Észak-Írország vasúti közlekedése

Az Ír Köztársaság vasúti közlekedéséről az Írország vasúti közlekedése szócikkben olvashat.
Észak-Írország vasúti közlekedése
Date 18 July 2021
Date 18 July 2021
Működtetés
Nemzeti vasúttársaságNorthern Ireland Railways
Statisztika
Utasok száma3,3 millió[1] évente
Utaskilométer87,1 millió km[1] évente
Felmérés éve2020
A hálózat hossza
Teljes hossz340[1] km
Kétvágányú vonalak177[1] km
Villamosított vonalaknincs km
Nagysebességű vonalaknincs km
Nyomtávok
Fő nyomtáv1600 mm
Térkép
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Ír-szigeten, kettéosztottságából adódóan, két vasúttársaság működik. Az Ír Köztársaságban a Iarnród Éireann, az észak-ír részen a Északír Vasutak (angolul Northern Ireland Railways, NIR). Észak-Írországban, a főváros, Belfast környéki elővárosi vonalakon kívül két fővonal található, az egyik Londonderrybe, a másik – a határon át – Dublinba.

A jelenlegi vasúthálózat mellékelt térképén láthatóak a teljesen üzemképes (piros színnel) vonalak, a csak teherforgalmat bonyolítók (feketével, 2022-ben nem volt ilyen) és forgalom elől elzárt, de potenciálisan könnyen visszaállítható vonalak (fekete szaggatott vonal). A térképen jelzett repülőterek egyikének sincs közvetlen vasúti kapcsolata. A kisforgalmú George Best Belfast City repülőtér repülőtér közeli Sydenham[2] vasúti megálló sem dedikált reptéri megálló, bár alig pár száz méterre található a reptér főépületétől. A City of Derry repülőtérhez olyan közel halad el a vasút, hogy le- és felszálláskor a vonatközlekedésnek szünetelni kell, de nincs kapcsolat

Az Ír-szigeten a fővonalak elfogadott nyomtávolsága 1600 mm (5 láb 3 hüvelyk), amit szokás „ír nyomtávnak” is nevezni.[3]

Története

Az ír vasúthálózat térképe 1906-ban
Fintona lovas villamos. Képeslap kb. 1930-ból

Az Észak-Ír vasút története – közös múltjuk miatt – az Ír-sziget vasúti története.

Noha Limerick és Waterford között már 1826-ban engedélyezték a vasutat,[4] az első vasút csak 1834-ben épült meg. A Dublin and Kingstown Railway (D&KR) első vonala a dublini Westland Row és Kingstown (Dún Laoghaire[5]) között jött létre, a hossza tíz kilométer volt.[6] A helyi ellenállás miatt az első végállomás, Kingstown Harbour a West Pier (Nyugati móló) mellett volt. További három évbe telt, mire a vonal elérte a jelenlegi állomás helyét. A D&KR a világ első dedikált ingázó vasútja volt, 1834. október 9-én a Hibernia mozdony a vonal teljes hosszán végighaladt kocsijaival. A forgalom növekedését a kingstowni kikötő folyamatos bővülése biztosította. A vasút 1435 mm (4 láb 8½ hüvelyk) szabvány nyomtávra épült. Az építtető vállalkozó William Dargan volt, akit „az ír vasutak megalapítójának” neveznek, mivel számos fő útvonal létrehozásában vett részt.

Ezt követően számos vállalkozás tervezett, kivitelezett, épített vasutat, indított szolgáltatást. Több, mint harminc vállalkozás üzemeltetett vasutat a 20. század elején. A kiemelkedést, túlélést az egyesülés jelentette. A vasút üzemeltetést befolyásolta a A húsvéti felkelés, az az ír függetlenségi háború és az IRA megalapítása, majd 1921-ben az Ír Szabadállam létrejötte és az azt követő Polgárháború. Az új határ szétszakította a vasúti hálózatot is.

Az első határon áthaladó vonal, amit bezártak, a Great Northern Railways (GBR) üzemeltette Keady[7]–Castleblayney[8] vonal volt. 1957-ben zárták be a társaság szinte összes vonalát, beleértve Írország utolsó lóvasútját, a Fintona–Fintona Junction[9] járatot.[10] Ekkor szűnt meg az utolsó teljesen független társaság és az általa üzemeltetett pálya, a határokon átnyúló Sligo, Leitrim & Northern Counties Railway. Az utolsó bezárás 1965-ben a Portadown[11]–Derry[12] és Goraghwood[13]–Warrenpoint[14] vonalak megszüntetése volt, így Észak–Írország belső területe vasút nélkül marad. A vasút és vasúti-szolgáltatás folyamatos leépülése az ezredfordulóig tartott. Észak-Írország és Írország között egyetlen vasútvonal maradt meg: a Belfastot Dublinnal összekötő. A többi határon áthaladó vonal megszűnt, ami a határ menti térségek forgalmát is lecsökkentette annyira, hogy a járatok üzemeltetése veszteséges legyen, emiatt azokat is bezárják. Észak-Írország belső részein teljesen megszűnt a vonatközlekedés, az ezredfordulóra a legtöbb helyen a síneket is felszedték, a volt vasúti pálya helyét csak néhány híd és alagút jelzi. A vasúti szolgáltató cég ezalatt számos nevet használ, ismertebb az Ulster Transport Railways' és a Northern Ireland Railways, 1996-tól Translink a neve.[15]

A vasút szemszögéből nézve a sziget megosztásának legfurább vesztese a Donegal[16] vasút. Az 1906-ban alapított vállalkozás hálózata 914 mm (3 láb) nyomtávjával is eltért a szigeten szabványos ír nyomtávtól, a megosztás során elveszítette kapcsolatát Londonderry-vel, Strabane-nal[17] és Omagh-gal, önálló rendszerként viszont fenntarthatatlan volt, ezért 1960-ban megszűnt.

