Balogh Edgár

Balogh Edgár

Született	Kessler 1906. szeptember 7. Temesvár
Elhunyt	1996. június 19. (89 évesen) Kolozsvár
Álneve	Farkas Lőrinc
Állampolgársága	magyar román
Nemzetisége	magyar
Gyermekei	Balogh Ferenc Balogh András
Foglalkozása	publicista, főszerkesztő, rektor
Sírhelye	Házsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Edgár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Balogh Edgár, írói álnevén Farkas Lőrinc, szignóján: „-logh” (Temesvár, 1906. szeptember 7. – Kolozsvár, 1996. június 19.) szlovákiai, majd romániai magyar publicista, főszerkesztő, egyetemi tanár, tudományegyetemi rektor.

Életrajza, munkássága

Kessler Ferenc nagyszebeni szász katonatiszt és egy magyar irodalom szakos pozsonyi tanárnő fia. 1926-ban vette fel anyai ági családi nevét. Pozsonyban végezte el a magyar reálgimnáziumot, majd a prágai német egyetem filozófiai karán folytatta tanulmányait. Etnográfusnak készült. Első írása 1922-ben jelent meg a losonci A Mi Lapunk c. ifjúsági folyóiratban, első tanulmányát (A szűzgulyahajtás) 1927-ben az Ethnographia-Népélet közölte Budapesten.

Publicisztikai munkásságát a Prágai Magyar Hírlapban, a csehszlovákiai magyar ellenzéki pártok lapjában kezdte. Kezdeményezője és szervezője volt a csehszlovákiai magyar ifjúság haladó Sarlós-mozgalmának. 1931-ben a kommunista mozgalomba kapcsolódva^[1] Fábry Zoltánnal szerkesztette Az Út című prágai kommunista szellemű művelődéspolitikai folyóiratot, s 1934-ben fordításában jelent meg a Barnakönyv Hitler-Németországról és a lipcsei perről című német antifasiszta mű. A csehszlovák hatóságok 1935-ben kiutasították; visszatért szülőföldjére, s előbb Kolozsvárt, majd Brassóban telepedett le.

A Korunk belső munkatársa s a Brassói Lapok cikkírója. Mint a MADOSZ vezetőségi tagja kezdeményezte a romániai magyar ifjúság 1937-es Vásárhelyi Találkozóját, egyik elindítója a népfront jellegű Erdélyi Enciklopédia Könyvkiadónak. Itt jelent meg 1939-ben Íratlan történelem c. cikkgyűjteménye Erdéllyel és Olténiával való ismerkedéséről s Duna-völgyi összehasonlító történelemszemléletéről.

A bécsi döntések után rövid ideig Kalotaszentkirályon tanítóskodott, majd hatósági eltávolítása után Móricz Zsigmond megbízásából a Kelet Népe kolozsvári szerkesztője (1941) s a budapesti Magyar Nemzet, 1942-től a budapesti Kis Újság munkatársa. Józsa Bélával együtt állította össze a 48-as Erdély c. zsebkönyvet (Kolozsvár, 1943); 1944 elején elkészült Hármas kis tükör c. cikkgyűjteményét a Magyar Élet Kiadó a német megszállás miatt csak 1945-ben tudta megjelentetni.

Részt vett az észak-erdélyi antifasiszta ellenállási mozgalomban. Közvetlenül a felszabadulás után, 1944. október 18-án kezdeményezésére jelent meg Kolozsvárt a Világosság c. napilap, melynek 1948-ig főszerkesztője. A Magyar Népi Szövetség (MNSZ) alelnöke (1946-ig), s mint a művelődési osztály vezetője vett részt a romániai magyarság új művelődési intézményeinek megszervezésében, ill. a régiek demokratizálásában.

Az MNSZ kiadásában jelent meg "Tíz esztendő tíz cikke" alcímmel A Szudétáktól a Fekete-tengerig c. kis kötete (Kolozsvár, 1945). Az 1848-as forradalom centenáriumára Az igazi 1848 c. alatt kiadott rádióelőadásaiban Kossuth és Nicolae Bălcescu kézfogását népszerűsítette. Egyetemi tanár (1948), majd rektor (1949) a Bolyai Tudományegyetemen. 1949 őszén az MNSZ több más vezetőjével együtt a szocialista törvényesség megsértésével bebörtönözték s csak 1956-ban rehabilitálták.

A Babeș és Bolyai Egyetemek egyesítése után a magyar irodalomtörténeti tanszéken publicisztikát adott elő. 1957-től 1971-ig az újrainduló Korunk főszerkesztő-helyettese. Újabb cikkgyűjteménye az Egyenes beszéd (1957), ezt követte irodalompolitikai jegyzeteinek kötete, a Toll és emberség (1965). Ugyanebben az évben adták ki Budapesten Hét próba ("Egy nemzedék elindul") c. emlékiratát, ebben a Sarló történetét írta meg személyi vallomás formájában.

