Erdei cickány
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Két példány | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft[1] | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Sorex araneus Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Erdei cickány témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei cickány témájú médiaállományokat és Erdei cickány témájú kategóriát. |
Az erdei cickány (Sorex araneus) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a cickányfélék (Soricidae) családjába és a vörösfogú cickányok (Soricinae) alcsaládjába tartozó Eurázsiában honos faj.
Nemének a típusfaja.
Előfordulása
Eurázsia északi-középső régióiban honos a Brit-szigetektől egészen a Bajkál-tóig. Északon a sarkkörön túlra hatol, délen a Földközi-tenger partjáig található meg. Hegyvidékeken csak a melegebb éghajlaton, délen fordul elő. Spanyolország és Franciaország nagy részéről hiányzik, csak izolált populációi vannak a Pireneusokban. Magyarországon országszerte megtalálható, gyakori faj.
Megjelenése
Az erdei cickány arcorra hosszú és csúcsa felé elkeskenyedik; feje és teste együttesen 5,8 - 8,7 centiméter, farka 3,2-5,6 centiméter, magassága 1-1,5 centiméter és testtömege 4 - 16 gramm. Hátoldala sötét- vagy feketés-barna, hasoldala világosabb. Közepesen nagy, rövid farkú cickány. Fülkagylóját a bundája nagyrészt eltakarja. Fogainak hegye élénk sötétvörös. Farka rövid szőrös vagy csupasz. A fiatalok barna színűek.
Életmódja
Az erdei cickány nedvesebb talajú erdők, mocsaras, sásos területek lakója, ahol a sűrű fűben él. A hegyvidékeken a felső erdőhatárig felhatol. Inkább éjjel aktív, legtöbbször a saját maga ásta vagy más kisemlősök talajban, avarban vezető járataiban mozog. Leggyakoribb cickányfajunk. Tápláléka giliszták, csigák, rovarok és férgek; de elfogyasztja az állati tetemeket, csapdába esett állatokat, sőt saját fajtársait is. Naponta testsúlyának háromnegyed részét, szoptatás idején másfélszeresét kitevő mennyiségű táplálékot vesz magához. Gyakorlatilag éjjel-nappal ennie kell, másképpen éhen pusztulna. Téli álmot nem alszik, de ilyenkor táplálékigénye lecsökken, testsúlyának kb. 10%-át fogyasztja naponta. Télen a falvakban gazdasági épületekbe, istállókba húzódhat. Egy élőhelyen fordulhat elő a törpecickánnyal, a közönséges- és Miller-vízicickánnyal vagy a mezei cickánnnyal.
Az erdei cickány legfőbb ellenségei a baglyok (főleg a gyöngybagoly, amely étrendjében átlag 20-30%-ban szerepel) és macskák. Bár ellenségeinek ritkán van alkalmuk zsákmányul ejteni, mivel a teste két oldalán lévő mirigyekből bűzös váladékot présel ki és ezért a legtöbb állat kiköpi. A cickányok csaknem minden napszakban tevékenyek, érverésük percenként az 1000-et elérheti. Téli álmot nem alszanak. Rendszerint ősszel egy-másfél évesen végelgyengülésben múlnak ki.
Szaporodása
A nőstény 2-4 alkalommal 5-7 kölyköt hoz világra a fák gyökerei közé rejtett fészkében, amit falevelekkel, mohával, fűszálakkal bélel ki. Az utódok csupaszon és vakon születnek, három hétig szopnak, és három – négy hónap alatt válnak ivaréretté.
Természetvédelmi helyzete
Az erdei cickány nagy elterjedési területe és viszonylagos gyakorisága miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. Elsősorban a mezőgazdasági vegyszerezés okozta mérgezés és élőhelyének visszaszorulása fenyegetheti. Szerepel a berni konvenció III. függelékében is.
Képek
-
Kitömött példány a londoni Természettudományi Múzeumban -
Erdei cickány Belgiumban
Jegyzetek
- ↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 24.)
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
- Charlie Bood: A természet csodái. Interprint KFT 1988. ISBN 9630261405
- http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1718
- Bihari Z., Csorba G., Heltai M.: Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978 963 09 5610 9
- Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 53.
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
