Bercsényi László Ignác

Bercsényi László
Franciaország marsallja
Franciaország marsallja
Született1689. augusztus 3.
Eperjes, magyar
Elhunyt1778. január 9. (88 évesen)
Luzancy, francia
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
HázastársaAnne Catherine Wiet de Girard
GyermekeiLászló, Magdolna, Katalin, Zsófia, Mária, Zsuzsanna, János, Miklós, Felícia, Szaniszló, Erzsébet, Ferenc
SzüleiBercsényi Miklós, Drugeth Krisztina
Foglalkozásatestőrségi százados, marsall
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Bercsényi László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Nem tévesztendő össze a következővel: Bercsényi László (alezredes).

Gróf székesi Bercsényi László Ignác (francia nyelvű formában: Ladislas Ignace de Bercheny, (Eperjes, 1689. augusztus 3. – Luzancy, Franciaország, 1778. január 9.) Bercsényi Miklós és első felesége, homonnai Drugeth Krisztina fia, II. Rákóczi Ferenc testőrségének századosa, majd Franciaország marsallja.

Pályafutása

Apja Rákóczi közeli harcostársa, hadvezére volt. László már 19 éves korában a fejedelem testőrségének századosa lett. A trencséni csatában különösen kitüntette magát, amikor megmentette a sebesült fejedelem életét.

A szabadságharc bukása után Franciaországba emigrált, ahol megőrizhette rangját, sőt 1712-ben Ráttky György huszárezredében alezredes lett. Ezredével végigharcolta a spanyol örökösödési háborút. Sikerei nyomán 1719-ben ezredesi rendfokozatot kapott.

Ladislas Ignace de Bercheny brigadéros

Ebben a korban az Európa hadászatban nagy szerepet kapott a magyar huszár típusú könnyűlovasság. Ezt felismerve a francia katonai vezetés Bercsényit bízta meg a fegyvernem franciaországi megszervezésével. 1720-ban XV. Lajos francia király engedélyével Rodostóban magyar emigránsokból megszervezte a nevét viselő önálló francia huszárezredet. A Ráttky-féle ezred megszűnése után az így létrejött Bercsényi-ezred vetette meg az alapját a következő korszak híres francia könnyűlovasságának, így a napóleoninak is. A Bercsényi-huszárok ma is létező ezrede a legrégebben fennálló francia katonai egység (Les hussards de Bercheny; hivatalos nevükön 1er Régiment de Hussards Parachutistes (1er RHP), azaz Első huszár ejtőernyős ezred).

1726 decemberében megkapta a francia állampolgárságot. Huszárai élén részt vett a korabeli Franciaország minden nagy fegyveres konfliktusában; különösen kitüntette magát a lengyel örökösödési háborúban. 1734-ben brigadéros (dandártábornok) lett, majd 1738-ban tábori marsall.[1] 1743-ban a francia huszárok főfelügyelője lett. 1744-ben, Elzász meghódítása után altábornagy. A következő évben Conti herceg visszavonulásának biztosításával tüntette ki magát. A huszárok mellett már a lovasság 32 további svadronya is a parancsnoksága alá tartozott.

Katonai tehetségét előmenetele mellett a Szent Lajos-rend adományozásával is elismerte a király, végül pedig, 1758. március 15-én megkapta a Franciaország marsallja címet, a legmagasabb francia katonai rendfokozatot. Személyes barátja lett Stanisław Leszczyńskinek, a trónjától megfosztott és Franciaországban élő lengyel királynak. Az ő birtokán élt annak haláláig, majd a saját kastélyában hunyt el, amit még 1729-ben vásárolt, a földesúri jogokkal együtt.

Arcmása domborművön a vajai Vay Ádám Múzeum parkjában

Családja

1726. május 16-án vette feleségül Catherine Wiet de Girard-t, egy fiatal polgárlányt Haguenau-ból. 12 gyermekük közül hat érte meg a felnőttkort:

  • László János (1726)
  • Magdolna Katalin (1730-1795)
  • Katalin Franciska (1731-1773) apáca
  • Mária Zsófia (1732)
  • Mária Anna (1733-1796)
  • Zsuzsanna Felicia (1734)
  • László János (1735-1742)
  • Miklós Ferenc (1736-1762); neje: Agnés Victoire de Barthelot de Baye bárónő
  • Erzsébet Felicia (1738)
  • Szaniszló (1739-1740)
  • Katalin Erzsébet (1742-1765)
  • Ferenc Antal (1744-1810); első neje: Anna Louise Adelaide de Pange őrgrófnő; második neje: Prudence Thérése Adélaide de Santo Domingo őrgrófnő
Bercsényi László Ignác ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bercsényi László (?–1599)
 
 
 
 
 
 
 
br. Bercsényi Imre (1589–1639)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Baládffy Borbála (?–1589)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Bercsényi Miklós (1633–1689)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Lugossy János
 
 
 
 
 
 
 
Lugossy Borbála (?–1653)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Bercsényi Miklós (1665–1725)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
br. Rechberg Bero (?–1623)
 
 
 
 
 
 
 
br. Rechberg Ernő (?–1671)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Essendorf Walburga (?–1613)
 
 
 
 
 
 
 
br. Rechberg Erzsébet (?–1684)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Fugger Hugó (1589–1627)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Fugger Mária (1621–1671)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Vöhlin Mária (?–1653)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Bercsényi László (1689–1778)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Drugeth György (1583–1620)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Drugeth János (1609–1645)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Nádasdy Katalin
 
 
 
 
 
 
 
gr. Drugeth György (1633–1661)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
br. Jakussith András (1584–1623)
 
 
 
 
 
 
 
br. Jakussith Anna
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Thurzó Judit (1585–1637)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Drugeth Krisztina (1655–1691)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Esterházy Ferenc (1533–1604)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Esterházy Miklós (1583–1645)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Illésházy Zsófia (1547–1599)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Esterházy Mária (1638–1684)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
br. Nyáry Pál (?–1607)
 
 
 
 
 
 
 
br. Nyáry Krisztina (1604–1641)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Várday Katalin (1580–1630)
 
 
 
 
 
 

Magyarországi utóélete

Hazánkban a MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj viseli a nevét.

Jegyzetek

  1. Fábián Janka: Gyönge violának letörött az ága: A Bercsényi huszárok Franciaországban. Nők Lapja, LXXIV. évf. 46. sz. (2023. november 15.) 74–75. o. ISSN 0029-0963

Források

  • Zachar József: Bercsényi László, a Rákóczi-szabadságharc kapitánya, Franciaország marsallja. Válogatott források; Vay Múzeum, Vaja, 1979 (Folia Rákócziana)
  • A Magyar huszár honlap Bercsényiről
  • A Tankönyvtár Bercsényiről
  • Forster Gyula: Gróf Berchényi László franciaország marsallja; Egyetemi Ny., Bp., 1925
  • Forster Gyula: Utóhang Gróf Bercsényi László történetéhez (Bp:, 1929)
  • Raymond Boissau, « La levée de Bercheny-hussards » Revue historique des armées, 255 | 2009. (francia nyelven)
  • A Bercsényi-huszárok története – angol nyelven Archiválva 2009. június 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • a Bercsényi családfa

További információk

  • Zachar József: Franciaország magyar marsallja. Bercsényi László; Zrínyi, Bp., 1987 (Korok és emberek)
  • Raymond Boissau: Ladislas Bercheny magnat de Hongrie, maréchal de France; Institut Hongrois–Institut Balassi–Université de Szeged Institut des Sciences Historiques, Paris– Bp.–Szeged, 2006 (Publications de l'Institut hongrois de Paris Études)
  • Takács Tibor: Huszárok a hadak útján. Regény gróf Bercsényi László életéről; Bába Kiadó, Szeged, 2009

Külső hivatkozások

  • A Szent Lajos-rend kitüntetettjei, Jean-François-Louis d'Hozier összeállítása, Párizs, 1817 Archiválva 2010. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 65554398
  • PIM: PIM46454
  • LCCN: n88083039
  • ISNI: 0000 0000 2750 8374
  • GND: 1220037540
  • SUDOC: 128557923
  • BNF: cb122523709
  • Történelem Történelemportál
  • hadtudomány Hadtudományi portál