Bertalan Vilmos
| Bertalan Vilmos | |
| Született | 1911. május 26.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1985. november 10. (74 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | művészettörténész |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1934) |
| Kitüntetései | Munkácsy Mihály-díj (1970) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (60-6-169. fülke)[3][4] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bertalan Vilmos (Budapest, 1911. május 26. – Budapest, 1985. november 10.) magyar művészettörténész, muzeológus, Munkácsy-díjas (1970).
Életpályája
1934-ben a budapesti egyetemen szerzett művészettörténész diplomát. 1937-ben Olaszországban járt tanulmányúton, állami ösztöndíjjal. 1938-ban a Fővárosi Múzeumban helyezkedett el. A második világháború után előbb a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetésével bízták meg, ahol Petőfi- és József Attila-kiállítást rendezett, majd a Fővárosi Történeti Múzeum osztályvezetője, később a Kiscelli Múzeum főmunkatársa lett.
Kutatási területe
Elsősorban Pest-Buda 18–19. századi műemlékeivel és művészetével foglalkozott. A kortárs művészek közül Domanovszky Endre művészetét elemezte behatóbban.
Díjai, elismerései
- A Régészeti és Művészettörténeti Társulat Pasteiner-éremmel tüntette ki (1942).
- Munkácsy Mihály-díj (1970)
Főbb művei
- Az Óbuda-kiscelli trinitárius kolostor és templom (Bp., 1942)
- Pest a reformkor és a szabadságharc idején (Bp., 1956)
- A régi Pest (Bp., 1956)
- A színek varázsa. Domanovszky Endre gobelinjei (Bp., 1977)
Jegyzetek
Források
- Magyar életrajzi lexikon
- Művészeti Lexikon 1. kötet 227. old.
Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
