Eiður Guðjohnsen

 Izlandi személynév. A második tagja apai vagy anyai név, és nem családnév. Az izlandi nyelvben hivatalos megszólításként a keresztnév használatos. Ábécérendbe is eszerint rendezik azokat.
Eidur Gudjohnsen
Gudjohnsen 2018-ban
Gudjohnsen 2018-ban
Személyes adatok
Teljes névEidur Smári Gudjohnsen
Születési dátum1978. szeptember 15. (45 éves)
Születési helyReykjavík, Izland
Állampolgárságizlandi
Magasság186 cm
Testtömeg82 kg
Posztcsatár, középpályás
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1994Izland Valur17(7)
1994–1997Hollandia PSV Eindhoven13(3)
1998Izland KR6(0)
1999–2000Anglia Bolton Wanderers59(19)
2000–2006Anglia Chelsea186(54)
2006–2009Spanyolország Barcelona72(10)
2009–2010Franciaország Monaco9(0)
2010 Anglia Tottenham11(1)
2010–2011Anglia Stoke City4(0)
2011 Anglia Fulham10(0)
2011–2013görög AEK Athén10(1)
2012belga Cercle Brugge13(6)
2013–2014belga Club Brugge45(5)
2014–2015angol Bolton Wanderers20(5)
2015kína Shijiazhuang14(1)
2016Norvégia Molde FK13(1)
Válogatottság2
1996–2016Izland Izland88(26)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma:
2016. augusztus 1.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2016. július 3.
A Wikimédia Commons tartalmaz Eidur Gudjohnsen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Eiður Smári Guðjohnsen, a médiában leginkább Eidur Gudjohnsen (Reykjavík, 1978. szeptember 15. –) izlandi válogatott labdarúgó, korábban a Chelsea FC-nél és a FC Barcelona-nál is szerepelt. Leginkább középcsatár poszton volt bevethető.

Életrajza

Fiatalkora

Apja, Arnór Gudjohnsen az egyik legjobb izlandi labdarúgó volt, fénykorában a belga RSC Anderlechtnél is megfordult. Eidur akkor született, amikor az apja még csak 17 volt. Ezután költöztek Belgiumba. Apja karrierjének végeztével hazatértek. Eidur a Valur nevű reykjavíki klubhoz igazolt, és már 15 évesen bemutatkozott az izlandi élvonalban. 1994-ben, 16 évesen leigazolta a PSV Eindhoven, ahol olyan játékosokkal került össze, mint a későbbi világbajnok Ronaldo és Vampeta, vagy az öreg Luc Nilis. 17 évesen mutatkozott be a holland csapatban, és nemsokára a Bajnokok Ligájában is pályára lépett, az FC Barcelona ellen.

1996. április 24-én, Eidur és az apja bekerült a történelembe; egy Izland-Észtország meccsen Arnór helyére a második félidőre Eidur állt: az első alkalom, hogy egy apa és a fia egy csapatban szerepeltek egy válogatott meccsen.

1996 őszén Eidur eltörte a bokáját, és sokáig nem játszhatott. Amíg gyógyult, a PSV elküldte. Egy fél évig játszott az izlandi KR Reykjavíkban, aztán az angol másodosztályba, a Bolton Wanderersbe igazolt, és 1 év alatt 21 gólt rúgott, és hozzásegítette a Trotterst, hogy bejussanak a Ligakupa és a FA Kupa elődöntőjébe.

Chelsea FC

2000 nyarán Gudjohnsen 4 millió fontért aláírt a Chelsea-hez. A 2001-02-es szezonra állt össze igazán a csatársor, Gudjohnsen és Hasselbaink összesen 50 gólt rúgtak (Gudjohnsen maga 23-at).

2003 elején Gudjohnsen szerencsejátékon 400000 fontot veszített öt hónap alatt.[1]

Hihetetlen technikájának és gyorsaságának hála, számos emlékezetes gólt rúgott a Stamford Bridge-en. Első mesterhármasát a Blackburn Rovers ellen szerezte, 2004 októberében. A Chelsea új edzője, José Mourinho inkább támadó középpályásként játszatta Eidurt, aki nagyszerűen megállta a helyét a két szélen, középen, csatárként vagy védekező középpályásként is.

Miután Roman Abramovics lett a Chelsea tulajdonosa, és olyan drága csatárokat vett a csapat, mint például Adrian Mutu, Didier Drogba és Hernán Crespo, szóba került, hogy Gudjohnsen nem fog bírni a konkurenciával, inkább adják el. Ennek ellenére szinte mindig játszott a következő három idényben, jobbára Frank Lampard mellett támadó középpályásként (rajtuk kívül Claude Makélélé, és a két szélső tartozott a középpályás-sorhoz). A 2005-06-os idény előtt azonban Michael Essien is a csapathoz érkezett (44 millió dollárért), így Gudjohnsennek még nehezebb volt bekerülnie az egyébként is túlzsúfolt középpályás-sorba (Lampard, Makélélé, Robben, Joe Cole, Wright-Phillips, Duff, Essien. Mourinho ugyanis ragaszkodott az egycsatáros játékhoz, arra a posztra Drogba volt az első számú jelölt.

FC Barcelona

Mivel a Chelsea még több méregdrága játékost vett, mint például Andrij Sevcsenkót, vagy Michael Ballackot, Gudjohnsen esélyei egyre csökkentek arra, hogy stabil kezdő legyen. Bár kapcsolatba hozták a Real Madriddal és a Manchester Uniteddel, 2006. június 14-én aláírt a Barcelonához, a veterán Henrik Larsson ugyanis hazatért a Helsingborghoz, hogy Svédországban fejezze be pályafutását.[2][3] Végül 12 millió eurós fizetésben egyeztek meg. 2006. augusztus 28-án mutatkozott be a Celta Vigo ellen. Három perccel a meccs vége előtt ő szerezte a győztes találatot, amivel 3-2-re nyertek.

Sikerei, díjai

  • Holland kupagyőztes : 1996
  • Holland szuperkupa-győztes : 1996
  • Holland bajnok : 1997
  • Angol ligakupa-győztes : 2005
  • Angol bajnok : 2005, 2006
  • Angol szuperkupa-győztes : 2005
  • Spanyol szuperkupa-győztes : 2006
  • Katalán kupa-győztes: 2007

Jegyzetek

  1. Gudjohnsen hazardírozott és vesztett, BBC Sport, January 12, 2003
  2. Gudjohnsent is megvette a Barca, BBC Sport, 2006. június 14.
  3. Gudjohnsen aláírt, FC Barcelona, 2006. június 14.

Források

  • FC Barcelona hivatalos honlapja
  • Eiður Guðjohnsen a FootballDatabase-en
  • Gudjohnsen Video Career
  • Gudjohnsen a BBC-n
2008–2009-es FC Barcelona keret – bajnokcsapat (20. cím) – kupagyőztes (25. cím) – Bajnokok Ligája-győztes (3. cím)

1 V. Valdés • 2 Cáceres • 3 Piqué • 4 Márquez • 5 Puyol Csapatkapitány • 6 Xavi • 7 Guðjohnsen • 8 A. Iniesta • 9 Eto’o • 10 Messi • 11 Bojan • 13 Pinto • 14 Henry • 15 Keita • 16 Sylvinho • 18 Milito • 20 Dani Alves • 21 Hleb • 22 Abidal • 24 Touré Yaya • 25 Jorquera • 27 Pedro • 28 Sergio B. • 29 V. Sánchez • Vezetőedző: Guardiola

Sablon:Nemzeti válogatott keret
  • m
  • v
  • sz
Izland keret 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság
Izland
Sablon:Az év izlandi sportolója
  • m
  • v
  • sz
Az év izlandi sportolója
Vilhjálmur Einarsson (1956)  • Vilhjálmur Einarsson (1957)  • Vilhjálmur Einarsson (1958)  • Valbjörn Þorláksson (1959)  • Vilhjálmur Einarsson (1960)  • Vilhjálmur Einarsson (1961)  • Guðmundur Gíslason (1962)  • Jón Þ. Ólafsson (1963)  • Sigríður Sigurðardóttir (1964)  • Valbjörn Þorláksson (1965)  • Kolbeinn Pálsson (1966)  • Guðmundur Hermannsson (1967)  • Geir Hallsteinsson (1968)  • Guðmundur Gíslason (1969)  • Erlendur Valdimarsson (1970)  • Hjalti Einarsson (1971)  • Guðjón Guðmundsson (1972)  • Guðni Kjartansson (1973)  • Ásgeir Sigurvinsson (1974)  • Jóhannes Eðvaldsson (1975)  • Hreinn Halldórsson (1976)  • Hreinn Halldórsson (1977)  • Skúli Óskarsson (1978)  • Hreinn Halldórsson (1979)  • Skúli Óskarsson (1980)  • Jón Páll Sigmarsson (1981)  • Óskar Jakobsson (1982)  • Einar Vilhjálmsson (1983)  • Ásgeir Sigurvinsson (1984)  • Einar Vilhjálmsson (1985)  • Eðvarð Þór Eðvarðsson (1986)  • Arnór Guðjohnsen (1987)  • Einar Vilhjálmsson (1988)  • Alfreð Gíslason (1989)  • Bjarni A. Friðriksson (1990)  • Ragnheiður Runólfsdóttir (1991)  • Sigurður Einarsson (1992)  • Sigurbjörn Bárðarson (1993)  • Magnús Scheving (1994)  • Jón Arnar Magnússon (1995)  • Jón Arnar Magnússon (1996)  • Geir Sveinsson (1997)  • Örn Arnarson (1998)  • Örn Arnarson (1999)  • Vala Flosadóttir (2000)  • Örn Arnarson (2001)  • Ólafur Stefánsson (2002)  • Ólafur Stefánsson (2003)  • Eiður Guðjohnsen (2004)  • Eiður Guðjohnsen (2005)  • Guðjón Valur Sigurðsson (2006)  • Margrét Lára Viðarsdóttir (2007)  • Ólafur Stefánsson (2008)  • Ólafur Stefánsson (2009)  • Alexander Petersson (2010)  • Heiðar Helguson (2011)  • Aron Pálmarsson (2012)  • Gylfi Sigurðsson (2013)  • Jón Arnór Stefánsson (2014)• Eygló Ósk Gústafsdóttir (2015)  • Gylfi Þór Sigurðsson (2016) • Ólafía Þórunn Kristinsdóttir (2017) • Sara Björk Gunnarsdóttir (2018)  • Júlían J. K. Jóhannsson (2019) • Sara Björk Gunnarsdóttir (2020)  • Ómar Ingi Magnússon (2021)  • Ómar Ingi Magnússon (2022)
  • labdarúgás Labdarúgásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap