Északi sirályhojsza

Északi sirályhojsza
Költő példányok
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Öregrend: Neoaves Csoport: Passerea Csoport: Ardeae Csoport: Aequornithes Rend: Viharmadár-alakúak (Procellariiformes) Család: Viharmadárfélék (Procellariidae) Nem: Sirályhojsza (Fulmarus) Stephens, 1826 Faj: F. glacialis
Tudományos név
Fulmarus glacialis (Linnaeus, 1761)[1]
Szinonimák
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Északi sirályhojsza témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Északi sirályhojsza témájú médiaállományokat és Északi sirályhojsza témájú kategóriát.

Az északi sirályhojsza (Fulmarus glacialis) a madarak (Aves) osztályának a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Az Atlanti- és a Csendes-óceán északi partjainál költ. A telet a tengereken tölti. Az összefüggő jég határától Bretagne magasságáig megtalálható. Az északi sirályhojsza régebben a legtávolabbi észak madara volt.

Alfajai

• Fulmarus glacialis auduboni Bonaparte, 1857
• Fulmarus glacialis glacialis (Linnaeus, 1761)
• Fulmarus glacialis minor ^{[* 1][2]}
• Fulmarus glacialis rodgersii Cassin, 1862

Megjelenése

A fajra a 43–52 centiméteres testhossz a jellemző, szárnyfesztávolsága elérheti a 100–117 centimétert is, testtömege a 700–900 grammot. Tollruhája a fehértől a világosszürkén át a sötétszürkéig terjed. Orrnyílása csövesen megnyúlt. Az északi sirályhojsza első pillantásra sirályhoz hasonlít, de nincs vele közeli rokonságban. Teste zömökebb, nyaka rövidebb, vastagabb, szárnya keskenyebb. Egészen más repülése alapján is könnyen megkülönböztethető: a sirályok élénk szárnycsapásokkal repülnek, csak időnként vitorlázva, míg az északi sirályhojsza kifeszített szárnyakon siklik és köröz, miközben fejét hol az egyik, hol a másik oldalra fordítja. Többnyire alacsonyan száll a víz fölött.

Életmódja

A víz felszínén tengeri élőlényekkel és emberi hulladékkal táplálkozik, de a víz alá bukva is vadászik. A legidősebb madarak elérik a 40 éves kort is.

Szaporodása

Sziklapárkányokon telepesen fészkel. A költési időszakban a madarak fészkelőtelepeiktől 30-40 kilométernél távolabbra nem távoznak el. Fészkében csak egy fehér tojás van.

Tudnivalók

Ha a tengerész sirályokat észlel, tudja, hogy már közel van a part. Ám ha sirályhojszákat lát, még türelemre van szüksége.

Képek

• 
  A világosabb
• 
  és a sötétebb változat
• 
  Költőtelep
• 
  és egy fészkelő sirályhojsza
• 
  A tojás.

Megjegyzések

Jegyzetek

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
• Animaldiversity.
• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  

További információk

• Képek az interneten a fajról