Cavalese

Cavalese (Cavales, Ciavaleis)
Cavalese látképe dél felől, a Cermis hegyről
Cavalese címere Cavalese zászlaja
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Trentino-Alto Adige
Megye	Trento autonóm megye (TN)
Rang	comune
Frazionék	Cascata, Cavazzal, Marco, Masi di Cavalese, Milon
Kerületei	Carano, Castello-Molina di Fiemme, Daiano, Tesero, Varena
Polgármester	Sergio Finato (2020. szept. 21. óta)
Védőszent	Szent Sebestyén
Irányítószám	38033
Körzethívószám	0462
Forgalmi rendszám	TN
Népesség
Teljes népesség	4010 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	88 fő/km²[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	1000 m
Terület	45 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 17′ 28″, k. h. 11° 27′ 38″46.291111111111, 11.46055555555646.291111°N 11.460556°EKoordináták: é. sz. 46° 17′ 28″, k. h. 11° 27′ 38″46.291111111111, 11.46055555555646.291111°N 11.460556°E
Elhelyezkedése Trento autonóm megye térképén
Cavalese weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Cavalese témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Cavalese (Fiemme-völgyi nyelvjárásban „Cavales”, régi német nevén „Gablös"^[4], ladin nyelven „Ciavaleis”) egy község (comune) Észak-Olaszországban, a Trentino-Alto Adige (Dél-Tirol) autonóm régióban, Trento megyében, a déli-Dolomitokban, kb. 1000 m tengerszint feletti magasságban. Állandó lakosainak száma kb. 4000.

A Fiemme-völgyi községek középkori eredetű szövetségének, a Magnifica Comunità di Fiemmének tagja. Predazzó mellett a Fiemme-völgy történelmi, kulturális, és közigazgatási központja, nagy kiránduló- és téli sportközpont, számos alpesi-sí és sífutópálya veszi körül. Enyhe éghajlata miatt a nem-sportoló nyaralók, családok is kedvelik.

Fekvése, lakói

Dél-Tirol déli részén, a Fiemme-völgyet (olaszul: Valle di Fiemme, németül: Fleimstal) szegélyező domboldalakon fekszik, 1000 m tengerszint feletti magasságban. A Fiemme-völgyi Területi kistérség (Comunità territoriale della Val di Fiemme) része. Lakóit, a cavalesebelieket olaszul cavalesaninak nevezik. A helység védőszentje Szent Sebestyén, helyi ünnepnapja január 20.

Történelme

Az késő bronzkorból való első emberi település létét egy ősi földvár feltárt maradványai bizonyítják. A Római Birodalom végső évszázadában (284–476) és népvándorlás korában a közeli San Valerio dombon vár és keresztény szentély állt. A 6. századból való keresztény temetőt is feltártak itt. A városiasodás a 12. században indult meg, a Gambis patakra gabonamalmok és fűrészmalmok települtek, a hegyekben rézércet bányásztak. A Fiemme-völgy a 10. századtól kezdve Trident püspök-fejedelmeinek birtoka volt, de a községek szövetsége bizonyos autonómiával rendelkezett (Magnifica Comunità di Fiemme).

A 16–17. században Cavalese a püspöknek és a tridenti főuraknak pihenőhelyévé vált, nyári palotákat építettek itt. A tridenti püspök palotáját a 19. században a Magnifica Comunità székházává alakították. A 18. században (settecento) itt működött Giuseppe Alberti festőiskolája, akinél többek között Michelangelo Unterperger is tanult (műveik a környék templomaiban, főúri udvarházaiban láthatók. A 19. század a helységnek és környékének fejlődést hozott a fellendülő turizmus. Számos vendégfogadó épült, új utak épültek.

Cavalese és a Fiemme-völgy (Fleimstal) 1919-ig az Osztrák–Magyar Monarchiához, Tirol grófsághoz tartozott. Cavalese cs. és kir. helyőrségi város (Garnisonsstadt) volt, 1914-ben a cseh 12. vadász-zászlóalj (böhmische Feldjäger-Bataillon Nr. 12) állomásozott itt.

A Fleims-völgyi vasút

Itt haladt az osztrák–magyar hadvezetés által tervezett Fiemme-völgyi vasút (németül: Fleimstalbahn, olaszul: Ferrovia della Val di Fiemme) vonala, érintve Cavalését is. 1910-ben kezdődött a tervezés, 1916-ban – már az első világháború idején, az olaszok hadba lépése után – nekifogtak az építkezésnek. A 760 mm nyomtávú vasútvonal építését egy Örley nevű magyar hadmérnök vezette. (Az első világháborúban a Dél-Dolomitok az osztrák–magyar haderő hadműveleti területe volt, közvetlen frontvonal, a vasút ennek utánpótlását segítette). A számos alagutat, völgyhidat magában foglaló létesítmény cs. és kir. katonák és antant-hadifoglyok munkájával épült. Az 51 km hosszú vonal első, 35 km-es nyugati szakasza az Etsch (Adige) völgyi Auertől Cavaléséig és Castellóig 1917-ben megnyílt. Megnyitásán részt vett Károly császár és király is.^[5] A 16 km-es második szakasz, amely a Fiemme-völgyben futott volna Cavalésétől tovább Predazzóig már nem épülhetett meg a világháború alatt, mert a Fiemme-völgyet délről lezáró Lagorai-hegység (Catena di Lagorai) egyik hegycsúcsát, a Monte Cauriolt az olaszok elfoglalták, és a sínek nyomvonala az olasz tüzérség hatókörébe jutott. A világháború után frissen megszerzett területen az olasz kormány kiépítette a teljes vonalat, amely az 1950-es évekig üzemelt, 1960-ban végleg felszámolták, ma buszok közlekednek helyette. A sínek nyomvonala ma sétaút és bicikliút.

A második világháború végén a környék német megszállás alá került, Cavalese a partizántevékenység (resistenza) egyik gócpontjává vált. A háború után az alpinizmus és a sísport egyik népszerű központjává fejlődött. A völgyben (is) elhalad a Marcialonga, a minden év januárjában megrendezett nemzetközi sífutó verseny, amelynek útvonala Predazzóból a Fiemme-völgyön és a Fassa-völgyön át halad.

Nevezetességek

• Szent Vigiliusz-templom (Chiesa di San Vigilio di Trento), amelyet I. Lipót német-római császár és felesége, Eleonóra császárné építtetett. 1698-ban szentelték fel, Giuseppe Alberti freskói díszítik.
• A templom melletti kolostor épületére három délkör van felrajzolva, 1692-ből. 1882-ben Cavalese község elöljárósága meteorológiai állomást létesített itt.
• A helyiség főutcáját képezi a régi dolomiti országút, ma megkerüli az új 48. sz. állami autóút (Strada statale 48 delle Dolomiti). A főutca mentén láthatók a tridenti püspök palotája és a régi főúri városi paloták, és a Várostorony (Torre Civica), a városszövetség közigazgatási autonómiájának jelképe.
• A püspöki palota belseje reneszánsz vonásokat mutat: földszinten a börtön, az első emeleten a városi elöljáróság irodái, a másodikon a képtár (pinacoteca) és a Fiemme-völgy múzeuma. Itt van a közösség levéltára, amelyben pergamen található a 13-tól a 18. századig.
• A Várostorony 1805-ben épült, 1830-ban toronysisakkal és órával egészítették ki. A torony lábánál álló kápolna, előtte a Gambis folyó védőszentjének, Nepomuki Szent Jánosnak 1739-ben felállított szobra .
• A község alsó, régibb részén található a Santa Maria Assunta plébániatemplom. Az őt körülvevő parkban, ősi fák alatt régi kőpadok és kőasztal található, ez a Tanács Padja, (Banc de la Reson vagy Banco della Ragione). A tridenti püspök vikáriusa itt tartotta rendszeres törvénylátó napjait, ahol közügyeket intézett és bírói ítéleteket hozott.

Katasztrófák és balesetek

1985. július 19-én Cavalese fölött a domboldalban átszakadt a helyi fluoritbánya 20 éves iszapszikkasztó medencéjének 34 méter magas felső gátja. A meredek hegyoldalon 180 000 m³ víz, iszap, üledék zúdult az alsó tározóba, amelynek gátja szintén átszakadt. A 90 km/h sebességgel rohanó iszapár elsöpörte a Stava-patak menti lakónegyedet. A kiömlő anyag 50 000 m³ épület-törmeléket, földet, fákat, sziklákat magával sodorva eljutott Tesero faluig, az Avisio völgyébe, további házakat és műtárgyakat lerombolva. Hivatalos adatok szerint 268 személy pusztult el. Ez volt Trentino-Dél-Tirol régió legnagyobb újkori (békeidős) katasztrófája.^[6]

A völgy északi lejtőjén fekvő Cavalését (Tesero községet) és a déli hegyoldalt (a Monte Cermist) összekötő, síelőket és kirándulókat szállító kabinos drótkötélpályát (funivia di Cermist) a 20. században két súlyos szerencsétlenség érte:

• 1976. március 9-én a hibásan szerelt kábel elszakadt, egy kabin a mélybe zuhant, 42 utas meghalt, csak egyetlen súlyos sérült maradt életben.^[7]
• 1998. február 3-án az amerikai légierő egy EA–6B Prowler típusú felderítő repülőgépe, amely az avianói légitámaszpontról szállt fel, kis magasságban repült át a völgyön, elszakította a Monte Cermisre vezető felvonó drótkötelét. A lezuhanó kabinban 20-an lelték halálukat, európai turisták és az olasz kezelő. Az eset nagy felháborodást váltott ki Olaszországban, mert az 1951-es londoni egyezmény értelmében a NATO-pilóták kívül estek az olasz igazságszolgáltatás hatáskörén, és büntetlenül távozhattak.^[8] Az esetet mindmáig a „cermisi mészárlás” (strage di Cermis) néven emlegeti a sajtó és a közbeszéd.

• 
  Cavalese, a Városi Magisztrátus Palotája
• 
  Cavalese, a Várostorony
  (Torre di Cittá)
• 
  Cavalese,
  Santa Maria Assunta templom
• 
  Cavalese, „Banco de Reson” törvénylátóhely
• 
  Hasonló EA–6B Prowler gép pilótája okozta az 1998-as tömeges tragédiát

Gazdaság

Az ipari tevékenység mérsékelt, főleg kereskedelem és fafeldolgozó ipar. Nagyobb súllyal van jelen a kézműipar, ezen belül a fafaragás, a vasművesség és a márványszobrászat. A Bassa Val di Fiemme nevű szociális foglalkoztató szervezet sajtokat és tejtermékeket állít elő a helyben, Trento megyében (Trentinóban) termelt tejből. Elsődleges jelentőségű azonban az idegenforgalom, a turistaipar. Szállodák, vendégfogadók, apartman-házak, éttermek, sífelvonók, turistaházak sokasága épül, a fizetővendég-szolgálat is virágzik, sokan építenek második ingatlant, bérbeadás céljából.

Sportolási lehetőségek

Cavalese körül számos jól karbantartott sípályarendszer üzemel (Pampeago, Cermis). Pampeago fölött, a Latemar síközpontnál egy síugrósánc is működik. A sífutás is igen népszerű a környéken, ennek leglátványosabb eseménye az évente megrendezett Marcialonga nemzetközi sífutóverseny.

1956-ban alakult a helyi jégkorongozó klub (Hockey Club Fiemme). A csapat az olasz B kategória sorozatos győztese volt 1987–1994 között. Jelenleg a C kategóriában játszik, és az utánpótlás nevelésében működik sikeresen.

1969-ben, 1978-ban és (legutóbb) 1997-ben Cavalesében volt a Giro d’Italia kerékpárverseny egyik szakaszának befutója.

Jegyzetek

Irodalom

• Piccole città, borghi e villaggi, Touring Club Italiano, 2006.
• Aldo Gorfer: Le valli del Trentino: Trentino orientale, ed. Manfrini, Trento, 1977, pp. 530 ss.

További információk

• A Marcialonga sífutás honlapja. (olaszul)
• Jégkorong a Fiemme-völgyben (olaszul)
• Chronologie: Die schwersten Berg- und Seilbahnunglücke, Der Spiegel-Online, 2000. június 10. (németül)