Az ezredfordulón erősödésnek induló ír gazdaság felismerte a vasút fontosságát és szisztematikus fejlesztésbe, felújításba fogott. Észak-Írország új kocsikat rendelt és újra nyitották a Bleach Green[18]–Antrim vonalat.

Az „ír nyomtáv”

Az első három vasút mind eltérő nyomtávú volt: a Dublin and Kingstown Railway 1435 mm (4 láb 8½nbsp;hüvelyk); az Ulster Railway 1880 mm (6 láb 2 hüvelyk) és a Dublin and Drogheda Railway 1575 mm (5 láb 2 hüvelyk). 1836-ban a Vasúti Bizottság azt javasolta, hogy Írországban a vasutakat építsék 1880 mm (6 láb 2 hüvelyk) nyomtávval. Az Ulster Railway eleve megfelelt az ajánlásnak, a Dublin and Drogheda Railway nem. Az Ulster Railway ezért további intézkedésekért lobbizott. Annak érdekében, hogy Dublin és Belfast azonos nyomtávval épüljön meg, az Egyesült Királyság parlamentje 1846-ban törvényt fogadott el. Ebben Írországban az 1600 mm-es (5 láb 3 hüvelyk) nyomtáv használatát rendelte el. Így az Ulster Railway vonalainak teljes átépítésére kényszerült, ám a törvényben, nem mellékesen az Ulster Railway-nek az új nyomtávra való áttérés költségeinek kompenzációját ígérte a parlament.[3]

Így lett az Ír-szigeten a fővonalak elfogadott nyomtávolság 1600 mm (5 láb 3 hüvelyk), amit szokás „ír nyomtávnak” is nevezni. Ez a szokatlan nyomtáv egyébként csak Ausztrália Victoria államában, Új-Dél-Wales déli részén (a viktoriánus vasúthálózat részeként) és Dél-Ausztráliában (ahol F. W. Sheilds ír vasútmérnök vezette be), valamint Brazíliában található meg.

Észak-Írország

A Northern Ireland Railways a következő vonalakon szolgáltat:

Belfast–Londonderry

Derry. Az állomás épületének ablakán kinézve a peronokra és a pályára, 4000 class DMU az iparvágányon. A fénykép a felújítás után, a nyitás napján (2019. október 21.) készült
Downhill vasúti alagút. Képeslap 1905 körül
A Bann vasúti híd, Coleraine városnál (2012. április 4.)

A második legfontosabb vonal Észak-Írország két legnagyobb városát köti össze. Whiteabby[19] megállóig együtt fut a Belfast–Larne vonallal, az elválásig két vágányos a szakasz, onnan egy. Antrim[20] állomásnál csatlakozik a vonalhoz az üzemen kívüli Antrim–Lisburn vonal. Másik elágazás a vonalon a Coleraine–Portrush vonalé Coleraine-nél[21]. A vonal hossza 149,9 km, a menetidő: 132 perc, 14 állomás, megállóhely (menetrend szerinti forgalom).[22][23][24]

A Belfast-Londenderry szakasz két irányból épült, meglepő módon az építkezés hamarabb kezdődött meg Derry felől. A két rész szakasz Coleraine-nél találkozott.

Londonderry felől az 1845-ben alapított Londonderry & Coleraine Railway társaság építette a vonalat. A vonal legnagyobb műszaki kihívása a két Downhill alagút megépítése volt, amely 1846 júniusában kezdődött meg. Az alagutak robbantása 12 000 fős tömeget vonzott, a robbantásához 3 600 font puskaport használtak el. Amikor az alagút elkészült, az alagútban ötszáz fős bankettet tartottak. A 275 méteres hosszabbik alagút a leghosszabb vasúti alagút Írországban.[25] A Londonderry és Limavady[26] közötti vonalon az áruforgalom 1852. októberben, a személyforgalom pedig decemberben indult meg. A vonalon a munka Coleraine felé Limavadytól négy mérföldre, a Broharris Junctiontől[27] folytatódott. Limavady fejállomássá lett, ezért a mozdonyt át kellett mozgatni a szerelvény másik végére.[28]

Belfast felől is számos, rendszerint összeolvadó vasúttársaság vett részt a szakasz építésében Portrush-ig. Portrush kiépülő üdülőhelyként kívánt minél könnyebb elérhetőséget biztosítani az utazóknak, Coltraine "csak" útba esett. Az vonal első részt Belfast és Ballymena[29] között a Belfast and Ballymena Railway nyitotta meg 1848. április 12-én. A Ballymenától Coleraine-ig és Portrushig tartó vonalat Ballymena, Ballymoney, Coleraine és Portrush Junction Railway építtette, 1855. december 4-én nyitották meg. A vonal építését az a William Dargan felügyelte, aki számos ír vasút vonalnál látott el hasonló feladatot. Mivel nem volt híd a Coleraine városát ketté szelő Bann folyó felett, az utasoknak és az áruknak át kellett szállniuk Coleraine-ban[30]. 1860. november 19-én fából és vasból épült vasúti hidat nyitottak a Bann folyó felett. 1924-ben vasbeton szerkezetre cserélték konzolos középső résszel, amelyet megemeltek, hogy alatt a nagyobb hajók is áthaladhassanak.

A mára önálló vonalnak számító Colarine-Portrush vasúti kapcsolat 1855. december 4-én jött létre.[31]

A legrövidebb ideig működő vasút

A Derry–Coleraine szakaszhoz két szárnyvonal épült.

A Limavady & Dungiven Railway Company 1883-ra tíz mérfölddel meghosszabbította a szárnyvonalat Limavadytól Dungivenig[32]. A szárnyvonalat 1950-ben az utasok, 1955-ben az áruszállítás elől is bezárták.

Egy másik szárnyvonal története is jellemző az Ír-sziget vasúti fejlődésére. Az alig 7,5 km-es szakasz Magilligan[33] kisvárostól Magiligan Pointig[34] vezetett. A Magilligan Point a Foyle-folyó tenger-öböl szájánál található. A vasút építői azt remélték, hogy innen a szemközti partra kompjárat létesül, ez biztosítja a megfelelő forgalmat. A vonalat parlamenti jóváhagyás nélkül építették, 1855 júliusában nyitották meg, de veszteséges volt, ezért még ugyanabban az évben októberben, így lett ez a legrövidebb élettartamú személyvasút vonal az Ír-szigeten. Ironikus módon ma szezonális kompjárat működik Magilligan Point és Donegal (megye) között.

Coleraine–Portrush[35]

Vonat a Dhu Varren lakókocsi park közelében Portrushnál. (1983. július 16.)

Ezt az alig 13 kilométeres szakaszt, amelyet 13 perc alatt tesz meg a vonat, leginkább a Belfastból érkező nyaralók használják. A vonalnak csak négy állomása van.[22][23][24]

A ma önálló szakaszként élő, de inkább mellékvonalnak tűnő Coleraine–Portrush vonal eredetileg fővonal volt, amelyet a Portrush-ban épülő, kikapcsolódást és szórakozást kínáló szállodák kedvéért kezdtek építeni és Belfastig ért. A küldetést Ballymena, Ballymoney, Coleraine és Portrush Junction Railway oldotta meg, amely 1855. december 4-én nyitotta meg a teljes szakaszt a forgalom előtt. November 7-én az első vonat elhagyta a belfasti York Road[36] állomást és megállás nélkül haladt Coleraine-be és onnan Portrushba.[31]

Belfast–Larne

A kép 1980. február 2-án készült, Larne Harbourt mutatja. Ekkor alakítottak ki új rendezőterület a kikötő számára (bal felső/középső rész). Az állomás volt az egyetlen a NIR-nél, ahol ekkor szemafor jelzést használtak (kép jobb szélén). A képen látható vonat Belfast, York Road felé indul

A Belfast–Larne vonal ma Belfast elővárosi közlekedését szolgálja ki. A Belfasttól északra tartó szakasz jórészt a tengerparton halad. Hétköznap (2022-ben) a vonatok félóránként indulnak a belfasti Great Victoria Street fejállomás felől, a végállomás, félóránként váltakozva, Whitehead (durván félút) vagy Larne Harbour[37]. Csúcsidőben extra járatok közlekednek a Whitehead előtti Carrickfergus[38]-ig. Este, 20 óra után, a járatok óránként indulnak és végig mennek a vonalon. Szombaton és vasárnap csak a hétköznap csúcsidőben járó szerelvények nem közlekednek. A vonal hossza: 38,3 km, a menetidő: 62 perc, 18 állomás, megállóhely (menetrend szerinti forgalom).[24][39][40]

A Belfast and Ballymena Railway 1848. április 12-én nyitotta meg a A Belfast és Ballymena Railway egyvágányú ágat nyitott Carrickfergus Junction[41] (ma: Greenisland) és Carrickfergus[42] között. Naponta öt személyvonat közlekedett irányonként, áruszállítás nem történt. Egy másik társaság, a Carrickfergus and Larne Railway[43] helyezi üzembe a Carrickfergus–Larne Harbour[44] közötti vonalat 1862. október 1-én, ez a larne-i állomás[45] átadásának időpontja is.[46]

Belfast–Bangor

Bangor állomás nyugatról (2010. november 6.)
Great Victoria Street vasútállomás, Belfast (2016. március 12., 09:04:05)

A Bangortól[47] Belfaston át egészen Newry-ig[48] tartó vonalat menetrendi, kezelhetőségi okokból kér részre szokás választani, az egyik a bangori vonal, a másik a newry-i, amelyet gyakran portdown-inak is neveznek.

Az elővárosokat Belfasttal összekötő kétvágányos vonalon jellemzően félóránként követik egymást az utasszállító szerelvények. Csúcsidőben ennél gyakrabban is indulnak szerelvények, ám ezek nem mennek végig a Portadownig, hanem Belfastban a Great Victoria úti fejállomás[49] a végállomásuk vagy induló pontjuk.

A Belfast and County Down Railway (BCDR) társaságot 1846. június 26-án jegyezték be. A vállalkozásnak parlamenti törvény biztosította a jogot,[50] hogy a Donaghadee városba építendő vasútról Conlig-nál[51] leágazva Bangort elérő vasútvonalat építsenek. 1861-ben a vállalat igazgatótanácsa a úgy döntött, hogy nem él a lehetőséggel, elvesztette az engedélyt. 1865-ben a Belfast, Holywood és Bangor Railway (BHBR) meggyőzte a Parlamentet és az érintett földtulajdonosokat, hogy Bangort ne a fenti terv szerint érje el a vasút, hanem folytassák a Belfast–Holywood[52] 1848. augusztus 2-án átadott vonalát (építette: BCDR) tovább, a Belfast előtti öböl partja mentén Bangor felé.

A BHBR, a szokásoknak megfelelően, külön állomást épített Holywoodban. A vonalat 1865 májusában nyitották meg a forgalom előtt. 1859-től a BCDR egyre aggasztóbb pénzügyi problémákkal küszködött, és e problémák enyhítése érdekében eladta a Belfast-Holywood vonalszakaszt a BHBR-nek. A BCDR megkövetelte a BHBR-től, hogy építsen egy külön állomást a Queen's Quay-nél[53]. A BHBR sem volt sikeres, hogy megszabaduljon súlyos adósságaitól, 1874-ben bérbe adta vonalát Down megyének. 1884-ben egy parlamenti törvény a BHBR összes vagyonát a Down megyére ruházta. Holywood két állomását egybenyitották, mivel egymás mellett álltak.[54]

Belfast–Newry

Lisburn állomás a Magheralave Road hídról nézve. A bal oldali vonat a Belfast Central-Newry, a jobb oldali a Lisburn-Belfast járat (2006. október 4.)
Belfast–Newry vonal Lisburn-nél a Ballinderry Road hídja alatt. A harmadik vágány a jelenleg használaton kívüli Lisburn–Antrim vonal része

A portadowni ágon a járatok végpontja lehet Lisburn[55], Portadown vagy Newry, amely névadó Portadown után található a vonalon. Ez a szakasz a Belfast–Dublin két vágányos vonal része, Newry a határ előtti utolsó megállóhely. Lisburn állomásnál csatlakozik a vonalhoz az üzemen kívüli Antrim–Lisburn vonal. A Belfast-Portdown szakasz 48,8 km, a menetidő 70 perc, 12 állomás, megállóhely (menetrend szerinti forgalom). Portadownban és Newryban az elővárosi járatokon kívül a Belfast–Dublin InterCity vonatok is megállnak általában.[24][56][57]

Az Ulster Railway-t 1836-ban alapították az Egyesült Királyság parlamentjének törvénye alapján.[58] Az első vasút vonal építését 1837. márciusában kezdték meg a belfasti Great Victoria Street és Armagh között. Az első 13 kilométeres szakaszt Lisburnig 1839. augusztusában nyitották meg, az első napon az Ulster Railway háromezer utast szállított.[28] A vonalat fokozatosan bővítették, a vonat 1841. november 18-án futott be először Lurganba[59]. 1842. január 31-én Portadown külvárosában, Seagoe-ban[60] egy ideiglenes végállomást nyitottak, mert a puha talaj miatt csak 1842. szeptember 12-ére készült el az új állomás a Watson Streeten.[61]

Portadown városnál a vasútnak át kellett haladnia a Bann folyó felett, a híd csak 1848-ban készült el, a vonatok ekkortól közlekedtek Armagh-ig, de a newry-i ágnak is szüksége volt a hídra. A Newry felé tartó vonal csak 1852-ben, a Bessbrook-i viadukt elkészültével készült el.[61] A vonal Scarva[62] és Poyntzpass[63] állomásokon áthaladva érnek Newry-ba, pontosabban Newry nyugati széléhez. Newry belvárosába az Armagh felől érkező vasút vezetett, amely Goragh Woodnál[64] keresztezve a Portadown–Newry vasutat.

Lisburn–Antrim

A Lisburn–Antrim vonal 32 km hosszú. A Belfast–Newry vonalon lévő Knockmore Junction átszállóhelyet köti össze a Belfast–Derry vonalon található Antrimmal. 2003 óta le van zárva a személyszállítás elől. Az útvonalat továbbra is karbantartják, személyzet képzésére, vonatok elterelésére használják. Időről-időre felmerül a vonal újranyitása, esetleg egy Belfast–Lisburn–Antrim–Belfast körkörös útvonal létrehozásával. Mivel a vonal a Belfast nemzetközi repülőtér mellett halad el, így egy állomás létesítésével átszálló pont lenne létrehozható.[65]

Portadown–Dungannon–Omagh[66]–Londonderry

A vonalat 1855-ben kezdték építeni, és 1958-ban rendelték el a bezárását, több helyen a síneket is felszedték, a pálya helyét is más célra használták fel. Lehetséges a vasútvonal részbeni feltámada. 2013 januárjában Észak-Írország Regionális Fejlesztési Minisztériuma közzétett egy nyilvános konzultációs dokumentumot, amelyben a becslések szerint 187 millió GBP összegű újbóli megnyitását javasolta.[67] 2014 májusában a regionális fejlesztési miniszter kiadta a vasúti beruházások prioritási stratégiáját a 2015–2035-ös időszakra, amely vasúti újranyitásokat javasol, beleértve a Dungannon[68] – Portadownt is.[69][70]

Két ország között

Belfast–Dublin

Az Enterprise (Dublin–Belfast Intercity) 228. számú 201 Class mozdonya Belfastban
Az első osztályú kocsi belseje

