Bologna FC 1909

Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!

Bologna
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Bologna Football Club 1909 SpA
Becenév	Rossoblu (Piros-kékek) Felsinei
Székhely	Bologna, Olaszország
Alapítva	1909
Klubszínek	kék-piros
Stadion	Stadio Renato Dall'Ara
Vezetőedző	Siniša Mihajlović[1]
Elnök	Joey Saputo
Bajnokság	Serie A
Nemzeti sikerek
Bajnok	7 alkalommal
Kupagyőztes	2 alkalommal
Nemzetközi sikerek
Intertotó-kupa	1 alkalommal
Közép-európai kupa	3 alkalommal
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli
Hivatalos honlap
Bologna honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Bologna témájú médiaállományokat.

A Bologna Football Club 1909 egy olasz labdarúgóklub Bologna városában. A csapatot 1909-ben alapították, becenevük Rossoblu, vagyis Piros-kékek, amit a piros és kék csíkos mezükről kaptak.

Története során hétszer (1925, 1929, 1936, 1937, 1939, 1941, 1964) hódították el az olasz bajnoki címet, így a Bologna a hatodik legsikeresebb klub a bajnokságban.

Története

A csapatot az osztrák származású Emilio Arnstein alapította, aki a bécsi illetve a prágai egyetemen kezdett érdeklődni a labdarúgás iránt. Testvérével, már korábban megalapították a Black Star FC-t Ausztriában. A hivatalos alapítás 1903. október 3-án volt. Az első elnök a svájci Louis Rauch volt. Mezüket az angol Crystal Palace csapatától vették át.

1910. március 20-án játszották első mérkőzésüket, a szintén bolognai Virtus Bologna ellen. A meccs 9–1-es vereséget hozott. Az akkor játékosok: Koch, Chiara, Pessarelli, Bragaglia, Guido Della Valle, Nanni, Donati, Rauch, Bernabeu, Mezzano és Gradi.

Később többször is a továbbjutás közelébe került a csapat a bajnokságban, de kiugró eredményt nem tudtak elérni. Az első világháború miatti szünetet követően vált egyre sikeresebbé a Bologna.

Az 1920-as évek

A háború után 1920-ban az elődöntőig jutottak. Egy évvel később már a bajnoki döntőig, ahol a Pro Vercelli ellen 2–1-es vereséget szenvedtek. 1922-ben a 3. helyet szerezték meg, így nem jutottak tovább. 1924-ben egészen az elődöntőig jutottak, ahol a Genoa ejtette ki őket. Ekkor került a csapathoz (az ifiből) Felice Gasperi aki 14 évig hűen szolgálta a csapatot. A védő 401 mérkőzést húzott le, mellyel a 7. legtöbbször pályára lépett labdarúgó a csapatban.

Egy évre rá megszerezték első bajnoki címüket. Az elődöntőben ismét a genovai csapattal találkoztak, ahol 2–1-es vereséget követően ugyanilyen arányú győzelmet arattak, majd további két mérkőzésen sem sikerült eldönteni a továbbjutást (előbb 2–2-t, majd 1–1-et játszottak) így az 5. összecsapásra maradt a döntés ahol már 2–0-ra nyertek. A döntőben magabiztos 6–0-s fölénnyel a Alba Roma fölött hódították el a címet. A csapat házi gólkirálya Angelo Schiavio volt aki pályafutása során a 10. legtöbb mérkőzést játszotta a Bolognában (358-at) és a legtöbb gólt lőtte (252-t).

Később többször is a győzelem közelébe került a csapat ám legközelebb nyerni az 1929-es idényben tudott. Akkor a Torinot legyőzvén érték el második bajnoki címüket.

Az 1930-as évek

A bajnoki rendszer megváltozott, mivel már csak egy csoportot indítottak és nem volt bajnoki döntő, mint korábban. 1932-ben az ezüstérem megszerzésével a csapat kvalifikálta magát a Mitropa-kupába, amit végül meg is nyertek. Az elődöntőben az osztrák First Viennát verték meg, a másik ágon viszont mind a cseh Slavia Prahát mind az olasz Juventust diszkvalifikálták, így automatikusan a Bolognáé lett a trófea. Két évvel később ismét megnyerték a kupát.1935-ben a 6. helyen végeztek, így lemaradtak a kupaindulásról (az első 4 helyezett jutott ki).

1936-ban egy ponttal megelőzvén az Romát ismét bajnokok lettek. Egy évvel később egy másik római csapat, nevezetesen a Lazio előtt sikerült megvédeni címüket. Két évvel később az utolsó fordulóban 2–0-ra kikaptak a bronzérmes Ambrosianától (későbbi Inter), ám ígyis 4 ponttal a Torino előtt végeztek. Ettore Puricelli 19 góljával társgólkirály lett.

1940-ben az utolsó fordulóra maradt a döntés, mivel a Bologna 41 ponttal fogadta a 42 pontos Ambrosianát. A meccset a milánóiak nyerték 1–0-ra.

Ingadozás az első osztályban, majd fellendülés

1941-ben a klub ismét a csúcsra ért, történetük során hatodszor. A gólkirály is a csapatból került ki, Ettore Puricelli 22 gólt vállalt a 60-ból.

Ezt követően a második világháborúig majd az azt követő kihagyás után is elkezdtek visszacsúszni a tabellán. Az 50-es években kétszer is a kiesés szélére került a csapat ám mindkét alkalommal megúszták a másodosztályt.

1961-ben ismét Mitropa-kupát nyert a csapat. A döntőben a Slovan Nitra ellen 5–3-as összesítéssel nyertek. 1962-ben és 1963-ban mindkétszer a 4. helyen végeztek. Egy évvel később a két milánói csapattal vívtak nagy csatát a bajnoki címért. Az utolsó forduló után 54 ponttal álltak az élen, akárcsak az Inter (a Milan 51 pontot szerzett), így rájátszás következett, amit 2–0-ra megnyertek így a 7. bajnoki címüket is megszerezték. Két évvel később ezüstérmesek lettek, ezt követően nem sikerült a bajnoki cím közelébe kerülniük mindmáig.

1970-ben majd 1974-ben megnyerték az olasz kupát (előbbit csoportmérkőzésben nyerték meg, utóbbit a Palermo ellen tizenegyesekkel) .

Kiesés majd feljutás

Az 1980-as évek elején a csapat nagy mélyrepülésbe kezdett. 1982-ben az első-, 1983-ban a másodosztályból estek ki. 1997-ig az első három osztály között ingáztak majd közel 10 évig ismét a Serie A tagja voltak. 1998-ban az Intertotó-kupát is megnyerték így indulhattak az UEFA-kupában, ahol egészen az elődöntőig jutottak.

2005-ben kiestek majd 2008-ban ismét feljutottak. Tavaly az utolsó fordulóban előzték meg a 17. Torinot így bennmaradtak. A csapat gólkirálya a 24 gólos Marco Di Vaio lett.

Eredmények

Hazai

• Olasz bajnokság – Serie A

Bajnok (7): 1924–25, 1928–29, 1935–36, 1936–37, 1938–39, 1940–41, 1963–64

• Olasz bajnokság – Serie B

Bajnok (2): 1987–88, 1995–96

• Olasz kupa – Coppa Italia

Győztes (2): 1969–70, 1973–74

Nemzetközi

• Intertotó-kupa

Győztes (1): 1998

• Közép-európai kupa

Győztes (3): 1932, 1934, 1961

Vásárvárosok kupája

Elődöntős (1): 1968

UEFA-kupa

Elődöntős (1): 1999

Stadion

A Bologna stadionja a Stadio Renato Dall'ara 39 387 fő befogadására képes. Pályaméret: 105x68m

Körülbelül 20 éve hívják így a stadiont, az 1964-es scudettot nyert csapat elnökéről kapta a nevét. Előtte a háború előtt Stadio Littoriale volt a neve, még a háború után a Comunale nevet viselte.

Jelenlegi keret

2016. augusztus 26. szerint.^[2]

# Poszt Név 1 K Angelo da Costas 2 V Marios Oikonomou 3 V Archimede Morleo 4 V Emil Krafth 5 KP Erick Pulgar 6 KP Lorenzo Crisetig 7 CS Anthony Mounier 8 KP Szafír Taider 9 CS Simone Verdi 10 CS Mattia Destro 12 V Nicolò Cherubin 14 CS Federico Di Francesco 15 V Ibrahima Mbaye

# Poszt Név 16 KP Nagy Ádám 17 KP Godfred Donsah 20 V Domenico Maietta 21 KP Amadou Diawara 22 KP Luca Rizzo 23 CS Franco Brienza 24 V Alex Ferrari 25 V Adam Masina 26 CS Sergio Floccari 28 V Daniele Gastaldello 31 KP Blerim Džemaili 77 V Luca Ceccarelli 83 K Antonio Mirante 95 V Deian Boldor 99 CS Robert Acquafresca

Ismertebb játékosok

Francesco Antonioli Pietro Arcari Angelo Badini Emilio Badini Roberto Baggio Mauro Bellugi Stefano Bettarini Amedeo Biavati Jonathan Binotto Giacomo Bulgarelli Antonio Cabrini Vittorio Caporale Gino Cappello Carlo Ceresoli Cesarino Cervellati Giuseppe Della Valle Romano Fogli Davide Fontolan Carlo Furlanis Felice Gasperi Mario Gianni Franco Janich Federico Giunti Tomas Locatelli Roberto Mancini Enzo Maresca Giancarlo Marocchi Danilo Martelli

Mario Montesanto William Negri Paolo Negro Michele Paramatti Ezio Pascutti Mirko Pavinato Eraldo Pecci Marino Perani Bernardo Perin Alberto Pozzi Gino Pivatelli Carlo Reguzzoni Tazio Roversi Raffaele Sansone Giuseppe Savoldi Angelo Schiavio Giuseppe Signori Stefano Torrisi Paride Tumburus Nicola Ventola Cristian Zaccardo Emiliano Moretti Vittorio Nicoletti Gerardo Ottani Massimo Paganin Gianluca Pagliuca Carlo Nervo Détári Lajos

