Narva (település)

Ez a szócikk a városról szól. Hasonló címmel lásd még: Narva (egyértelműsítő lap).

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Narva
A városháza
Narva címere Narva zászlaja
Közigazgatás
Ország	Észtország
Megye	Ida-Virumaa
Alapítás éve	1223
Irányítószám	EE-20309
Népesség
Teljes népesség	53 875 fő (2023. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Terület	84,54 km²
Időzóna	UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 59° 22′ 45″, k. h. 28° 12′ 02″59.379166666667, 28.20055555555659.379167°N 28.200556°EKoordináták: é. sz. 59° 22′ 45″, k. h. 28° 12′ 02″59.379166666667, 28.20055555555659.379167°N 28.200556°E
Narva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Narva témájú médiaállományokat.

Narva város Észtország keleti részén, a Narva folyó partján, az orosz határ mellett.

Földrajz

Narva, Észtország legkeletibb városa a Narva folyó mentén fekszik, mely egyben természetes határt képez Oroszország és Észtország között, és a város közelében torkollik a Balti-tengerbe. A határ másik oldalán fekvő Ivangoroddal közösen ikervárost képeznek.

Történelem

Korai idők

Már a Novgorodi első krónika is tett említést egy Nerevszkijnek nevezett területről a mai Narva környékén. Sokan innen eredeztetik a város és a folyó mai nevét.

Narva várát 1223. november 30-án alapították a dánok. Ennek oka az volt, hogy itt átkelő volt a Narva folyón, és a korábban már itt kialakult falu kereskedelmi utak találkozásánál feküdt. A város a szláv fejedelmekkel fenntartott kereskedelmi kapcsolatok miatt folyamatosan fejlődött. 1345-ben lübecki városjogot nyert IV. Valdemár dán királytól, a térség akkori urától. Ugyanakkor Tallinntól eltérően a város nem lett tagja a Hanza-szövetségnek, és végig kevés, mindössze néhány száz fő volt a lakossága.

1346-ban a város Dán Észtország többi részéhez hasonlóan a Kardtestvérek rendjének fennhatósága alá került. 1492-ben III. Iván moszkvai nagyfejedelem felépítette a folyó túlpartján Ivangorodot.

Svéd és orosz idők

1558-ban, a livóniai háborúban a várat elfoglalták az oroszok, majd 1581-ben a svédek. A háborút lezáró Jam Zapolski békében a vár a mai Észtországgal együtt Svédországhoz került.

A svéd időkben kezdődött el a város komolyabb fejlődése. Miután az óváros 1659-ben leégett, barokk stílusban építették újjá, ezután a belváros változatlan képet mutatott egészen a második világháborúig. Az 1680-as években kezdődtek meg a város erődítéseinek korszerűsítési munkálatai, melyek az egyik legerősebb erőddé tették a várost.

1700-ban a nagy északi háború során a várnál két jelentős ütközet zajlott. XII. Károly svéd király itt győzte le 1700. november 20-án a négyszeres túlerőben lévő orosz seregeket, akik még a háború kitörésekor vették be a várat. 1704-ben viszont I. (Nagy) Péter orosz cár csapatai foglalták el Narvát, és az 1721-es nystadi béke után Oroszországhoz került.

A 19. század második felében megkezdődött Narva ipari fejlődése. 1857-ben Ludwig Knoop megalapította a (ma is működő) Kreenholm textilüzemet. A gyár a Narva környéki zuhatagok olcsó energiáját használja, és az alkalmazott technológia is korszerű volt. A gyár termékei az 1900-as Párizsi Világkiállításon díjat nyertek. A század végére a gyárnak már 10 000 dolgozója volt. Akkor Észtország munkásságának 41%-a élt és dolgozott a városban. 1870-ben megépült a várost Szentpétervárral összekötő vasútvonal.

A 20. században

1918-ban, az első világháború után Észtország kikiáltotta függetlenségét. 1918. november 29-én a várost elfoglalta a Vörös Hadsereg. Az észtek 1919. január 19-én foglalták vissza. Az észt függetlenségi háborút lezáró tartui béke értelmében a város (Ivangoroddal együtt) Észtországhoz került. Észtország 1940-es szovjet megszállása után a Szovjetunió része lett.

Az 1941-es német támadáskor a város nem szenvedett komolyabb károkat. 1944-ben viszont a németek erődnek nyilvánították, ami miatt erős szovjet bombázások érték, majd a visszavonuló német csapatok felgyújtották. Az óváros teljesen elpusztult, mindössze három épület, köztük a városháza maradt meg az utókornak. A háború alatt a város szinte elnéptelenedett, a lakosságot mindkét fél részéről érték atrocitások, ezért vagy elhurcolták őket, vagy elmenekültek.

A háború után ipari fejlesztések voltak tervbe véve, például a később Sillamäeben felépült uránfeldolgozó gyár, ezért Narvát zárt városnak nyilvánították. Még 1945 januárjában leválasztották területéről Ivangorodot, ami az Oroszországi SZSZSZK része lett. A városba jórészt oroszok költöztek be.

Amikor 1991-ben Észtország független lett, népszavazást írtak ki arról, hogy Narva autonómiát kapjon-e néhány közeli várossal együtt, mivel lakosaik szinte mind orosz ajkúak voltak. A szavazók azonban nem támogatták az autonómia megadását.

Az 1992-es észt alkotmány szerint az ország határait a tartui béke rögzíti. 2005-ben viszont Észtország és Oroszország kötött egy megállapodást, aminek értelmében az 1945-ös határok állnak fenn köztük. Ez azt jelenti, hogy Ivangorod Oroszországnál marad.

Demográfia

Narva lakosságának jelentős része (93,85%) oroszajkú, ebből 86,41% orosz nemzetiségű, akik a Szovjetunió idején a különböző országrészekből vándoroltak ide. A második világháború után, a szovjet intézkedések (a háború előtti lakosságot nem engedték visszatelepülni) miatt ugyanis jelentősen megváltozott a város etnikai összetétele. A város lakosságának 35%-a orosz állampolgár.

Narva lakossága 1992 óta folyamatosan fogy. Akkor 83 000 lakosa volt a városnak, becslések szerint ez ma 65 000 fő körül van. Ez jórészt az orosz lakosság Oroszországba települése miatt van. A város egyik jelentős problémája az AIDS, ami a 2000-es években kezdett gyorsan terjedni. 2001 és 2008 között 1600 új fertőzöttet regisztráltak, és évente 150-200 fővel nő a fertőzöttek száma, ami Tallinn és Ida-Virumaa megye után a legrosszabb arány az országban.

Nevezetességek

• Narva Muuseum nagy kiterjedésű vár-, város- és régiótörténeti kiállítással a Hermann-várban (Hermanni linnus);
• egy óvárosi barokk, 18. századi épületben elhelyezett művészeti galéria;
• barokk városháza (a háború után újraépítve a károk miatt);
• evangélikus és ortodox templomok;
• a város peremén, közvetlenül a folyó mellett fekvő német katonai temető;
• Hermann-vár, a Német Lovagrend egyik restaurált erődítménye, amely pontosan a Narva jobb partján álló ivangorodi várral áll szemben. Tornyában várostörténeti kiállítás tekinthető meg.

Híres narvaiak

• Evert Horn (1585-1615), Narva kormányzója (1613)
• Friedrich Lustig (1912-1989), buddhista szerzetes
• Paul Keres (1916-1975), sakknagymester
• Paul Felix Schmidt (1916-1984), sakkjátékos
• Ortvin Sarapu (1924-1999), sakkjátékos
• Valery Karpin (szül. 1969), labdarúgó
• Maksim Gruznov (szül. 1974), labdarúgó
• Leo Komarov (szül. 1987), jégkorongjátékos

Közlekedés

Tallinn-nal vasút és az 1-es számú főút köti össze. Könnyen megközelíthető nagyváros az oroszországi Szentpétervár.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Testvérvárosok

• Karlskoga, Svédország
• Tinglev, Dánia
• Doneck, Ukrajna
• Lahti, Finnország
• Ivangorod, Oroszország
• Pärnu, Észtország

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Narva című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Narva weboldala (észt, orosz, angol nyelven)
• Narva városi múzeum