Csohány Gabriella

Csohány Gabriella (Ölyvös, 1919. május 19. – Budapest, 1972. szeptember 22.) magyar költő, író, szerkesztő. "Költeményeit és prózai írásait szocialista eszmeiség és lírai érzékenység hatja át"- írta róla az Új magyar lexikon.^[4]

Életpályája

Tanítónői oklevelének a megszerzése után, 1939 és 1941-ben az Ugocsa vármegyei Mátyfalván tanított. 1942-ben Budapestre került és tisztviselőként dolgozott. 1945 és 1947 között funkcionárius volt a Pedagógusok Szakszervezetében, majd 1947 – 1950 között a Pártfőiskolán tanított. 1951 és 1953 között a Magyar Írók Szövetségében agitációs propaganda titkár volt. Verseket is ebben az időszakban publikált. 1954-ben Bulgáriában vett részt egy féléves tanulmányúton. 1955-től a Magyar Rádió ifjúsági osztályának vezetője, 1957-től a Pajtás című gyermeklap szerkesztője, majd 1959-től főszerkesztője volt. Ezután prózai művekkel jelentkezett: egy útirajzot adott ki bulgáriai élményeiről és két önéletrajzi jellegű regényt írt.

Főbb művei

• Köszönöm! (versek, Bp., 1951)
• Dal az emberekről (versek, Bp., 1954)
• Savanyú tej mézzel (bulgáriai útirajz, Bp., 1958)
• Családfa helyett (regény, Bp., 1968)
• Kórház mécsvilágnál (regény, Bp., 1970)

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Új magyar lexikon 1. kötet 517. old. és Kiegészítő kötet 1962 - 1980. 122. old.