Aragóniai Péter szicíliai királyi herceg

Ez a szócikk I. Mária szicíliai királynő és I. (Ifjú) Márton szicíliai király fiáról szól. Hasonló címmel lásd még: Aragóniai Péter (egyértelműsítő lap).

Ez a szócikk a szicíliai királyi hercegről szól. Hasonló címmel lásd még: Aragóniai Frigyes (egyértelműsítő lap).

Ez a szócikk I. Mária szicíliai királynő és I. (Ifjú) Márton szicíliai király fiáról szól. Hasonló címmel lásd még: Péter szicíliai királyi herceg (egyértelműsítő lap).

Ez a szócikk I. Mária szicíliai királynő és I. (Ifjú) Márton szicíliai király fiáról szól. Hasonló címmel lásd még: Frigyes szicíliai királyi herceg (egyértelműsítő lap).

Aragóniai Péter
Aragóniai Frigyes Szicíliai Péter (Frigyes)
Szicíliai (Trinacriai) Királyság trónörököse
Pietro (Federico) d'Aragona
Uralkodási ideje
1398. november 17. – 1400. augusztus 16./ november 8.
Elődje	Aragóniai Mária
Utódja	Aragóniai Márton
Aragóniai Királyság korona várományosa (második a trónöröklési sorban)
Pere d'Aragó de Sicília/Pedro de Aragón de Sicilia
Uralkodási ideje
1398. november 17. – 1400. augusztus 16./ november 8.
Elődje	Ifjú Márton
Utódja	Aragóniai Márton
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Barcelonai-ház
Született	1398. november 17. Catania, Szicília
Elhunyt	1400. augusztus 16./november 8. (1 évesen) Catania, Szicília
Nyughelye	Szent Ágota Székesegyház, Catania
Édesapja	I. (Ifjú) Márton aragón infáns és szicíliai király iure uxoris[1] (1374/75–1409)
Édesanyja	I. (Aragóniai) Mária szicíliai királynő (1363–1401)
Testvére(i)	Aragóniai Márton szicíliai királyi herceg Aragóniai Frigyes lunai gróf Aragóniai Jolán nieblai grófné
A Wikimédia Commons tartalmaz Aragóniai Péter témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Aragóniai Péter (Catania, Szicília, 1398. november 17. – Catania, Szicília, 1400. augusztus 16./november 8.), születési neve: Frigyes, olaszul: Pietro (Federico) di Sicilia, katalánul: Pere (Frederic) de Sicília, spanyolul: Pedro (Fadrique) de Sicilia, szicíliai és aragón királyi herceg, szicíliai trónörökös. Férfi ágon a Barcelonai-ház aragón királyi ágának a tagja, női ágon pedig a Barcelonai-ház szicíliai királyi ágának a tagja.

Élete

I. (Aragóniai) Mária szicíliai királynő és I. (Ifjú) Márton szicíliai király és aragón trónörökös egyetlen gyermeke. 1398. november 17-én^[2] Cataniában^[3] az Ursino-várban^[4] született hajnali fél háromkor.^[5] A szülés hosszú és nehéz volt Mária számára.^[6]

Mária terhességét nagy izgalommal követte végig az aragón udvar. Idős Márton, aki az előző évben távozott ugyan Szicíliából, hogy a bátyja, I. János halálával megürült aragón trónt elfoglalja, de aki a távolból is megtartotta a Szicília főkormányzója címét, és így Szicília legfőbb urának számított, akinek mint uralkodónak és atyának is a királyi pár, a fia és a menye szintén feltétlen engedelmességgel tartozott, már jó előre gondoskodni akart a menyéről és a születendő unokájáról, és azt szerette volna, ha Mária minden szükséges ellátást megkap, hogy a szülés a lehető legjobb körülmények között menjen végbe, ezért küldött a menyének két, egy az általános orvostudományban és egy a sebészetben járatos orvost is.^[7]

A fiú trónörökös születése, amelyet a királyság általános ünnepléssel fogadott, felbátorította Máriát.^[7]

Miután a szicíliai királyi pár házassága hosszú évekig gyermektelennek bizonyult, ezért nagy öröm volt a trónörökös születése nemcsak Szicília, hanem Aragónia számára is. Ugyanis Szicília trónörököse volt anyja révén, Aragóniában pedig apja révén a trónörökös fia, ott a második helyen állt a trónöröklésben, azaz a korona várományosa volt. A születése tehát megoldani látszott a trónöröklést Szicíliában és a trónutódlást, valamint a dinasztia folytonosságát Aragóniában. Szicíliában az édesanyja, I. Mária királynő születése (1363) óta, azaz 35 éve királyi herceg vagy hercegnő nem látott napvilágot.

Aragóniába 1399 februárjában érkezett meg az örömhír, ugyanis I. (Idős) Márton aragón király egy 1399. február 28-án kelt, Vitale de Filesio agrigentói aljegyzőnek a közelgő koronázásáról hírt adó levelében kifejezte örömét a már régóta óhajtott unokájának, Péternek a születése miatt.^[8] Ez volt I. (Idős) Márton uralkodásának csúcspontja, mikor aragón királlyá koronázták (1399. április 13.) feleségével, Luna Mária aragón királynéval (1399. április 22.) együtt Zaragozában.^[9] Az aragón királyi ház, úgy tűnt, három generációnyi folytonossággal virága teljébe került.

A névadásban először a szicíliai hagyományokat követték, így elsőszülöttként a világra jöttekor a Szicíliában szokásos Frigyes nevet kapta,^[10] de végül az aragón hagyományok szerint Péter névre keresztelték 1399. április 29-én^[11] Péter napon a Szent György napi ünnepségek keretében a cataniai Ursino-várban fogadással egybekötött fényes szertartás közepette.^[12] A kis csecsemő keresztelője így szinte egy időben zajlott a nagyszülei koronázási ünnepségeivel.

A kicsi keresztanyja Giovannuccio Rizzónak, Messina kapitányának a felesége lett.^[7]

A szicíliai királyi hercegek és hercegnők keresztelői közül különösen kiemelkedik Péter herceg keresztelője. A szertartást IX. Bonifác pápa apostoli nunciusa celebrálta, ami még a városban történt, és ennek a cappella del Paradiso adott otthont. Itt helyezték el a keresztelőmedencét, az eszközöket, a vendégek számára fenntartott helyeket és a jobb megvilágosításhoz szükséges gyertyatartókat. A fogadáson, amelyet az Ursino-várban székelő szicíliai parlament nagytermében tartottak, a vidámságról a fuvolajátékosok gondoskodtak, és ez alkalomból Szicília híres mézes süteménye, a pignolata is nagy mennyiségben fel volt szolgálva a vendégek számára.^[13]

Ugyanakkor amint elérte a nyolc hónapos kort (1399. július 17.), a nagyszülők, az aragón királyi pár döntése alapján, akik a távolból is Szicília legfőbb urai maradtak, akiknek a szicíliai királyi pár szintén feltétlen engedelmességgel tartozott, a kis Pétert elválasztották az édesanyjától, Mária királynőtől, és átvitték a palota egy másik lakosztályába azzal az indoklással, hogy az anya közelsége ne járjon káros következményekkel a kis herceg személyiség-fejlődésére.^[14]

Röviddel a második születésnapja előtt a kis Péter-Frigyes herceg azonban egy balesetben életét vesztette. 1400. augusztus 16-án^[15] vagy november 8-án^[16] Cataniában^[17] a szülei jelenlétében^[17] az Usino-vár egyik csarnokában^[17] egy lovagi tornán fejbe találta egy széttörött kopja hegye.^[18] Apja, Ifjú Márton rögtön értesítette a főváros, Palermo lakosságát a szomorú hírről.^[19] Édesanyja, Mária királynő nem bírta kiheverni ezt a csapást, és a fia halála miatt mély levertség lett rajta úrrá, megbetegedett,^[17] és csak nem sokkal élte túl a fiát. Mária királynő Lentini várában hunyt el 1401. május 25-én, feltételezhetően pestisben.^[20] A Barcelonai-ház királyi ága pedig pár évvel később törvényes férfi ágon kihalt, miután Ifjú Márton házasságból született utódok nélkül 1409-ben elhunyt, majd apja, Idős Márton is meghalt a következő évben.

Péter herceg féltestvérei voltak: Márton herceg, Jolán nieblai grófné és Frigyes lunai gróf.

Péter herceget a nagyszülei, III. Frigyes szicíliai király és Aragóniai Konstancia mellé temették a cataniai Szent Ágota Székesegyházban, ahova a következő évben édesanyja, I. Mária szicíliai királynő földi maradványait is elhelyezték.^[21]

Családfa

Ősei

Jegyzetek

Források

• Aprile, Francesco. Della cronologia universale della Sicilia (olasz nyelven). Palermo (1725). Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 16. 
• Beltrandi, Alba Drago: Castelli di Sicilia, „Silvana” Editoriale d'Arte, Milano, 1956.
• Catania, In: Sicilia = Giuda d'Italia (olasz nyelven), Milánó: Touring Editore, 685–744. o. (1989). Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 16. 
• Fodale, Salvatore. „Blanca de Navarra y el gobierno de Sicilia” (spanyol nyelven). Príncipe de Viana 1999 (60), 311–322. o. (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)  
• Fodale, Salvatore. Martino il Giovane e la soggezione del Regno di Sicilia a quello d’Aragona, In: María Teresa Ferrer i Mallol (szerk.): Martí l'Humà: el darrer rei de la dinastia de Barcelona (1396-1410) : l'Interregne i el Compromís de Casp = Memòries de la Secció Històrico-Arqueològica 98 (olasz nyelven), Barcelona: Institut d'Estudis Catalans. Secció Històrico-Arqueològica, 699–706. o. (2015). Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 16.  ISBN 978-84-9965-251-1
• Isenburg, Wilhelm Karl, Prinz zu: Die Könige von Aragonien 1035–1412, Tafel 45., In: W. K. P. z. I.: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staten II., J. A. Stargardt, Berlin, 1936. (második kiadás: Marburg, 1965.)
• Lo Forte Scirpo, Maria Rita. C'era una volta una regina … : due donne per un regno: Maria d'Aragona e Bianca di Navarra [archivált változat], Nuovo Medioevo 67 (olasz nyelven), Napoli: Liguori, 9–132. o. (2003). Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 16. [archiválás ideje: 2016. augusztus 9.]  ISBN 882073527X
• Miron, E. L.. The Queens of Aragon: Their Lives and Times (angol nyelven). London: Stanley Paul & Co (1913). Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 16.  ISBN 075465074X, 9780754650744
• Rubino, Corrado. „I sarcofagi degli Aragonesi nella Cattedrale di Catania” (olasz nyelven). La Voce dell'Isola (2011. október 9.). (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)  
• Sardina, Patrizia. „Il notaio Vitale de Filesio, vicesecreto di Agrigento nell’età dei Martini (1392–1410)” (olasz nyelven). Mediterranea. Ricerche storiche 2006 (3), 423–442. o. (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)  
• Sardina, Patrizia. Maria d'Aragona, regina di Sicilia, In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 70 (olasz nyelven), Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana (2008). Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 16. 
• Schwennicke, Detlev: Die Könige von Aragón, Grafen von Barcelona 1387–1410 a. d. H. Barcelona, 1387–1394 Herzoge von Athen und (/1391) Neopatras, 1401–1410 auch Könige von Sizilien, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäischen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 72., Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
• Tramontana, Salvatore. „Il matrimonio con Martino: il progetto, i capitoli, la festa” (olasz nyelven). Príncipe de Viana 1999 (60), 15–25. o. (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)  
• Urso, Carmelina. „Regine e dame nei castelli della Sicila medievale (secc. XIV–XV) spigolature di storia siciliana” (olasz nyelven). Annali della facoltà di Scienze della formazione Università degli studi di Catania 2009 (8), 23–36. o. [2018. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)  

További információk

• Marek, Miroslav: House of Barcelona (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)
• Bellonidi (Aragonesi) (olasz nyelven). Libro d’Oro della Nobilità Mediterranea. (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)
• Cawley, Charles: Sicily Kings Genealogy (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)
• Schreiber, Karl-Heinz: Maria I Königin von Sizilien (német nyelven). Genealogie-Mittelalter. (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)
• Schreiber, Karl-Heinz: Martin I der Junge König von Sizilien (német nyelven). Genealogie-Mittelalter. (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)

Előző Aragóniai Mária

Szicília trónörököse 1398 – 1400

Következő Aragóniai Márton