Az állam és a kormányzat egyre nagyobb szerepet játszott a világgazdasági válság kezelésében;
a másodikra 1945-től került sor. Az újjáépítés során az angol lett az uralkodó nyelv a világban. Pl. a Marshall-segély koncepcióját ekkoriban a kormányzati agytrösztök dolgozták ki.

Az USA és Anglia agytrösztjei

USA

A pártpolitikai agytrösztök az 1970-es években jelentek meg az Egyesült Államokban. A két domináns amerikai politikai párt, a Demokrata Párt és a Republikánus Párt egyaránt rendelkezett „saját” agytrösztökkel, melyek olykor meghatározó szerepet játszottak a pártstratégia formálásában. A Watergate-botrány következtében elnökséget vesztő Republikánus Párthoz köthető agytrösztök célul tűzték ki, hogy a republikánusok ismét hatalomra tehessenek szert, így igyekeztek ezt lehetővé tenni.

Az agytrösztök manapság is kiemelt fontossággal bírnak az amerikai pártpolitikában; rendszerint részt vesznek a választási programok kidolgozásában.

Példák

Heritage Foundation – konzervatív agytröszt
Cato Institute – libertariánus, pártfüggetlen intézmény
Brookings Institute – liberális-centrista, pártfüggetlen intézmény

1992 után a demokrata agytrösztök erősödtek meg.

Clintonnal megjelent az imázsformálás (Bruce Newman politikai marketingje, imázsépítése). Az amerikai agytrösztök nagy költségvetéssel dolgoznak, sok emberrel.

Anglia

1976–1980 között a brit konzervatívok hozták létre a pártpolitikai agytrösztöket, hogy hatalomra kerülhessenek. Angliában az agytrösztök kis szervezetek (20–30 emberrel), kis költségvetéssel.

Példák

CPS (Centre for Policy Studies): Margaret Thatcher hozta létre.
IEA (International Economic): gazdaságpolitikai agytröszt. A nemzetközi és az angol gazdaság összehangolásán dolgozik.
Adam Smith Institute: általános politikai kérdésekkel foglalkozott.

Magyarországon

1990 előtt Magyarországon nem voltak agytrösztök. Az 1990-es évek közepétől jelentkeztek. Minden magyar párt mögött áll egy. A Fidesz 1998-ban eredményesen támaszkodott a kormányra kerüléséhez a Századvég Politikai Elemzések Központjának szolgáltatásaira. Az MSZP Clinton agytrösztjeit „importálta” 2002-ben.^[forrás?]

A pártpolitikai tevékenységet vagy aktuálpolitikai elemzést végző agytrösztök mellett a think tankek másik csoportját a specializált, illetve általános közpolitikai agytrösztök jelentik. Ezek a szervezetek, csoportok tudományos szemlélettel, szakértőként, párt- és aktuálpolitikától függetlenül elemzik a közpolitikát és az ahhoz tartozó szakterületeket. Ezek közé tartozik például a Professzorok Batthyány Köre, amely konzervatív, de nem pártközeli agytröszt, és ilyen szervezet még a szakpolitikai javaslatok készítésével és országvízió felvázolásával foglalkozó Egyensúly Intézet is, amely a legnagyobb magyar független agytröszt.