Az otthoni íróasztal, az egyetemi katedra és a szerkesztőség aprómunkáit tükrözte Én tintás esztergapadom c. jegyzetgyűjteménye (1967). Egy-egy kötetet szerkesztett s bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel látott el Nicolae Bălcescu (1956), Benedek Elek (1957), Móricz Zsigmond (1962), Ady Endre (1967), Szentimrei Jenő (1968) és Fábry Zoltán (1973) publicisztikai munkáiból.

Tanulmányokat közölt a régi Korunk elindulásáról, fordulatáról és eszmei kiforrásáról (NyIrK, 1964, 1968, 1970, 1973; együtt kötetben Itt és most, Kolozsvár, 1976); az Erdélyi Helikon, Erdélyi Múzeum és Magyar Kisebbség marxista értékeléséről (Korunk 1964/12; 1965/7-8; 1969/10). Szép halál c. története (Kortárs, Bp. 1969) az antifasiszta mozgalom emlékét idézi, a Szép élet és Szép szó (Kortárs, Budapest, 1973) kisközösségek benső feszültségét, vitáit tükrözte; a három együtt Szárnyas oltár címmel jelent meg (Budapest, 1978).

Intelmek c. kötetében (1972) a fiatalság elé állított reális eszményképet. 1974-ben két gyűjteményes kötetét adták ki: Duna-völgyi párbeszéd c. alatt 1929 és 1972 közt szerzett írásaiból válogatott Budapesten Sándor László; Mesterek és kortársak c. alatt Bukarestben jelent meg irodalompolitikai tanulmányaiból és emlékezéseiből Kántor Lajos összeállítása. További kötetei: Szolgálatban : emlékirat 1935-1944 (1978); Táj és nép (Kolozsvár, 1978); Vargyasi változások (Bartha Árpád fényképfelvételeivel, 1979).

1971-ig a Korunk főszerkesztő-helyettese, illetve az 1981-től megjelenő Romániai magyar irodalmi lexikon főszerkesztője volt. Kolozsvárott hunyt el, a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Fiai Balogh Ferenc építész és Balogh András színházi rendező.

Művei

Barnakönyv Hitler-Németországról és a lipcsei perről; előszó Fábry Zoltán, szerk. Balogh Edgár; Schwarz, Bratislava, 1934
Íratlan történelem; Grafica Ny., Kolozsvár, 1939 (Az Erdélyi Enciklopédia könyvei)
Hármas kis tükör. Felvidéki, erdélyi és magyarhoni tanulságok; Magyar Élet, Bp., 1945
A Szudétáktól a Fekete-tengerig. Tíz esztendő tíz cikke; A Romániai Magyar Népi Szövetség, Kolozsvár, 1945
Az igazi 1848. A századik évfordulóra; Athenaeum, Cluj-Kolozsvár, 1948 (Népművelési füzetek)
Egyenes beszéd. Cikkek, naplók, levelek; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1957
Toll és emberség. Irodalompolitikai jegyzetek; Irodalmi, Bukarest, 1965
Hét próba. Egy nemzedék elindul; Szépirodalmi, Bp., 1965
Én tintás esztergapadom (jegyzetgyűjtemények, 1967)
Intelmek (esszék, 1972)
Duna-völgyi párbeszéd (cikkek, tanulmányok, dokumentumok, 1974)
Mesterek és kortársak (tanulmányok, 1974)
Itt és most. Tanulmány a régi Korunkról; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1976
Szárnyas oltár (elbeszélések, 1978)
Szolgálatban. Emlékirat. 1935-1944; Kriterion, Bukarest, 1978
Táj és nép. Ötvenkét jegyzet előbeszéddel és toldalékkal; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1979
Vargyasi változások (szociográfia, 1979)
Romániai magyar irodalmi lexikon. Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés; főszerk. Balogh Edgár; Kriterion, Bukarest, 1981-
Hét próba. Egy nemzedék története, 1924-1934, 1-2.; Magvető, Bp., 1981 (Tények és tanúk)
"...hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből". Interjú Balogh Edgárral; riporter M. Kiss Sándor; Művelődéskutató Intézet, Bp., 1981
Acéltükör mélye (félszáz igaz történet, Kriterion, Bukarest, 1982)
Hídverők Erdélyben 1944-1946 (válogatott cikkek, 1985)
Férfimunka. Emlékirat 1945-1955, Budapest (1986)
Magyarok, románok, szlávok (válogatott tanulmányok, cikkek, interjúk. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1986)
Tíz nap Szegényországban (szociográfia, 1988)
Számadásom. Emlékirat, 1956–1993; szerk., bev. Kántor Lajos; Komp-Press–Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 1999
Kéziratos hagyaték 1. Balogh Edgár, Benkő András, Imreh István kiadatlan leveleiből; sajtó alá rend. Beke Sándor; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2010

