Aleksandar Vučić

Aleksandar Vučić
Vučić 2023-ban
Vučić 2023-ban
Szerbia 5. köztársasági elnöke
Hivatali idő
2017. május 31. – hivatalban
ElődTomislav Nikolić
Utódhivatalban
Szerbia 11. miniszterelnöke
Hivatali idő
2014. április 27. – 2017. május 30.
ElődIvica Dačić
UtódIvica Dačić
Született1970. március 5. (54 éves)
Jugoszlávia Belgrád, Szerbia, Jugoszlávia
PártSzerb Haladó Párt (SNS)
HázastársaKsenija Janković (1997–2011) Tamara Đukanović (2013–tól)
Foglalkozáspolitikus
Iskolái
  • Belgrádi Egyetem Jogi Kar (1988 – 1994. november 16., jogi alapdiploma)
  • Zemun Gymnasium
Vallásszerb ortodox egyház
Díjak
  • Order of Alexander Nevsky (2019. január 7., Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin)
  • Dostyk Order of grade I (Asztana, 2018. október 9., Nurszultan Abisuli Nazarbajev)
  • Order of the Republika Srpska (Belgrád, 2018. február 15., Milorad Dodik)
  • honorary doctor of the Moscow State Institute of International Relations
  • Fehér Oroszlán-rend nagykeresztje lánccal (2021. május 18.)
  • Grand Cross of the Order of Saint-Charles (2022. február 22.)
  • Order of Makarios III
  • Order of Saint Mark of Alexandria (2017. szeptember 26.)
  • Order of St. Sava (2019. október 8.)
Aleksandar Vučić aláírása
Aleksandar Vučić aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Aleksandar Vučić témájú médiaállományokat.

Aleksandar Vučić (szerb cirill írással Александар Вучић, magyar átírással Alekszandar Vucsity, Belgrád, 1970. március 5. –) szerb jobboldali politikus. 2014-től 2017-ig Szerbia miniszterelnöke, 2017-től köztársasági elnöke.

Politológusok a populista Vučić [1][2] uralmát tekintélyelvű, autoriter vagy illiberális rezsimnek minősítik, a megnyirbált sajtószabadságra hivatkozva.[3][4][5][6] Az általa vezetett szerb államapparátus, mint a legnagyobb reklámmegrendelő gyakorolja a legjelentősebb befolyást a szerb médiára, amely EU-ellenes és egyben Oroszország-barát.[7][8]

Pályafutása

1993-ban lett tagja a Szerb Radikális Pártnak és még abban az évben képviselőnek választották a szerb parlamentbe. 1995-től, 24 évesen a Szerb Radikális Párt (SRS) főtitkára lett.

1998–2000 között a Mirko Marjanović vezette kormány hírközlési minisztere volt. A 2004-es szerbiai helyhatósági választásokon indult Belgrád főpolgármesteri tisztségéért, de nem sikerült megszereznie a posztot. Az SRS 2008-ban is őt jelölte, de ismét veszített a demokrata párti ellenjelölttel szemben.

2008-ban a Szerb Nemzetgyűlés (parlament) elnökhelyettese, valamint az SRS parlamenti frakciójának helyettes vezetője lett Tomislav Nikolić mögött. Az SRS 2008-as szétszakadása után kilépett a Radikális Pártból, és a Nikolics vezette Szerb Haladó Párthoz (SNS) csatlakozott. 2008-tól az SNS alelnöke, a 2012-es államfőválasztás után pedig elnöke.

2012–2014 között miniszterelnök-helyettes, 2012–2013 között védelmi miniszter a Dačić-kormányban. A kormány legbefolyásosabb tagjaként fontos kérdésekben sokszor ő döntött a miniszterelnök helyett. Pártja a 2014-es választások során abszolút többséget szerzett a törvényhozásban, így Vučić április 27-én kormányt alakíthatott a Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Szocialista Párt és más kisebb pártok részvételével. Az addigi miniszterelnök, a szocialista Ivica Dačić a kormányfő helyettese és külügyminiszter lett. A választásokon 6 képviselői helyet szerzett Vajdasági Magyar Szövetség államtitkári szinten vesz részt a kabinet munkájában.

Jelentős szerepet vállalt a magyar–szerb megbékélés érdekében. 2014. október 2-án Szabadkán, a Zentai úti temetőben részt vett az 1944-1945-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésen. Ez volt az első alkalom, amikor a szerbiai vezetés a szabadkai emlékműnél lerótta kegyeletét. A megemlékezésen Vučić bejelentette, hogy a vajdasági Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt hatályon kívül helyezték.[9]

2017. április 2-án Saša Jankovićot legyőzve megnyerte az elnökválasztást,[10] ezért május 30-án lemondott miniszterelnöki tisztségéről.[11]

Angolul, franciául és oroszul is jól beszél.

