Dinári rassz

A dinári rassz (egyéb nevein: adriai rassz, illír rassz) európai rassz, a bronzkorban jelent meg.

Testi jellegek

Erőteljes, markáns, szikár termet jellemzi, a testmagasság általában kimondottan magas; egykoron a férfi átlagmagasság 170–174 cm volt, ma már ennél jóval magasabb. Az alsó végtagok a felsőkhöz viszonyítva hosszúak, különben a testalkatuk arányos. A fej rövid, az arc hosszú és keskeny. Az orr igen keskeny, hosszú és egyenes, vége időnként kissé hajlott. A szemgödrök magasak, a szemek nagyok és egymáshoz közel ülnek. Az állkapocs erőteljes, magas, lefelé kissé megnyúlt, ami jelentősen hozzájárul a magas dinári arc kialakításához. Az állcsúcs erős és az ajkak húsosak. A legenda szerint a dinári rasszba tartozó nép a csecsemő fejét a fabölcsőhöz kötözéssel még laposabbá tette.^[1]

Színkomplexiója fejlett, az egyenes haj sötétbarna vagy fekete lehet, a szem sötétbarna, a bőr barnás, a nap hatására jelentősen barnul és ráncosodik. Emellett gyakori még a szőke dinári típus is, melyet noricuminak is hívnak. A testszőrzet erős, a szemöldök sűrű, a nőknél gyakori a jól látható rövid bajuszt formázó arcszőrzet is. Korán érő, de erős immunitásának köszönhetően hosszú életű.

Elterjedési terület

Ma az albánok, szerbek, szlovének, horvátok és bosnyákok jellemző típusa. Elterjedt még Észak-Olaszországban, a Keleti-Alpokban és Lengyelország déli részein is. Számos helyi változata alakult ki, tiszta formájában ritka.

Kárpát-medence

A Kárpát-medence területén szinte minden történelmi időszakban megtalálható a dinári rassz, nagyobb számban a délszláv elemekkel (horvátok, szerbek, sokácok, bunyevácok) kerültek be. Ennek megfelelően főleg Magyarország déli részein viszonylag gyakori.

Jegyzetek

Források

• Kiszely István: Európa népei (A Föld népei 1.). Budapest: Gondolat. 1979. ISBN 9632806891  
• Kiszely István: A magyarság embertana
• Hankó Ildikó: Emberek, Búvár zsebkönyvek, Móra könyvkiadó, 1980.,