Szerkesztései

Józsa Béla: Petőfi és az 1848-1849-es magyar szabadságharc (1945)
N. Bălcescu: Válogatott munkái (összeállította, előszó, jegyzet, 1956)
Benedek Elek: Halljátok, emberek? (előszó, 1957)
Benedek Elek: A harismadár (előszó, 1959)
Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja (előszó, 1960)
Veress Zoltán: Menetirány (előszó, 1961)
Egy nap történelem (antológia, bevezető, 1962)
Móricz Zsigmond: Kenyéren és vízen (bevezető, (1962)
Ady Endre: Poéta és publikum (szerkesztette, bevezető, 1967)
Benedek Elek: A százesztendős jövendőmondó (előszó, 1967)
Szentimrei Jenő: Sablon helyett csillag (bevezető, 1968)
Kenéz Ferenc: Fekete hanglemezek (bevezető, 1968)
Kós Károly: Hármaskönyv (előszó, 1969)
József Attila legszebb versei (előszó, 1970)
Tamási Áron: Jégtörő Mátyás (előszó, 1970)
Antal Dániel: Család és szolgálat (bevezető, 1971)
Veress Pál: Kalapács, könyv, muzsika (bevezető, 1972)
Fábry Zoltán: Egy ember megszólal (összeállította, bevezető, jegyzet, 1973)
Heves Ferenc: Heves Renée életútja (előszó, 1975)
Jordáky Lajos: Kovács Katona Jenő (bevezető, 1977)
Mikó Imre: A csendes Petőfi-utca (utószó, 1978)
Beke György: Vállald önmagad (előszó, 1978)
Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I–V. Főszerk. Balogh Edgár, Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1981–2010. (főszerkesztő, a harmadik kötet főmunkatársa)

Irodalom

Köves Miklós álnéven Kahána Mózes: Balogh Edgár erdélyi hivatása. Korunk, 1939/10.
Fábry Zoltán: Szegényország ajándéka. Irodalmi Szemle, Pozsony, 1959/4; újraközölve Hazánk, Európa, Budapest, 1967. 271-86.
Veres Péter: Olvasónaplómból. "Hét próba" – és a többi... Népszabadság, Budapest, 1966. március 6.
Czine Mihály: Hét próba. Kritika, Budapest, 1966/6.
Bálint Tibor: A vegytintáról és az elvarázsolt esztergapadról. Utunk 1967/17.
Huszár Sándor: Közírás és közélet. Megjelent Az író asztalánál c. kötetben, 1969. 199-206
Huszár Sándor: Töprengések a Szolgálatban olvasása közben. I-II. A Hét, 1979/30-31.
Szemlér Ferenc: Út az Enciklopédiához, Korunk, 1971/3.
Sütő András: Romlatlan hűség. Igaz Szó, 1971/9; újraközölve Istenek és falovacskák, 1973, 86-90.
E. Fehér Pál: Balogh Edgár Intelmei. Népszabadság, Budapest, 1972. április 16.
Gálfalvi György: Balogh Edgár intelmei. Igaz Szó, 1972/8.
Aradi József: Ítélet nincs. Korunk, 1972/9.
Kicsi Antal: Balogh Edgár. Brassói Lapok 1973/48-49.
Szávai Géza: Irodalom és közélet. Utunk 1975/23.
Benkő Samu: Balogh Edgár teljes embersége. Igaz Szó 1976/9.
Csatári Dániel: Balogh Edgár életrajzához. Tiszatáj, Szeged, 1976/9.
Csanda Sándor: Balogh Edgár hetvenéves. Irodalmi Szemle XIX/7, 582-583.
Gábor Dénes: Balogh Edgár válogatott életmű-bibliográfia. Művelődés. 1976/10.
Fábián Ernő: Jegyzetek egy könyv margójára. Igaz Szó, 1977/5.
Ruffy Péter: Balogh Edgár őszikéi. Magyar Nemzet, Budapest, 1978. július 2.
Dávid Gyula: Balogh Edgár szolgálata. Utunk 1979/5.
Tar Károly: Szolgálat dicsérete. Ifjúmunkás. 1979/5.
Szakolczay Lajos: A közügyiség prófétája. Népszabadság, Budapest, 1979. február 11.
Wesselényi Miklós: Szolgálatban. Magyar Nemzet. Budapest, 1979. február 16.
Salamon László: Az emlékezet bravúrja. Igazság, 1979. február 21.
Vajda Gábor: Tisztítótűz. Magyar Szó, Újvidék, 1979. március 24.
Gáll Ernő: A szolgálat pátosza. Korunk, 1979/5.
Olasz Sándor: A közíró újabb intelmei. Tiszatáj, Szeged, 1980/1.
Dupka György–Horváth Sándor: Múltunk s jelenünk. Balogh Edgár nyomában Kárpátontúlon; Kárpáti, Uzshorod, 1987

Jegyzetek

↑ 1932-ben Nagymegyeren akart előadást tartani a helybeli kommunistáknak, de mivel nem volt rá engedélye a hatóságok ezt megakadályozták (Okresný úrad v Komárne, 53/K-1932 prez.)

Források

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981. 144. o.
http://mek.oszk.hu/00000/00019/html/index.htm
Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 133–134. o. ISBN 963-05-6821-7

Kapcsolódó szócikkek

Nemzetközi katalógusok	VIAF: 39390196 OSZK: 000000002628 NEKTÁR: 281660 PIM: PIM43500 LCCN: n82116508 ISNI: 0000 0001 0889 4158 GND: 124700055 SUDOC: 028374576 NKCS: ola2002151453 BNF: cb120222644