Ezerjófű

Ezerjófű
Kis ezerjófű (C. erythraea)
Kis ezerjófű (C. erythraea)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Tárnicsvirágúak (Gentianales)
Család: Tárnicsfélék (Gentianaceae)
Nemzetség: Centaurium
Hill
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ezerjófű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ezerjófű témájú médiaállományokat és Ezerjófű témájú kategóriát.

Az ezerjófű (Centaurium) a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozó növénynemzetség, melybe 20 növényfajt sorolnak. Az ezerjófüvek egy- vagy kétéves, illetve évelő lágy szárú növények, portokjaik spirális csavarodásúak. Elsősorban a Mediterráneum térségében élnek.

Magyarországon három fajuk honos: a kis ezerjófű (C. erythraea), a lápi ezerjófű(C. uliginosum vagy C. littorale ssp. uliginosum) és a csinos ezerjófű (C. pulchellum). Habár mindhárom gyógynövény, közülük mégis a kis ezerjófű az, amelyiket Magyarországon gyógynövényként elsősorban felhasználnak, mivel a három közül ez a leggyakoribb – ezt a fajt is nevezik egyszerűen ezerjófűnek. Ennek megfelelően a Centaurii herba tulajdonképpen a kis ezerjófű drogját jelenti.[1][2]

Elnevezése

A latin Centaurium nevet egyesek szerint egy Khiron nevű kentaurtól kapta, aki fölfedezte a növény gyógyító hatását, mások szerint a centum és az aureum szavak összevonásából származik, amely arra vonatkozik, hogy igen becses, 100 aranyat érő fű.[forrás?]

Rendszertani helyzete

2004 előtt a nemzetségbe mintegy 50 növényfajt soroltak, melyek Európa, Ázsia, Amerika, Ausztrália és Óceánia területén élnek, azonban ekkor a nemzetség még polifiletikus csoportnak számított. 2004-ben rendezték ezt a helyzetet, a polifiletikus nemzetséget négy monofiletikus csoportra bontották: a közel 50 fajból mindössze 20 faj maradt a monofiletikus ezerjófű (Centaurium) nemzetségben, a többi faj pedig átkerült a szintén monofiletikus Gyrandra, Schenkia és Zeltnera nemzetségekbe.[3]

Fajok

A 2004-es rendszertani rendezés után az alábbi fajok tartoznak az ezerjófű (Centaurium) nemzetségbe:

  • Centaurium barrelieri (Duf.) F. Q. & Rothm.
  • Centaurium bianoris (Sennen) Sennen
  • Centaurium calycosum (Buckley) Fernald
  • Centaurium capense Broome
  • Centaurium centaurioides (Roxb.) Rolla Rao & Hemadri
  • Centaurium chloodes (Brot.) Samp.
  • Centaurium davyi (Jeps.) Abrams
  • Centaurium erythraea Rafn – kis ezerjófű
  • Centaurium exaltatum (Griseb.) W. Wight ex Piper
  • Centaurium favargeri Zeltner
  • Centaurium gypsicola (Boiss. & Reut.) Ronniger
  • Centaurium littorale (D. Turner) Gilmour – tengerparti ezerjófű
Ebben a rendszertani felfogásban a lápi ezerjófű (itt: C. littorale subsp. uliginosum) a tengerparti ezerjófű egyik alfaja
  • Centaurium mairei Zeltner
  • Centaurium majus (Hoffmgg. & Link) Ronniger
  • Centaurium malzacianum Maire
  • Centaurium maritimum (L.) Fritch
  • Centaurium pulchellum (Sw.) Druce – csinos ezerjófű
  • Centaurium quadrifolium (L.)
  • Centaurium scilloides (L. fil.) Samp.
  • Centaurium serpentinicola A. Carlström
  • Centaurium somedanum Lainz
  • Centaurium suffruticosum (Griseb.) Ronniger
  • Centaurium tenuiflorum (Hoffmgg. & Link) Fritsch
  • Centaurium turcicum (Velen.) Ronnige

Jegyzetek

  1. ↑ Ezerjófű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 125. o. ISBN 963-241-190-0 (Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása.)  
  2. ↑ Centaurium erythraea Raf.. In Rácz Gábor – Rácz-Kotilla Erzsébet – Dr. Szabó László Gy.: Gyógynövények ismerete: A fitoterápia és az alternatív medicina alapjai. Műtárgyfotók: Fáryné Szalatnyay Judit. Növényfotók: Dr. Babulka Péter. Budapest: Galenus Kiadó. 2012. 181–182. o. = Galenus könyvek, ISBN 978-963-7157-29-5  
  3. ↑ Guilhem Mansion (2004. August). „A new classification of the polyphyletic genus Centaurium Hill (Chironiinae, Gentianaceae): description of the New World endemic Zeltnera, and reinstatement of Gyrandra Griseb. and Schenkia Griseb.”. Taxon 53 (3), 719–740. o. DOI:10.2307/4135447. (Hozzáférés: 2016. július 1.)  

Források

  • Guilhem Mansion (2004. August). „A new classification of the polyphyletic genus Centaurium Hill (Chironiinae, Gentianaceae): description of the New World endemic Zeltnera, and reinstatement of Gyrandra Griseb. and Schenkia Griseb.”. Taxon 53 (3), 719–740. o. DOI:10.2307/4135447. (Hozzáférés: 2016. július 1.)  
  • Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 197. o.  
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap