V. Olaf norvég király

V. Olaf
Olav Alexander Edward Christian Frederik[1]
Norvégia királya
Uralkodási ideje
1957. szeptember 21.[1] – 1991. január 17.
Koronázása	Nem koronázták meg[1][2]
Elődje	VII. Haakon
Utódja	V. Harald
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Glücksburg-ház
Született	1903. július 2.[3][4][5][6][7]  Anglia, Norfolk, Appleton House[1]
Elhunyt	1991. január 17. (87 évesen)[8][3][4][5][6]  Norvégia, Oslo[1]
Nyughelye	Akershus Fortress
Édesapja	VII. Haakon norvég király
Édesanyja	Matild norvég királyné
Házastársa	Márta svéd hercegnő
Gyermekei	Ragnhild hercegnő Asztrid hercegnő Harald koronaherceg
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Olaf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

V. Olaf (teljes nevén Olav Alexander Edward Christian Frederik; Norfolk, 1903. július 2. – Oslo, 1991. január 17.) Norvégia királya 1957. szeptember 21-től haláláig.

Pályafutása

Korai évei

Olaf Sándor dán hercegként született Károly dán herceg és Matild brit királyi hercegnő egyetlen gyermekeként. Miután édesapját 1905-ben Norvégia királyává választották VII. Haakon néven, az Olaf nevet vette fel.

A középkor óta ő volt az első norvég trónörökös, aki Norvégiában nőtt fel. Magánoktatást kapott a kastélyban, majd helyi iskolákba járt. Középfokú tanulmányait az oslói Halling iskolában végezte matematika-fizika tagozaton; 1921-ben érettségizett. Három évvel később végzett a Norvég Katonai Akadémián, ezt követően az oxfordi Balliol College-ban tanult politikatudományt, történelmet és közgazdaságtant.

Olaf egész életében szívesen sportolt. Lelkes sífutó volt, de fiatal korában a holmenkolleni síugróversenyen is részt vett. Több mint 70 éven át részt vett hazai és nemzetközi vitorlázó-versenyeken; az 1928. évi nyári olimpiai játékokon aranyérmet nyert a méteres hajóosztályban Norna nevű hajójával.

Érdeklődött a kultúra és a művészetek, különösen az irodalom iránt is.^[1]

Családja

1929. március 21-én feleségül vette unokatestvérét, Márta svéd hercegnőt, Károly svéd királyi herceg és Ingeborg hercegnő lányát. Márta annak a II. Oszkár svéd királynak volt az unokája, aki 1905-ben, a Norvégia és Svédország közti unió felbomlásakor lemondott a norvég trónról. A házasságot a norvégok és a svédek is jónak tartották; utóbbiak úgy vélték, hogy ez a két ország közötti feszültségek végét is jelzi.

Három gyermekük született:

• Ragnhild hercegnő (1930. június 9. - 2012. szeptember 16.)
• Asztrid hercegnő (1932. február 12.)
• Harald koronaherceg (1937. február 21.), a későbbi V. Harald király

A család az Oslo melletti Skaugum kastélyában élt, melyet nászajándékba kapott a hercegi pár.

Márta hercegnő 1954. április 5-i halála súlyos veszteség volt a királyi család és Norvégia számára.^[1]

Haakon király támogatása

Olaf és apja, Haakon közel álltak egymáshoz; a herceg fontos támogatója és tanácsadója volt a királynak, különösen a II. világháború alatt.

Az 1930-as években aggódtak a norvég védelmi képességek miatt. Megpróbáltak támogatást szerezni a katonai erő növeléséhez, de fáradozásuk hasztalan maradt. Amikor 1940. április 9-én német csapatok támadták meg Norvégiát, a király és a koronaherceg a norvég csapatokkal együtt vonult vissza észak felé, majd a londoni emigrációba.^[1]

A második világháború alatt

Márta hercegnő a második világháború alatt a német megszállás elől Svédországba menekült. Később az Amerikai Egyesült Államokba utazott a gyermekeivel, mert az amerikai elnök, Franklin D. Roosevelt védelmet ajánlott fel a hercegnőnek Washingtonban.

Olaf herceg és édesapja azonban az ország északi részébe menekültek, ahol a norvég hadsereg maradék részével ellenálltak a német túlerőnek, de pár hónap múlva nekik is el kellett hagyniuk az országot. Az Egyesült Királyságba mentek, és Londonból szervezték meg az ellenállást. Rengeteg norvég menekült Angliába, és csatlakozott a királyhoz és a herceghez, valamint a hadsereg megmaradt részéhez. A norvég kereskedelmi flotta is a németek ellen fordult; egészen a háború végéig nem kötöttek ki a norvég partoknál, nehogy a németek kezére kerüljenek.

1945-ben, a világháború végével a nép hatalmas lelkesedéssel ünnepelte a hazatérő királyi családot. Márta hercegnő, Olaf felesége meghalt 1954-ben, mielőtt a férje trónra léphetett volna.

Királyként

Olaf herceg 1957. szeptember 21-én lépett a norvég trónra, miután édesapja meghalt. A király hatalmas népszerűségre tett szert; Norvégiában még életében szobrot állítottak neki, és a „Nép királyának” hívták. Az olajválság idején nem ült autóba, és tömegközlekedéssel ment be parlamentbe.^[9] Olaf király rendszeresen fogadta az alattvalóit magánkihallgatásokon. Sokat utazott, és nem csak európai országokba; ellátogatott például Etiópiába is.

A király megkérte Erzsébet angol anyakirályné kezét, azonban ajánlatát elutasították. A király és az anyakirályné ennek ellenére továbbra is jó barátságban álltak egymással.

Halála

1990 nyarán a király egészsége megromlott, de még az év karácsonyára meggyógyult. 1991. január 17-én viszont agyvérzést kapott, és meghalt. Halálhírére ezrek gyújtottak gyertyát a királyi palota előtt, a nagy hó és a hideg ellenére.^[10] Utódja egyetlen fia, Harald herceg lett.

Jegyzetek

Források

• Celler Tibor: A világ uralkodócsaládjai; ISBN 963-9384-32-1

További információk

• A norvég királyi család hivatalos honlapja

Előző uralkodó: VII. Haakon

Norvégia uralkodója 1957 – 1991

Következő uralkodó: V. Harald