Az Egyesült Királyság parlamentjének 1836-os törvénye engedélyével az Ulster Railway 1837 márciusában kezdte meg a Belfast Great Victoria Street és Lisburn közötti vonal első 13 kilométeres szakaszának építését, amelyet 1839 augusztusában fejezték be 107 000 font költséggel. Annak érdekében, hogy Dublin és Belfast nyomtávolság nélkül kapcsolódjon össze, az Egyesült Királyság parlamentje 1846-ban törvényt fogadott el, amely 1600 mm (5 láb 3 hüvelyk) kompromisszumos nyomtávot fogadott el Írország számára, az Ulster Railway felszedte és újra fektette a vágányokat. A vonalat fokozatosan bővítették, 1842-ben érték el Portadownt.[71]

A Dublin and Drogheda Railway (D&D) volt a harmadik személyvonatokat üzemeltető vasúttársaság Írországban. A D&D 1836. augusztus 13-án megkapta a királyi hozzájárulást a Dublin és Drogheda[72] közötti 51,1 km hosszú vasútvonal megépítéséhez. A vonal megnyitása 1844. május 24-én történt.[73]

Végül a két városból kiágazó vonalakat, a Portadown és Drogheda közti szakaszt, a Dublin és Belfast Junction Railway építette meg, 1853-ra készült el. Az így összekapcsolódó vasút vonalak adták ki a Dublin-Belfast útvonalat. A vonal akkor vált üzemképessé, amikor 1855. április 5-én az első vonat áthaladt a Boyne-viadukton.[71][74]

A Belfast–Dublin vonal a fő– és legforgalmasabb vasúti útvonal az Ír-szigeten. Ez az egyetlen vasútvonal, amely keresztezi az Ír Köztársaság és az Egyesült Királyság határát, a Iarnród Éireann (IE) és a NI Railways (NIR) közösen üzemelteti. A vonal végállomásai: Dublin, Connolly és Belfast, Lanyon Place. Hétköznap nyolc, szombaton hét, vasárnap öt vonatpár közlekedik a két város között, a menetidő 135-140 perc, a megtett út 198 km. Hétköznap még egy járat van Dublin felől, de az csak Newry-ig, az első északír megállóig közlekedik. A menetrendekben Enterprise megnevezést használnak erre a viszonylatra. Az InterCity-nek is nevezett járatok Dublin után csak Drogheda, Dundalk állomásokon állnak meg Írországban és Newry és Portadown állomásokon Észak-Írországban.

Az Ír kormány készített tervet a vonal korszerűsítésére, amelyen akár 500 km/h sebességgel haladnának a szerelvények.[75][76]

Statisztikai adatok[77]

2016/17 2017/18 2018/19 2019/201 2020/212
Vasútpálya hossza (km) 340 340 340 340 340
Mozdonyok száma 2 2 2 2 2
Személyszállító kocsik száma 143 143 143 143 143
Állomások száma 22 22 22 22 22
Alkalmazottak száma 911 942 990 1005 992
Utazások száma (millió) 14,2 15,0 15,8 15,1 3,3
Utazások össztávolsága (millió) 453,4 482,5 506,6 482,8 87,1
Jegyárbevétel (millió font) 46,9 49,5 54,9 51,1 12,3

1 A statisztika az nyitó év márciusának végétől a következő év márciusának végig tart. A 2019–2020-as oszlopban már érezhető a Covid19 hatása.