Julio Ricardo Cruz Humberto Maschio Luciano Siqueira de Oliveira (Eriberto) Geovani Silva Lima Luis Vinicio Ze Elias Francisco Fedullo Eraldo Monzeglio Hector Puricelli Michele Andreolo Helmut Haller Herbert Waas Nikolay Iliev Klas Ingesson Mohammed Kallon Igor Kolyvanov Igor Shalimov Igor Simutenkov Frane Matošić Hidetoshi Nakata Harald Nielsen Luis Oliveira Stéphane Demol Kubilay Türkyilmaz Theodoros Zagorakis Kennet Andersson Massimo Bonini

Elnökök, edzők

Jelenlegi elnök: Albano Guaraldi (2011 óta) A Bologna elnökeinek listája Louis Rauch 1909–1910 Pio Borghesani 1910 Emilio Arnstein 1910 Igino Bettini 1936–1941 Domenico Gori 1910–1912 Rodolfo Minelli 1912–1919 Cesare Medica 1919–1921 Angelo Sbarberi 1921–1922 Antonio Turri 1922 Ruggero Murè TE 1923 Enrico Masetti 1923–1925 Paolo Graziani 1925–1928 Gianni Bonaveri 1928–1935 Renato Dall'Ara 1935–1964 Luigi Goldoni 1964–1968 Raimondo Venturi 1968–1970 Filippo Montanari 1970–1972 Luciano Conti 1972–1979 Tommaso Fabbretti 1979–1983 Giuseppe Brizzi 1983–1985 Luigi Corioni 1985–1991 Piero Gnudi 1991–1993 Giuseppe Gazzoni Frascara 1993–2002 Renato Cipollini 2002–2005 Alfredo Cazzola 2005–2008 Francesca Menarini 2008–2010 Sergio Porcedda 2010 Massimo Zanetti 2010–2011 Marco Pavignani 2011 Albano Guaraldi 2011– TE - Tiszteletbeli elnök

Jelenlegi edző: A Bologna edzőinek listája Hermann Felsner 1920–1931 Lelovich Gyula 1931–1932 Nagy József 1932 Achille Gama 1932–1933 Technikai bizottság 1933–1934 Kovács Lajos 1934 Weisz Árpád 1934–1938 Hermann Felsner 1938–1942 Mario Montesanto 1942–1943 Alexander Popovic 1945–1946 Technikai bizottság 1946 Viola József 1946–1947 Lelovich Gyula 1947–1948 Tony Cargnelli 1948–1949 Edmund Crawford 1950–1951 / Raffaele Sansone 1951 Giuseppe Galluzzi 1951–1952 Lelovich Gyula 1952 Giuseppe Viani 1952–1956 Aldo Campatelli 1956–1957 Ljubo Benčić 1957 Sárosi György 1957–1958 Alfredo Foni 1958–1959 Federico Allasio 1959–1961 Fulvio Bernardini 1961–1965 Manlio Scopigno 1965 Luis Carniglia 1965–1968 Giuseppe Viani 1968 Cesarino Cervellati 1968–1969 Oronzo Pugliese 1969 Edmondo Fabbri 1969–1972 Oronzo Pugliese Cesarino Cervellati 1972 Bruno Pesaola 1972–1976 Gustavo Giagnoni 1976–1977 Cesarino Cervellati 1977 Bruno Pesaola 1977–1979 Marino Perani 1979 Cesarino Cervellati 1979 Marino Perani 1979–1980 Luigi Radice 1980–1981 Tarcisio Burgnich 1981–1982 Franco Liguori 1982 Alfredo Magni 1982 Paolo Carosi 1982–1983 Cesarino Cervellati 1983 Giancarlo Cadè 1983–1984 Pietro Santin 1984 Bruno Pace 1984–1985 Carlo Mazzone 1985–1986 Vincenzo Guerini 1986–1987 Gian Battista Fabbri 1987 Luigi Maifredi 1987–1990 Francesco Scoglio 1990 Luigi Radice 1990–1991 Luigi Maifredi 1991 Nedo Sonetti 1991–1992 Eugenio Bersellini 1992–1993 Aldo Cerantola 1993 Romano Fogli 1993 Alberto Zaccheroni 1993 Edoardo Reja 1993–1994 Renzo Ulivieri 1994–1998 Carlo Mazzone 1998–1999 Sergio Buso 1999 Francesco Guidolin 1999–2003 Carlo Mazzone 2003–2005 Renzo Ulivieri 2005 Andrea Mandorlini 2005–2006 Renzo Ulivieri 2006–2007 Luca Cecconi 2007 Daniele Arrigoni 2007–2008 Siniša Mihajlović 2008–2009 Giuseppe Papadopulo 2009 Franco Colomba 2009–2010 Paolo Magnani 2010 Alberto Malesani 2010–2011 Pierpaolo Bisoli 2011 Stefano Pioli 2011–2013

Jegyzetek

További információk

• Hivatalos weboldal