Amarnai sziklasírok

A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Ahet-Aton

Királyi palota

Nagy Aton-templom

Kis Aton-templom

Északi palota

Kom el-Nana

Maru-Aton

Amarnai sziklasírok

Amarnai királysír

Munkások falva

Határkősztélék

Sablon:Amarna
  • m
  • v
  • sz

Az amarnai sziklasírok az ókori egyiptomi Ahet-Aton (mai nevén Amarna) városától keletre, az V. határkősztélétől nem messze található sírok – az Ehnaton fáraó és családja számára épült amarnai királysír, valamint a nemesek sírjai, melyek északra és délre helyezkednek el a váditól, melyben a királysír fekszik. Az északi síroktól északnyugatra három sártéglából épült oltár áll, az ún. sivatagi oltárok.[1]

A sírok két csoportra oszlanak: a királysírtól északra elhelyezkedőek (25, közülük hatnak a tulajdonosa ismert) a legmagasabb rangú udvari tisztségviselőknek voltak fenntartva, míg a déli sírok (18, közte 13 ismert tulajdonosú) a végrehajtó hatalom és adminisztráció képviselőinek. Érdekes, hogy Ay, a későbbi fáraó – a királyi családhoz való nyilvánvaló közelsége és valószínű vérségi kapcsolatai ellenére – a déli sírok közt készíttetett sírt magának.[2]

A sírok díszítése betekintést nyújt a királyi család és közvetlen környezetük életébe. A sír tulajdonosát szokatlan módon csak kis méretben, mellékszereplőként ábrázolják; a képek nagy része a királyi családot mutatja. A sírokban található képek alapján rekonstruálható többek között a nagy Aton-templom belseje (Meriré főpap sírjából), Tije királyné ahet-atoni látogatásának eseményei (háznagya, Huja sírjából), egy szobrászműhely kinézete (szintén Huja sírjából) és a 12. évben rendezett nagy ünnepség (Huja és II. Meriré sírjából), és a „megjelenések ablaka”, valamint innen származik az Aton-himnusz több változata (a legszebben fennmaradt verzió Ay sírjából), illetve Szemenhkaré és Meritaton egyetlen közös ábrázolása (II. Meriré sírjából). Érdekes módon a legtöbb tisztségviselőnek a neve nem nagyon fordul elő máshol a városban, csak a sírban – kivétel ez alól Ay és az Amarna-levelekben gyakran említett diplomata, Tutu.[2]

Az Amarna-kor végén a sírokat elhagyták, és mind befejezetlenül maradt, ami a gazdasági összeomlás jele is lehet.[2] Nagy részük már az ókortól nyitva állt. A 19. században kezdték meg tudományos vizsgálatukat. 1893-ban minden nyitott sír bejáratát vasráccsal zárták el; sajnos eddigre több sírt megrongáltak a közeli falvak lakói, akiket feldühített a kutatók jövés-menése a területen.[1]

Érdekes módon közemberek temetkezésére Ahet-Atonban nem nagyon van példa, bár usébti-szobrok kerültek elő. Lehetséges, hogy csak még nem találták meg a temetkezési helyüket, de elképzelhető az is, hogy az újonnan alapított városban még nem fejlődött ki kellőképpen az emberek odatartozásának érzése, és temetkezni régi lakhelyükön szándékoztak.[3]

Az északi sírok

Az északi sírok
  • EA1 ~ Huja, Tije királyné háznagya sírja
  • EA2 ~ Meriré, a királyi hárem felügyelője sírja
  • EA3 ~ Jahmesz sírja
  • EA4 ~ Meriré főpap sírja
  • EA5 ~ Pentu udvari orvos sírja
  • EA6 ~ Paneheszi sírja

A déli sírok

A déli sírok
  • EA7 ~ Parennefer pohárnok sírja
  • EA 7a, 7b és 7c – tulajdonosuk ismeretlen
  • EA8 ~ Tutu kamarás sírja
  • EA9 ~ Mahu rendőrfőnök sírja
  • EA 9a, 9b és 9c – tulajdonosuk ismeretlen
  • EA10 ~ Ipi háznagy sírja
  • EA11 ~ Ramosze tábornok sírja
  • EA12 ~ Nahtpaaton vezír sírja
  • EA13 ~ Noferheperu-her-szeheper polgármester sírja
  • EA14 ~ Maja tábornok sírja
  • EA15 ~ Szuti sírja
  • EA16, EA17, EA18 – tulajdonosuk ismeretlen
  • EA19 ~ Szétau kincstárnok sírja
  • EA20, EA21, EA22 ~ tulajdonosuk ismeretlen
  • EA23 ~ Ani írnok sírja
  • EA24 ~ Paatonemheb sírja
  • EA25 ~ Ay parancsnok, későbbi fáraó sírja
  • EA25a ~ Ia sírja (?)

Források

  1. a b Cyril Aldred: Akhenaten, King of Egypt (London, Thames and Hudson, 1991, ISBN 0-500-27621-8, pp.16–26
  2. a b c Nicholas Reeves: Akhenaten – Egypt’s False Prophet. London: Thames & Hudson. 2005. ISBN 0-500-28552-7  , p.132–133
  3. Reeves, op.cit., p.131