2 Az utazási adatokat a Covid19 erősen befolyásolta.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d Eurostat. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
  2. ↑ Ír állomások listája Sydenham állomás megnyílt: 1851. 11. 01. Megjegyzés: eredeti neve: Ballymisert, 1856 01. 11-én nevezték át
  3. ↑ a b Odds and Ends (From the late European Papers) (angol nyelven) pp. 4. Colonial Times, 1846. március 24. (Hozzáférés: 2022. január 15.) „The Irish Railway Gazette says, that the five feet three inches gauge is to be adopted by all the new companies in Ireland, and that the Ulster and the Dublin and Kingston lines mean to adopt it also.”
  4. ↑ Rynne, C.. Industrial Ireland 1750–1930: An Archaeology. Cork: The Collins Press (2006). ISBN 978-1-905172-04-7 
  5. ↑ Ír állomások listája Kingstown állomás megnyílt: 1834. 12. 17., a személyforgalom megszűnt: 1837. 05. 13. Megjegyzés: Az első állomás a jelenlegi helytől körülbelül 800 méterrel északra, Kingstown Harbour néven nyílt meg. a Harbour utótag 1861. 08. 01-én megszűnt. 1921.03.01-én átnevezték Dun Laoghaire-re, 1966. 04. 10-én Malin Station utótaggal bővült az állomás neve.
  6. ↑ Murray, K. A.. Ireland's First Railway. Dublin: Irish Railway Record Society (1981). ISBN 0-904078-07-8 
  7. ↑ Ír állomások listája Keady állomás megnyílt: 1909. 05. 31., az áruforgalom megszűnt: 1957. 10. 01., a személyforgalom megszűnt: 1932. 02. 01., az állomást bezárták: 1957. 10. 01.
  8. ↑ Ír állomások listája Castleblaney (néha: Castleblayney) állomás megnyílt: 1849. 02. 15., az áruforgalom megszűnt: 1960. 01. 01., a személyforgalom megszűnt: 1957. 10. 14., az állomást bezárták: 1960. 01. 01. Megjegyzés:
  9. ↑ Ír állomások listája Fintona Junction állomás megnyílt: 1856. 05. 01., a személyforgalom megszűnt: 1957. 10. 01., az állomást bezárták: 1957. 10. 01.
  10. ↑ David Bradley: Fintona Horse Tramway [Ireland] (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. február 3.)
  11. ↑ Ír állomások listája Portadown állomás megnyílt: 1863. 07. 01., az áruforgalom megszűnt: 1965. 01. 04., a személyforgalom megszűnt: 1970. 10. 05., az állomást bezárták: n/a Megjegyzés: Az állomást többször áthelyezték, az 1970-es években Craigavon West nevet viselte.
  12. ↑ Ír állomások listája Londonderry, Foyle Road állomás megnyílt: 1850. 04. 18., az áruforgalom megszűnt: 1965. 01. 04., a személyforgalom megszűnt: 1965. 02. 15., az állomást bezárták: 1965. 02. 15. Megjegyzés: 1869-70 között átépítették, 1870 áprilisában nyitották meg az új létesítményeket
  13. ↑ Ír állomások listája Goraghwood állomás megnyílt: 1854. 03. 06., az áruforgalom megszűnt: 1965. 01. 04., a személyforgalom megszűnt: 1965. 02. 15., az állomást bezárták: 1965. 02. 15.
  14. ↑ Ír állomások listája Warrenpoint* állomás megnyílt: 1849. 05. 09., az áruforgalom megszűnt: 1965. 01. 04., a személyforgalom megszűnt: 1965. 01. 04., az állomást bezárták: 1965. 01. 04. Megjegyzés: Az állomást 1891-ben 100 méterrel északra helyezték át.
  15. ↑ The Irish Railway System (angol nyelven). Railway Preservation Society of Ireland. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
  16. ↑ Ír állomások listája Donegal állomás megnyílt: 1889. 09. 16., az áruforgalom megszűnt: 1960. 01. 01., a személyforgalom megszűnt: 1960. 01. 01., az állomást bezárták: 1960. 01. 01. Megjegyzés:
  17. ↑ Ír állomások listája Strabane (CDJ) állomás megnyílt: 1894. 07. 16., az áruforgalom megszűnt: 1960. 02. 05., a személyforgalom megszűnt: 1960. 01. 01., az állomást bezárták: 1960. 02. 15.
  18. ↑ Ír állomások listája Bleach Green Halt állomás megnyílt: 1925. 04. 01., a személyforgalom megszűnt: 1977. 05. 09., az állomást bezárták: 1977. 05. 09.
  19. ↑ Ír állomások listája Whiteabbey állomás megnyílt: 1848. 04. 11., az áruforgalom megszűnt: n/a, a személyforgalom megszűnt: N/A, az állomást bezárták: n/a Megjegyzés: A jelenlegi épületet 1864-ben építették
  20. ↑ Ír állomások listája Antrim állomás megnyílt: 1848. 04. 11., az áruforgalom megszűnt: 1965. 01. 04.
  21. ↑ Ír állomások listája Coleraine állomás megnyílt: 1855. 12. 04., az áruforgalom megszűnt: 1965. 01. 04. Megjegyzés: 1882. augusztusában újjáépítették, funkcióit bővítették.
  22. ↑ a b Belfast - Antrim - Ballymena - Coleraine - Derry~Londonderry (angol nyelven). Translink. [2022. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
  23. ↑ a b Derry~Londonderry - Coleraine - Ballymena - Antrim - Belfast (angol nyelven). Translink. [2022. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
  24. ↑ a b c d North-Ireland rail timetable (angol nyelven). Translink. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
  25. ↑ C7536 : Downhill railway tunnel (angol nyelven). Geograph. (Hozzáférés: 2022. január 31.) „Railway tunnel through cliffs at Downhill which runs directly below Mussenden Temple. The tunnel, 275 metres in length, was blasted in 1846 and apparently attracted crowds of up to 12,000. Upon completion 500 people celebrated at a huge banquet held within the tunnel itself, an event that became known as the 'Great Blast'.”
