Barázdásfogú delfin

Barázdásfogú delfin
Evolúciós időszak: Kora pliocén - jelen
A vízfelszín közelében
A vízfelszín közelében
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Cetancodontamorpha
Alrend: Whippomorpha
Csoport: Cetaceomorpha
Alrendág: Cetek (Cetacea)
Részalrend: Fogascetek (Odontoceti)
Csoport: Delphinida
Öregcsalád: Delphinoidea
Család: Delfinfélék (Delphinidae)
Alcsalád: Stenoninae
Nem: Steno
J. E. Gray, 1846
Faj: S. bredanensis
Tudományos név
Steno bredanensis
G. Cuvier in Lesson, 1828
Szinonimák
Szinonimák

a nem szinonimája:

  • Glyphidelphis Gervais, 1859

a faj szinonimái:

  • Delphinus bredanenis (G. Cuvier in Lesson, 1828)
  • Delphinus rostratus G. Cuvier, 1833
  • Steno compressus (J. E. Gray, 1843)
  • Steno frontatus (G. Cuvier, 1823)
  • Steno perspicillatus Peters, 1876
  • Steno rostratus (Desmarest, 1817)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barázdásfogú delfin témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barázdásfogú delfin témájú médiaállományokat és Barázdásfogú delfin témájú kategóriát.

A barázdásfogú delfin (Steno bredanensis) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó faj.[1]

Nemének az egyetlen faja.

Neve és rendszertani besorolása

Ezt az állatot legelőször 1823-ban Georges Cuvier francia zoológus, geológus, az összehasonlító anatómia megalapítója írta le. A Steno megnevezés a görög nyelvből származik és „keskenyt” jelent, a cet keskeny „orrára” utalva. A fajnevét, azaz a bredanensis-t Jacob Gijsbertus Samuël van Breda holland biológusról és geológusról kapta. Korábban a Stenella-fajok is a Steno-ba tartoztak, azonban később át lettek helyezve, így a Steno cetnem egyetlen fajaként maradt meg. Ez idáig nincs elismert alfaja.

Előfordulása

A barázdásfogú delfin mindhárom óceán trópusi és szubtrópusi részein előfordul. A Földközi-tengerben is megtalálható. Korábban úgy vélték, hogy ebben a tengerben található állatok az atlanti-óceáni vendégek, azonban újabban eme tenger keleti felén felfedeztek egy állandó állományt is.[2] A kontinentális selftől egészen a nyílt tengerig sokfelé megtalálható. Körülbelül 50 méteres mélységig merül le és akár 15 percig is visszatartja lélegzetét.[3] E fajból főleg a Kelet-Csendes-óceánban élő állományt kutatták; ezt az állományt körülbelül 150 000 fősre becsülik.

Eme állat fosszilis maradványait megtalálták Európában a kora és középső pliocén kori rétegekben.[4]

Megjelenése

Közepes méretű delfinfaj; a felnőttek átlagos hossza 209-283 centiméter, testtömege 90-155 kilogramm; a hím nagyobb a nősténynél. Legfőbb jellemzői a kúpszerű feje és a keskeny „orra”; a barázdásfogú megnevezését a fogain levő, számos keskeny és rendezetlen kiemelkedésről kapta. Mindegyik állkapcsában körülbelül 38-56 fog ül.[4] Más delfinektől eltérően a mellúszói hátrább helyezkednek el; azonban a nyílt vízen mégis összetéveszthető a Stenella- és Tursiops-fajokkal. A hátúszója 18-28 centiméter magas. A barázdásfogú delfin háti része és hátúszója sötétszürke, oldalai világosszürkék. Az idősebb példányok szájánál és hasi részein rózsaszínes, sárgás vagy fehéres minták láthatók.[4]

Életmódja

Általában 10-20 fős csoportokban úszik, de magányos vagy akár 90 fős csoportokat is észrevettek a kutatók.[3][5][6] Általában a rokon példányok vannak egy csoportban; a nagyobb csoportok vadászati célból jönnek létre.[7] Néha más delfinfélékkel, mint például a Globicephala-fajokkal és kis kardszárnyúdelfinekkel (Pseudorca crassidens) vagy akár bálnákkal is - hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) - társulnak. Tápláléka számos kisebb csontos halból és fejlábúakból áll.[4][8] A barázdásfogú delfinre a kardszárnyú delfin (Orcinus orca) és a nagyobb cápák vadásznak.[4] Kisebb mértékben az ember is vadássza, azonban többet öl meg véletlenül, amikor is tonhalakat halászik.

Szaporodása

A szaporodási időszaka és a vemhesség időtartama nem ismert; azonban tudjuk, hogy egyszerre csak egy borjú jön a világra. Születésekor 100 centiméteres, és életének első öt évében gyorsan növekszik. Az ivarérettséget a nőstény körülbelül 6-10,[9] míg a hím 5-10 évesen éri el.[4]

Képek

  • A
    A
  • természetes
    természetes
  • élőhelyén
    élőhelyén
  • Rajz az állatról
    Rajz az állatról
  • és a testrészeiről
    és a testrészeiről

Jegyzetek

  1. Steno bredanensis. (Hozzáférés: 2017. december 2.)
  2. Archivált másolat. [2016. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 1.)
  3. a b (2005) „Distribution of the rough-toothed dolphin (Steno bredanensis) around the Windward Islands (French Polynesia)”. Pacific Science 59 (1), 17–24. o. DOI:10.1353/psc.2005.0007.  
  4. a b c d e f West, K.L. (2011). „Steno bredanensis (Cetacea: Delphinidae)”. Mammalian Species 43 (1), 177–189. o. DOI:10.1644/886.1.  
  5. Baird, R.W. (2008). „Site fidelity and association patterns in a deep-water dolphin: Rough-toothed dolphins (Steno bredanensis) in the Hawaiian Archipelago”. Marine Mammal Science 24 (3), 535–663. o. DOI:10.1111/j.1748-7692.2008.00201.x.  
  6. Ritter, F. (2002). „Behavioral observations of rough-toothed dolphins (Steno bredanensis) off La Gomera, Canary Islands (1995–2000), with special reference to their interactions with humans”. Aquatic Mammals 28 (1), 46–59. o. [2016. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 1.)  
  7. (2007) „Observations of rough-toothed dolphins (Steno bredanensis) off the coast of Utila, Honduras”. Journal of the Marine Biological Association of the United Kingdom 87 (1), 141–148. o. DOI:10.1017/S0025315407054999.  
  8. Watkins, W.A. (1987). „Steno bredanensis in the Mediterranean Sea”. Marine Mammal Science 3 (1), 78–82. o. DOI:10.1111/j.1748-7692.1987.tb00152.x.  
  9. Siciliano, S. (2007). „Age and growth of some delphinids in south-eastern Brazil”. Journal of the Marine Biological Association of the United Kingdom 87 (1), 293–303. o. DOI:10.1017/S0025315407053398.  

Források

  • Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).
  • Steno bredanensis pp. 269–280, by J Maigret in Handbuch der Säugetiere Europas. Band 6: Meeressäuger Teil 1A: Wale und Delphine 1 Niethammer J, Krapp F, (Eds.) (1995).
  • Smithsonian Institution - North American Mammals: Steno bredanensis
  • Bekker, J.P., Bosselaers, M.E.J. & Herrebout, G.R. 2016. Supposedly lost syntype of the rough-toothed dolphin (Steno breda­nensis (Lesson, 1828)) traced back at the Ghent University Museum. Lutra, 59(1-2): 65–73. Reference page. [Illustrated syntype researched and given]

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rough-toothed dolphin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap