Daniel D. Tompkins

Daniel D. Tompkins
1817 körül
Az Egyesült Államok 6. alelnöke
Hivatali idő 1817. március 4. – 1825. március 4.
Elnök	James Monroe
Előd	Elbridge Gerry
Utód	John C. Calhoun
New York 4. kormányzója
Hivatali idő 1807. július 1. – 1817. február 24.
Helyettes	John Broome DeWitt Clinton John Tayler
Előd	Morgan Lewis
Utód	John Tayler (megbízott)
New York Legfelsőbb Bíróságának bírája
Hivatali idő 1804. július 2. – 1807. július 1.
Utód	William W. Van Ness
New York államgyűlésének tagja New York megyéből
Hivatali idő 1802. július 1. – 1803. június 30.
Születési név	Daniel Tompkins
Született	1774. június 21. Scarsdale, New York tartomány
Elhunyt	1825. június 11. (50 évesen) Castleton, New York
Sírhely	St. Mark’s Church in-the-Bowery
Párt	Demokrata-Republikánus
Szülei	Sarah Ann Hyatt Jonathan Griffin Tompkins
Házastársa	Hannah Minthorne (1798–1825†)
Gyermekei	8
Foglalkozás	jogász
Iskolái	Columbia Főiskola
Vallás	presbiteriánus
Daniel D. Tompkins aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel D. Tompkins témájú médiaállományokat.

Daniel D. Tompkins (született: Daniel Tompkins; Scarsdale, 1774. június 21. – Castleton, Staten Island, 1825. június 11.) amerikai politikus, az Egyesült Államok hatodik alelnöke 1817 és 1825 között, illetve New York ötödik kormányzója 1807 és 1817 között.

Scarsdale városában született és a Columbia Főiskolán végezte jogi tanulmányait,^[1][2] amit követően New Yorkban dolgozott.^[2] 1801-ben delegált volt a New York-i alkotmánygyűlésen,^[2] majd 1804 és 1807 között a New York-i Legfelsőbb Bíróság egyik bírája volt. 1807-ben legyőzte a hivatalban lévő Morgan Lewist és megválasztották New York kormányzójának, amely pozíciót egy évtizedik töltött be. Az 1812-es háború idején gyakran a saját pénzéből támogatta az állami hadsereget, mikor New York törvényhozása nem engedélyezte a szükséges pénzügyi támogatást.^[3]

Tompkins volt a Demokrata-Republikánus Párt alelnökjelöltje az 1816-os elnökválasztáson. A Monroe–Tompkins páros könnyen legyőzte a minimális Föderalista ellenzéket.^[4] 1817 és 1825 között volt alelnök és az egyetlen a 19. században, aki két terminusig is szolgált. 1820-ban ismét indult a kormányzóválasztáson szülőállamában, de DeWitt Clinton legyőzte. Az 1812-es háború után betegeskedett és alig maradt pénze a háborúra elköltött vagyona miatt. Alkoholista lett és 99 nappal alelnöki terminusa lejárta után meghalt.^[5]

Jegyzetek