  26. ↑ Ír állomások listája Limavady állomás megnyílt: 1852. 12. 29., az áruforgalom megszűnt: 1955. 05. 02., a személyforgalom megszűnt: 1950. 07. 03., az állomást bezárták: 1955. 05. 02.
  27. ↑ Ír állomások listája Limavady Junction állomás megnyílt: 1855. 03. 01., az áruforgalom megszűnt: n/a, a személyforgalom megszűnt: 1976. 10. 17., az állomást bezárták: 1976. 10. 17. Megjegyzés: eredeti neve: Newton Junction, átnevezve 1875.10.01., eredetileg átszálló peron volt csak.
  28. ↑ a b Railways of Binevenagh (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. február 1.)
  29. ↑ Ír állomások listája Ballymena (BB) állomás megnyílt: 1848. 04. 11., az áruforgalom megszűnt: 1965. 01. 04., a személyforgalom megszűnt: 1855. 12. 04., az állomást bezárták: 1965. 01. 04. Megjegyzés: ez az állomás a Belfast and Ballymena Railway társaság állomása volt. A jelenlegi Ballymena állomás 1855. 12. 04-én nyílt meg.
  30. ↑ Ír állomások listája Coleraine, Waterside állomás megnyílt: 1853. 07. 18., az áruforgalom megszűnt: 1861. május, a személyforgalom megszűnt: 1860. 11. 19., az állomást bezárták: 1861. május
  31. ↑ a b John Moore (2020. május 23.). „The coming of the railway to Portrush” (angol nyelven). Heritage Newsletter (10). (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  32. ↑ Ír állomások listája Dungiven állomás megnyílt: 1883. 07. 04., az áruforgalom megszűnt: 1950. 07. 03., a személyforgalom megszűnt: 1933. 01. 01., az állomást bezárták: 1950. 07. 03.
  33. ↑ Ír állomások listája Magilligan állomás megnyílt: 1853. 11. 01., a személyforgalom megszűnt: 1976. 10. 17. Megjegyzés: 1980.03.05-ig börtönlátogatók használták.
  34. ↑ Ír állomások listája Magilligan Point állomás megnyílt: 1855. 07. 01., a személyforgalom megszűnt: 1855. 10. 01.
  35. ↑ Ír állomások listája Portrush állomás megnyílt: 1855. 12. 04., az áruforgalom megszűnt: 1954. 09. 20. 1893-ban jelentősen átépítették.
  36. ↑ Ír állomások listája Belfast, York Road* állomás megnyílt: 1848. 04. 11., az áruforgalom megszűnt: 1965. 01. 04., a személyforgalom megszűnt: nyitva, az állomást bezárták: n/a Megjegyzés: az állomást Belfast néven nyitották, 1852. 05. 01-én került a York Road toldalék a névhez, 1975. 12. 01-én új peronokat avattak és bezárták az átszálló peronokat.
  37. ↑ Ír állomások listája Larne Harbour állomás megnyílt: 1862. 10. 01., az áruforgalom megszűnt: 1965. 01. 04. Megjegyzés: Csak nyersanyag szállítás: 1864. 01. 01-1874. 07. 01.
  38. ↑ Ír állomások listája Carrickfergus állomás megnyílt: 1862. 10. 01., az áruforgalom megszűnt: 1965. 01. 04. Megjegyzés: 1872-ben és 1894-95-ben is újraépült, mindkét esetben tűzvész sújtotta.
  39. ↑ Belfast - Carrickfergus - Larne (angol nyelven). Translink. [2022. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
  40. ↑ Larne - Carrickfergus - Belfast (angol nyelven). Translink. [2022. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
  41. ↑ Ír állomások listája Greenisland állomás megnyílt: 1848. 04. 11., az áruforgalom megszűnt: n/a, a személyforgalom megszűnt: nyitva, az állomást bezárták: n/a Megjegyzés: eredeti neve Carrickfergus Junction, átnevezve 1893. 10. 01-én.
  42. ↑ Ír állomások listája Carrickfergus (BB) állomás megnyílt: 1848. 04. 11., az áruforgalom megszűnt: 1862. 10. 01., a személyforgalom megszűnt: 1862. 10. 01., az állomást bezárták: 1862. 10. 01.
  43. ↑ (1860. május 15.) „Carrickfergus and Larne Railway Act 1860” (angol nyelven) (23), 641-642. o. (Hozzáférés: 2022. február 1.)  
  44. ↑ Ír állomások listája Larne Harbour* állomás megnyílt: 1862. 10. 01., az áruforgalom megszűnt: 1965. 01. 04. Megjegyzés: 1864. 01. 01-1874. 07. 01. között csak ásványi anyagokat fogadott.
  45. ↑ Ír állomások listája Larne Town állomás megnyílt: 1862. 10. 01., az áruforgalom megszűnt: 1965. 01. 04., a személyforgalom megszűnt: 1974. 06. 23., az állomást bezárták: 1974. 06. 23. Az új állomás megnyílt: 1974. 06. 23. Megjegyzés: Az állomás körülbelül 400 méterrel közelebb került Larne Kikötő állomáshoz.
  46. ↑ Carrickfergus Harbour Branch (angol nyelven). Wyche Rail Picture Carrickfergus Harbour BranchGallery, 2010. október 15. (Hozzáférés: 2022. február 1.)
  47. ↑ Ír állomások listája Bangor állomás megnyílt: 1865. 05. 01., az áruforgalom megszűnt: 1950. 04. 24.
  48. ↑ Ír állomások listája Eredetileg: Bessbrook állomás megnyílt: 1856. 02. 01. Megjegyzés: 1866. 01. 01 az új Newry vonal megnyitását követően újra Bessbrook 1880.09.01-től. 1942-ben ismeretlen időpontban bezárták az utasok elől, majd 1984.05.14-én Newry néven nyitották meg újra.
  49. ↑ Ír állomások listája Belfast, Great Victoria Street állomás megnyílt: 1839. 08. 12., az áruforgalom megszűnt: 1874. Megjegyzés: eredetileg a Belfast nevet viselte. A Victoria Street nevet 1852. május ötödikén vette fel. A Great jelzőt 1856. június elsején adták a nevéhez.
  50. ↑ (1861. június 12.) „An Act to authorize the entire Abandonment of the Bangor Branch of the Belfast and County Down Railway.” (angol nyelven). Anno Vicesimo Quarto Victoriæ Reginæ. (Hozzáférés: 2022. február 3.)  
  51. ↑ Ír állomások listája Conlig állomás megnyílt: 1861. 10. 01., a személyforgalom megszűnt: 1865. 06. 01., az állomást bezárták: 1865. 06. 01.
  52. ↑ Ír állomások listája Holywood* állomás megnyílt: 1848. 08. 02., az áruforgalom megszűnt: 1950. 04. 24. Megjegyzés: Az első állomás a jelenlegi hely hátsó részén található, a régi platformot utoljára 1870 júliusában használták kirándulásra.
  53. ↑ Ír állomások listája Belfast, Queen's Quay* (BCD) állomás megnyílt: 1850. 05. 06., az áruforgalom megszűnt: 1950. 04. 24., a személyforgalom megszűnt: 1976. 04. 12., az állomást bezárták: 1976. 04. 12.
  54. ↑ Belfast & Co Down Railway (angol nyelven). Downpatrick & County Down Railway. (Hozzáférés: 2022. február 1.)
  55. ↑ Ír állomások listája Lisburn állomás megnyílt: 1839. 08. 12.
  56. ↑ Bangor - Belfast - Lisburn - Portadown - Newry (angol nyelven). Translink. [2022. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
  57. ↑ Newry - Portadown - Lisburn - Belfast - Bangor (angol nyelven). Translink. [2022. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
  58. ↑ (1836. május 19.) „Ulster Railway Act 1836” (angol nyelven). Anno Sexto Gulielmi IV. Regis, 965-957. o. (Hozzáférés: 2022. február 2.) „An Act for making a Railway from the Town of Belfast to the City of Armagh in the Province of Ulster inIreland.” 
  59. ↑ Ír állomások listája Lurgan állomás megnyílt: 1841. 11. 18.
  60. ↑ Ír állomások listája Seagoe* állomás megnyílt: 1842. 01. 31., az áruforgalom megszűnt: n/a, a személyforgalom megszűnt: 1842. 09. 12., az állomást bezárták: 1842. 09. 12. Megjegyzés: ideiglenes állomás a Portadown felé tartó vonalon, a vonal meghosszabbításakor bezárták, az első menetrendekben Segoe néven említik
  61. ↑ a b Belfast to Lurgan Rail Line - 1841 (angol nyelven). Lurgan Ancestry. (Hozzáférés: 2022. február 2.)
  62. ↑ Ír állomások listája Scarva állomás megnyílt: 1859. 03. 23., az áruforgalom megszűnt: n/a, a személyforgalom megszűnt: nyitva, az állomást bezárták: n/a Megjegyzés: Utasok elől zárva 1965. 01. 04-1984. 05. 14.
  63. ↑ Ír állomások listája Poyntzpass* állomás megnyílt: 1852. 01. 06., az áruforgalom megszűnt: n/a, a személyforgalom megszűnt: nyitva, az állomást bezárták: n/a Megjegyzés: Utasok elől zárva 1965. 01. 04-1984. 05. 14.
  64. ↑ Ír állomások listája Goraghwood állomás megnyílt: 1854. 03. 06., az áruforgalom megszűnt: 1965. 01. 04., a személyforgalom megszűnt: 1965. 02. 15., az állomást bezárták: 1965. 02. 15. Megjegyzés:
  65. ↑ Shaun Keenan: Fresh calls to reopen Lisburn to Antrim passenger line which closed more than a decade ago (angol nyelven). Belfast live, 2021. május 26.
  66. ↑ Ír állomások listája Omagh állomás megnyílt: 1852. 09. 03., 1870-ben átépítették, 1883-ban új helyen nyílt meg, mint vasúti elágazás, az áruforgalom megszűnt: 1965. 01. 04., a személyforgalom megszűnt: 1965. 02. 15., az állomást bezárták: 1965. 02. 15.
  67. ↑ All aboard! Dungannon railway hopesrevived (angol nyelven). Northern Ireland World, 2013. január 18. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
  68. ↑ Ír állomások listája Dungannon állomás megnyílt: 1861. 09. 02., az áruforgalom megszűnt: 1965. 01. 04., a személyforgalom megszűnt: 1965. 02. 15., az állomást bezárták: 1965. 02. 15.
  69. ↑ Keith Barrow: New lines proposed in Northern Ireland rail plan (angol nyelven). International Railway Journal, 2014. május 20. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
  70. ↑ D. Woods: The Great Northern Railway (angol nyelven). O'Neill Country Historical Society. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
  71. ↑ a b McCutcheon, W. A.. The industrial archaeology of Northern Ireland, 1st American (angol nyelven), Rutherford [N.J.]: Fairleigh Dickinson University Press. ISBN 0838631258. Hozzáférés ideje: 2022. január 17. 
  72. ↑ Ír állomások listája Drogheda (DD) állomás megnyílt: 1844. 05. 25., új állomás új helyen: 1853. 05. 11.
  73. ↑ Steaming into the Future (angol nyelven). Ask about Ireland. (Hozzáférés: 2022. január 17.)
  74. ↑ Building the Boyne Viaduct (angol nyelven). Louth, 2005. augusztus 26. (Hozzáférés: 2022. január 17.)
  75. ↑ Study to investigate Belfast – Dublin – Cork high-speed line (angol nyelven). International Railway Journal, 2020. augusztus 4. (Hozzáférés: 2022. január 17.)
  76. ↑ Martin Wall: Review of €15bn high-speed rail line linking Dublin, Belfast, Cork (angol nyelven). The Irish Times, 2020. augusztus 5. (Hozzáférés: 2022. január 17.)
  77. ↑ Northern Ireland Transport Statistics 2020-2021 (angol nyelven) pp. 19. Department for Infrastructure. (Hozzáférés: 2022. január 16.)

Források

  • ↑ Ír állomások listája: Bob Ayres: Irish Railway Stations (angol nyelven), 2003 (Hozzáférés: 2022. január 19.) „Az erre a PDF-re történő hivatkozások a 2003-as állapotnak megfelelő tudást és információt mutatják.”

További információk

  • A Translink honlapja (angolul)
  • vasút Vasútportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap