Georgijs Gaile

Georgijs Gaile (Szentpétervár, 1905. április 14. – Riga, 1968. augusztus 25.) lett nemzetiségű szovjet villamosmérnök, ipari és állami vezető. 1944–1958 között a rigai Állami Elektrotechnikai Gyár (VEF) vezérigazgatója volt, később a Lett SZSZK vezetésében töltött be vezető posztokat.

Életrajza

Az Orosz Birodalom fővárosában, Szentpéterváron vasutas családba született. Ott kezdett dolgozni tizenegy éves korában egy dohánygyárban. 1918–1925 között egy petrográdi ólomhengerlő műhelyben dolgozott. Munka mellett középiskolában tanult.

1925-től az Elektroszila gyárban dolgozott. 1929-ben belépett az SZKP-ba. Beiratkozott a Leningrádi Műszaki Főiskolára (napjainkban Nagy Péter Szentpétervári Műszaki Egyetem), ahol 1935-ben villamosmérnöki végzettséget szerzett. A főiskola után az Elektroszila gyárban folytatta a munkát. Kezdetben részlegvezető, majd termelési vezető volt. 1937-ben a sztálini megtorlás áldozatává vált. Bebörtönözték, a börtönben tuberkulózist kapott.

1941-ben, a második világháború alatt Szverdlovszkba (napjainkban: Jekatyerinburg) vezényelték, ahol katonai célú rádióelektronikai berendezések gyártását kellett megszerveznie. Szverdlovszkban a gyártásért felelős vezető, majd később főmérnök volt.

1944-ben, miután a Szovjetunió visszafoglalta az addig német megszállás alatt lévő Rigát, Georgijs Gailét kinevezték a rigai Állami Elektrotechnikai Gyár (VEF) vezérigazgatójává. Nevéhez fűződik a háborúban megrongálódott gyár újjáépítése, amely a Szovjetunió egyik legnagyobb elektrotechnikai és elektronikai vállalatává fejlődött. 1957-ig töltötte be a VEF vezetői tisztségét. A gyár fejlesztésén túl vezetői időszakára esik a munkáslakások építése, a gyári rendelőintézet és kórház felépítése, óvoda és uszoda építése, valamint ebben ez időben kezdték el a VEF Kulturális Palota építését (amelyet 1960-ban adtak át).

1957 júniusától 1958 júliusáig a Lett SZSZK Gazdasági Tanácsának (kb. köztársasági gazdasági minisztérium) első elnökhelyettese, majd 1958 júliusától 1965 októberéig a miniszteri rangban a Gazdasági Tanács elnöke volt. 1965. október 20-tól 1967. október 4-ig a Lett SZSZK Minisztertanácsának elnökhelyettesi posztját töltötte be. A köztársasági kormányban fontos szerepet játszott a lettországi rádióelektronika ipar, a vegyipar, a gépgyártás és a könnyűipar fejlesztésében. 1967-ben vonult nyugállományba. Ekkor a Lett SZSZK Minisztertanácsának tanácsadójává nevezték ki.

1962–1966 között tagja volt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, 1947-től haláláig több cikluson keresztül a Lett SZSZK Legfelsőbb Tanácsának.

1968. augusztus 25-én hunyt el Rigában hosszú betegség után. Sírja a Rainis temetőben (más néven Rigai új temető) található.

Források

• LPSR Zinātnes un tehnikas darbinieku personālizcelsmes dokumenti 1917.1985. Latvijas Valsts arhīvs. (Hozzáférés: 2023. április 13.)
• VEF 100 gadi. www.archiv.org.lv. (Hozzáférés: 2023. április 13.)