A magyar országgyűlési választások rendszere 1989 és 2010 között

1989 és 2010 között a Magyar Köztársaság országgyűlési választásait egy kétszavazatos töredékszavazat-visszaszámláló választási rendszerben tartották az 1989. évi XXXIV. törvény alapján két fordulóban,

A magyar választási rendszer a vegyes választási rendszerek típusába tartozott, a helyi többségi (egyéni) és a területi arányos (pártlistás) rendszert keverte, így félarányos képviseletet nyújtott. A rendszer a német vegyes arányos rendszerhez hasonlóan kompenzációs vegyes rendszer volt, azonban a német rendszerrel ellentétben a szavazatveszteség csökkentése érdekében a úgynevezett töredékszavazat-visszaszámlálást alkalmazott.

A vegyes választási rendszer szerkezete

Választási rendszerek
Többségi rendszerek
Relatív többségi szabály Relatív többségi szavazás, blokkszavazás, pártlistás blokkszavazás Többfordulós Kétfordulós szavazás Egyenkénti kieséses szavazás Preferenciális Azonnali többfordulós szavazás (IRV), feltételes szavazat, pótszavazat Condorcet-módszer Schulze-módszer Rangsorolt párok módszere Pozíciós szavazás Bucklin-módszer Preferenciális blokkszavazás Kardinális Elfogadó szavazás Pontozásos szavazás
Arányos rendszerek
Egyéni Egyetlen átruházható szavazat Arányos elfogadó szavazás Pártlistás Legmagasabb átlag alapú módszerek: D’Hondt, Sainte-Laguë, Hungtington-Hill Legnagyobb maradék alapú módszerek: Hare, Droop, Imperiali, Hagenbach-Bischoff Egyéb Biproporcionális mandátumelosztás
Félarányos és vegyes rendszerek
Nem vegyes félarányos Egyetlen nem-átruházható szavazat Korlátozott blokkszavazás Nem kompenzációs vegyes Árokrendszer Többségi bónusz Kompenzációs vegyes Vegyes arányos rendszer Kétszavazatos töredékszavazat-visszaszámláló Egyszavazatos módszerek Magyar országgyűlési (2010−) Magyar országgyűlési (1989−2010)
Egyéb
Pártlisták Nyílt lista, Zárt lista, Helyi lista Választási rendszerek összehasonlítása Választási rendszerek országonként
Sablon:Választási rendszerek m v sz

A 386 fős, egykamarás parlamentbe 176-an egyéni választókerületben, minimum 58-an országos és maximum 152-en területi pártlistákról szerzett mandátummal juthattak be. Pártlistáról akkor lehetett mandátumot szerezni, ha a pártlistára leadott szavazatok országos átlagban meghaladták az 5%-os küszöböt. (Az első, 1990-es választáson ez a határ még 4% volt.)

A választók közvetlenül az egyéni jelöltekre és a pártok területi (19 megyei és 1 fővárosi) listáira szavazhattak, lakóhely szerint. Az országos listákra közvetlenül nem lehetett szavazni: ezeken az úgynevezett töredékszavazatok alapján oszlottak el a mandátumok.

Jelöltállítás

Egyéni képviselőjelöltként annak a legalább 18 éves, magyar állampolgárságú személynek a neve kerülhetett a szavazólapra, aki legalább 750, az ajánló személyi számával és aláírásával ellátott ajánlószelvényt tudott összegyűjteni. Az ajánlószelvények gyűjtését a szavazás előtti 23. napig kellett befejezni, és a 19. napon kellett bejelenteni a jelölteket. Egy választópolgár érvényesen csak egy jelöltet támogathatott.

Területi listát azok a pártok állíthattak, amelyek a területhez tartozó egyéni kerületek legalább negyedében, de legalább két kerületben tudtak jelöltet állítani.

Országos listát azok a pártok állíthattak, amelyek képesek voltak legalább hét területi listát indítani.

Magyarország területén a választás napját megelőző nap 0.00 órától a szavazás napján urnazárásig kampánycsend lépett életbe. Közvéleménykutatási eredményeket két nappal a magyarországi szavazás megkezdése előtt lehetett utoljára nyilvánosságra hozni (a korábbi 8 napos határidőt előíró jogszabályt az Alkotmánybíróság 2007 márciusában hatályon kívül helyezte). Külföldön nyolc nappal, illetve egy héttel a hazai szavazás napja előtt adhatták le voksaikat a névjegyzékbe vett szavazók.

A két forduló

Az első fordulóban minden választónak két szavazata volt: egy-egy voksot lehetett leadni az egyéni jelöltek, illetve a területi pártlisták valamelyikére. Az első szavazási forduló akkor volt érvényes, ha a választók több mint fele leadta szavazatát, és akkor eredményes, ha valamelyik egyéni jelölt megszerezte a szavazatok több mint 50%-át. A pártok a területi listákra leadott szavazatok arányában kaptak mandátumot.

Második szavazási fordulót az elsőt követő 14. napon kellett tartani azokban a kerületekben, ahol nem dőlt el az egyéni mandátumok sorsa. Amennyiben a részvétel az első fordulóban nem érte el az 50%-ot, akkor a listás szavazást is meg kellett ismételni. Ha az első forduló érvényes volt, de eredménytelen, a három legtöbb szavazatot kapott jelölt, illetve mindazok, akik legalább 15%-nyi szavazatot szereztek, indulhattak a második fordulóban; ekkor az érvényességhez 25%-ot meghaladó részvétel, az eredményességhez pedig relatív többség is elegendő volt. A második fordulóban a pártok a szavazás napján reggel hat óráig írásban jelezhették, ha jelöltjüket visszaléptették.

Mandátumszámítás, töredékszavazatok

Az egyéni választókerületekben megszerezhető egy-egy mandátum mellett a területi és az országos listákon speciális számítási módszerekkel osztották el a mandátumokat.

A területi listákon a mandátumok elosztása a Hagenbach-Bischoff formula (illetve D'Hondt-módszer) segítségével történt. Az adott megyében (vagy Budapesten) az érvényes szavazatok számát elosztották a kiosztható mandátumok száma + 1-gyel; ez volt a kvóta, amely egy mandátum elnyeréséhez szükséges. Amelyik párt egyszer elérte a kvótát, az egy mandátumot kapott, amelyik kétszer, az kettőt, amelyik háromszor, az hármat stb. Ha ezek után még marad kiosztatlan mandátum, azt az a párt kapta, amelyiknek szavazatszáma alulról legjobban megközelítette a kvótát, de ez esetben is meg kell lennie a szükséges szavazatszám kétharmadának (ez a kétharmados szabály). Amennyiben ezek után is maradt(ak) kiosztatlan mandátum(ok), az(ok) felkerült(ek) az országos listára, így növelve az onnan kiosztható mandátumok számát.

Az országos listán szerezhető mandátumokat a töredékszavazatok és a felkerült negatív szavazatok alapján osztották el. A töredékszavazatok azok a leadott, de mandátumot nem eredményező szavazatok voltak, amelyeket az országosan öt százaléknál több szavazatot szerzett pártok vesztes egyéni jelöltjei kaptak, illetve amelyeket a területi listákra adtak a szavazók, de az ott elnyerhető mandátumokhoz szükséges szavazatszám fölött voltak. (Nem számított töredékszavazatnak a független jelöltekre és az öt százalék alatt maradt pártokra, illetve az érvénytelen választási fordulóban leadott voks.) Negatív szavazatok akkor keletkeztek, ha egy párt a kétharmados szabály alkalmazásával szerzett mandátumot: hiányzó szavazatai negatív előjellel kerültek fel az országos listára, azaz más területi listák eredményéből kellett levonni azokat.

A töredékszavazatok mandátumra váltása az országos listákon a d’Hondt-mátrix segítségével történt. A mandátumszerzésre jogosult pártok országos listára felkerült szavazatait felírták egymás mellé, majd ezek alá sorban e számok kettővel, hárommal, néggyel stb. való osztás után kapott hányadosát (az osztósor utolsó számjegye a kiosztható mandátumok száma). Az így kialakult mátrixban megkeresték a legnagyobb számot, és az a pártlista kapott egy mandátumot, amelyiknek az oszlopában ez a szám szerepelt. Ezután a második legnagyobb számot mutató pártlista kapott egy mandátumot, s ez addig folytatódott, amíg az összes mandátum gazdára nem talált.

A választás hivatalos végeredményét nyolc nappal a szavazás lezárulása után közölte az Országos Választási Bizottság (OVB), a nem hivatalos eredmény azonban már a választások napjának éjszakáján ismertté vált.

Jegyzetek

Irodalom

• Kukorelli István et. al.: Alkotmánytan (Osiris Kiadó, 2003) ISBN 963-389-185-X
• Körösényi András – Tóth Csaba – Török Gábor: A magyar politikai rendszer (Osiris Kiadó, 2004)
• Cservák Csaba: Választási rendszerünk a jogösszehasonlítás és a reformlehetőségek tükrében In: Jogelméleti Szemle 2001/3. szám.
• Ludányi Erika: A magyar választási rendszer. A választójogi törvény főbb jellegzetességei és módosításai Archiválva 2008. június 12-i dátummal a Wayback Machine-ben Író Gergely alapítvány, Politikai elemzések, I. évfolyam 1. szám, 2001. május
• Választástudományi tanulmányok; szerk. Dezső Márta, Kukorelli István; Országos Választási Iroda, Bp., 1999 (Választási füzetek; Választási stúdiumok)
• Választási olvasókönyv. Szemelvények a hazai országgyűlési és helyhatósági választások történetéből, 1848–1998; szerk. Benczéné Nagy Eszter; 2. bőv. kiad.; BM Országos Választási Iroda, Bp., 2002 (Választási füzetek)