Baldur von Schirach

Baldur von Schirach
von Schirach
1. vezetője a Hitlerjugendnek
Hivatali idő 1931 – 1940
Előd	Adolf Hitler
Utód	Artur Axmann
Hivatali idő 1940 – 1945
Előd	Josef Bürckel
Katonai pályafutása
Csatái	második világháború
Született	1907. május 9. Berlin, Német Birodalom
Elhunyt	1974. augusztus 8. (67 évesen) Kröv, Rajna-vidék-Pfalz, NSZK
Sírhely	Rajna-vidék-Pfalz
Párt	Nemzetiszocialista Német Munkáspárt
Szülei	Emma Middleton Tillou Carl von Schirach
Házastársa	Henriette von Schirach 1933-1946
Gyermekei	Richard von Schirach Robert von Schirach Klaus von Schirach Angelika Benedikta von Schirach
Foglalkozás	politikus forgatókönyvíró önéletrajzíró író
Iskolái	Lajos–Miksa Egyetem
Díjak	Vaskereszt
Baldur von Schirach aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Baldur von Schirach témájú médiaállományokat.

Baldur Benedikt von Schirach (Berlin, 1907. május 9. – Kröv, 1974. augusztus 8.) német ifjúsági vezető, akit a nürnbergi perben elítéltek 1945 után. Schirach volt a Hitlerjugend (HJ) vezetője, Gauleiter és Bécs vezetője (Reichsstatthalter).

Élete

Weimarban született, apja színházigazgató volt. Anyja amerikai nő volt, Emma Middleton Lynah Tillou (1872 - 1944). Két lánytestvére volt, Viktoria és Rosalind von Schirach, és egy fiútestvére Karl Benedict von Schirach, aki 1919-ben öngyilkos lett 19 éves korában.

Tízéves korában beállt a Wehrjugendgruppe-ba, 1925-ben NSDAP-tag lett. 1932. március 31-én elvette Henriette Hoffmannt, akinek apja Hitler fényképésze és közeli barátja volt. Így került Hitler közelébe, és gyakran meglátogatta a Berghofon. Négy gyerekük született, Angelika Benedikta von Schirach (1933), Klaus von Schirach, Robert von Schirach és Richard von Schirach (1942).

Politikai pályafutása

1933-tól a Hitlerjugend vezetője, Reichsjugendführer lett. 1940-ben megszervezte 5 millió gyerek evakuálását a szövetségesek által bombázott városokból. Később belépett a hadseregbe, és Franciaországban harcolt, ahol vaskeresztet kapott hősiességéért. A Hitlerjugend vezetését tőle Artur Axmann vette át, Schirach ezután Bécs vezetője (Reichsstatthalter) lett. Kormányzása alatt deportáltak 185 000 zsidót munkatáborba. 1943 után kegyvesztett lett, de megtartotta állását.

A nürnbergi perben azt mondta, hogy nem tudott „megsemmisítő táborok” létezéséről. 1946-ban a bécsi zsidók deportálása miatt 20 év börtönre ítélték. 1949. július 20-án felesége elvált tőle. 1966 szeptemberében, büntetése letöltése után engedték ki. Megírta memoárjait „Hittem Hitlerben” címmel. 1974-ben halt meg Krövben.

Források

• Burton C. Andrus. A nürnbergi huszonkettő. Kossuth Könyvkiadó., 211. o. (1974). ISBN 963-09-0032-7 
• G. M. Gilbert. Nürnbergi napló. LAP-ICS Könyvkiadó, 591. o. (1995). ISBN 963-8276-52-5 
• Sebők János. Az ítélet napja. Népszabadság Zrt., 328. o. (2006). ISBN 963-9709-14-x 
• Matthias Uhl, Henrik Eberle. A Hitler-dosszié. Park Könyvkiadó, 590. o. (2006). ISBN 963-530-716-0 

Ez a német politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!