Armírozás

Az armírozás terméskő épületek építésénél szokásos falazási módszer: a kőhomlokzatok sarokköveinek kidomborítása a homlokzat teljes magasságában vagy szakaszosan (PNL). Ehhez a sarkokat a falakba rakottaknál nagyobb, soronként váltakozó hosszú kváderkövekből építik ki úgy, hogy ún. futó és kötő kövek váltják egymást (Sulinet, EMMTT).

Általában a vastag falú tornyok sarkait rakták így, nagyobb kövekkel. Kettős célt szolgált: erősítette és díszítette a falsarkokat. Szép példája a hollókői vár öregtornya (Várszótár).

Az itáliai reneszánsz paloták gyakori dísze a szabályosan metszett kváderekkel, plasztikusan kialakított armírozás. A sötétebb téglahomlokzatokat a francia és a németalföldi építészetben is gyakorta világos kváderkövekből rakott armírozással díszítik, emelik ki. Az eklektika egyik jellemző stíluseleme a vakolatból készített (látszólagos) armírozás (MNL).

Források

• Várszótár: Várszótár Archiválva 2012. május 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• PNL: Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Sulinet: Sulinet Örökségtár: Szómagyarázat
• EMMTT: Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság: TERMINOLÓGIA
• MNL: Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 390. o. ISBN 963-05-6800-4