Jegyzetek

  1. ↑ Serbia’s populist, right-wing president projected to win reelection (angol nyelven). NBC News. (Hozzáférés: 2022. április 5.)
  2. ↑ Early vote count confirms win for Serbia’s populist leader Vucic (angol nyelven). www.aljazeera.com. (Hozzáférés: 2022. április 5.)
  3. ↑ * (2018. július 1.) „Patterns of competitive authoritarianism in the Western Balkans”. East European Politics 38 (3), 337–54. o. DOI:10.1080/21599165.2018.1490272.  
    • (2016. október 1.) „Decoding the authoritarian code: exercising 'legitimate' power politics through the ruling parties in Turkey, Macedonia and Serbia”. Southeast European and Black Sea Studies 16 (4), 529–549. o. DOI:10.1080/14683857.2016.1242872.  
    • (2017) „De-Europeanization in the Balkans. Media freedom in post-Milošević Serbia”. European Politics and Society 19 (3), 264–281. o. DOI:10.1080/23745118.2017.1419599.  
    • (2019) „Regime Legitimation Strategies (RLS), 1900 to 2018”. V-Dem Working Paper 86, 1–36. o. DOI:10.2139/ssrn.3378017.  
    • (2018) „The EU and the Crisis of Democracy in the Balkans”. Political Insight 9 (1), 9–11. o. DOI:10.1177/2041905818764698.  
    • (2018) „The Business of State Capture and the Rise of Authoritarianism in Kosovo, Macedonia, Montenegro and Serbia”. Southeastern Europe 42 (1), 59–82. o. [2020. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1163/18763332-04201004. (Hozzáférés: 2022. április 5.)  
    • Voltmer, Katrin. Media, Communication and the Struggle for Democratic Change: Case Studies on Contested Transitions. Springer Nature, 6. o. (2019). ISBN 978-3-030-16747-9 
    • The Road Not Yet Taken: An Assessment Of Aleksandar Vucic. Harvard Political Review . [2015. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 18.)
  4. ↑ * Aleks Eror: Two Decades After the Fall of Milosevic, Dictatorship Is Returning to Serbia. World Politics Review. [2019. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 26.)
    • Serbia election: Pro-EU Prime Minister Vucic claims victory. BBC, 2016. április 24. [2016. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
    • „A Serbian Election Erodes Democracy”, The New York Times, 2017. április 9.. [2018. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. december 12.) 
    • „Thousands march against Serbian president's autocratic rule”, The Washington Post , 2018. december 8.. [2018. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. december 12.) 
    • Eror, Aleks: How Aleksandar Vucic Became Europe's Favorite Autocrat. Foreign Policy, 2018. március 9. [2018. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
    • Freedom in the World 2018. Freedom House. [2018. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
    • Verseck, Keno: Vucic, der Allmächtige (német nyelven). Der Spiegel, 2017. április 2. [2017. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 5.)
    • Milovanović, Ivan: Vladavina neobuzdanog autokrate (szerb nyelven). Danas , 2018. február 3. [2018. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
    • Mihajlović, Branka: Vučićeva ostavka na mestu premijera i predsednička mapa 'bolje' Srbije (szerb nyelven). Radio Free Europe/Radio Liberty, 2017. május 30. [2017. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
    • „Serbia's prime minister just became president. What's wrong with this picture?”, The Washington Post , 2017. április 4.. [2017. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. november 18.) 
    • Kmezić: Under Vučić presidency, Serbia will further consolidate as an illiberal democracy. European Western Balkans, 2017. június 1. [2017. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 18.)
    • Framing a Critical Juncture in Serbian-Croatian Relations. The South East European Network for Professionalization of Media. [2017. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 18.)
  5. ↑ (2019) „'You're Simply the Best': Communicating Power and Victimhood in Support of President Aleksandar Vučić in the Serbian Dailies Alo! and Informer”. Journal of Media Research 11 (2), 22–42. o. DOI:10.24193/jmr.31.2.  
  6. ↑ Hungary no longer a democracy, Freedom House says. Politico , 2020. május 6. [2020. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 8.) „'Years of ... strongman tactics employed by Aleksandar Vučić in Serbia and Milo Đukanović in Montenegro have tipped those countries over the edge,' it says. 'For the first time since 2003, they are no longer categorized as democracies.'”
  7. ↑ tagesschau.de: EU-Kandidat Serbien: "Der Einfluss russischer Medien ist riesig", 2023. január 13.
  8. ↑ tagesschau.de: Serbische Medien: Wie deutsche Firmen Desinformation finanzieren, 2023. április 12.
  9. ↑ Hét évtized után eltörölték a délvidéki települések magyarjainak kollektív bűnösségét (magyar nyelven). stop.hu, 2014. november 2. [2014. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
  10. ↑ Vucic simán megnyerte a szerb elnökválasztást (magyar nyelven). mno.hu, 2017. április 3. (Hozzáférés: 2017. május 30.)
  11. ↑ Lemondott a szerb kormányfő, hogy letehesse az államfői esküt (magyar nyelven). hirado.hu, 2017. május 30. (Hozzáférés: 2017. május 30.)

Források

  • Aleksandar Vučić életrajza (horvát nyelven). istinomer.rs. [2014. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
  • Aleksandar Vučić parlamenti lapja (angol nyelven). assembly.coe.int. (Hozzáférés: 2014. november 3.)

További információk

  • Aleksandar Vučić weboldala (szerb nyelven). sns.org.rs. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 19147121678626390910
  • LCCN: no2016151143
  • GND: 1110988370
  • Szerbia Szerbia-portál
  • Politika Politikaportál