Fazıl Say

Fazıl Say
Életrajzi adatok
Született	1970. január 14. (54 éves)[1][2][3] Ankara
Szülei	Ahmet Say
Iskolái	Hacettepe University Ankara State Conservatory Robert Schumann Hochschule
Pályafutás
Műfajok	klasszikus zene, jazz
Hangszer	zongora
Díjak	prix de la laïcité (2015)
Tevékenység	zongorista zeneszerző
Fazıl Say weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Fazıl Say témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fazıl Say (Ankara, 1970. január 14. –) török zongoraművész, zeneszerző.

Élete

Az Ankarai Állami Konzervatóriumban tanult zongora és zeneszerzés szakon. 17 évesen ösztöndíjjal került a düsseldorfi Robert Schumann Intézetbe, ahol David Levine vezetése alatt tanult tovább öt évig. 1992 és 1995 között a Berlini Konzervatóriumban folytatta tanulmányait. 1994-ben első helyezést ért el a Young Concert Artists International Auditions meghallgatáson, ami elindította nemzetközi karrierjét.

Rendszeresen hívják játszani a New York-i, Izraeli, baltimore-i és Szentpétervári Filharmonikusokhoz, a Bécsi Szimfonikus Zenekarhoz, a BBC Filharmonikusokhoz vagy az Orchestre National de France-hoz. Fellépett számos neves fesztiválon, a Carnegie Hallban, 2004-ben európai és amerikai turnén vett részt Maxim Vengerovval. Jazz-improvizációit Kudsi Ergüner kísérte. 2007-ben és 2008-ban a Montreux Zongoraverseny elnöke volt.

16 éves korában komponált először, ekkor írta Black Hymns című művét. 1991-ben a Berlini Szimfonikus Zenekarral adta elő Concerto zongorára és hegedűre című darabját. 1996-ban Selyemút című concertójának premierje Bostonban volt. 2001-ben Ankarában mutatták be Nazim című oratóriumát, melyet a török költő, Nâzım Hikmet emlékére rendelt tőle a török állam.

2005-ben filmzenét írt Hans-Ulrich Schlumpf svájci rendező Ultima Thule című filmjéhez.

2010 januárjában és 2018. január végén is Magyarországon lépett fel.^[4]

Művei

Zenekari művek

• Nazım - oratórium zongorára, énekre, zenekarra és kórusra (2001)
• Requiem for Metin Altıok - oratórium zongorára, kamarazenekarra és kórusra (2002/03)
• Chamber Symphony - vonószenekarra (1996)

Concertók

• Sinfonia Concertante - zongorára és zenekarra (1994)
• Silk Road - (Piano Concerto No. 2) zonogorára és kamarazenekarra (1994)
• Piano Concerto No. 3 - zongorára és zenekarra (2001)
• Two Romantical Ballads - zongorára és vonósokra (1995)
• Guitar Concerto - d moll (1996)
• Paganini Jazz - zongorára és zenekarra (2003)
• Alla Turca - (Mozart-jazzfantázia) zongorára és zenekarra (2003)
• Cadenzas - Mozart, Piano Concerto No. 25 C major K. 467 (1997), Beethoven, Piano Concerto No. 3 c minor (2001)

Zongoraszólók

• Four Dances for Nasreddin Hoca (1990)
• Fantasietücke (1993)
• Alla Turca - Mozart-jazzfantázia (1993)
• Paganini Variations for Piano (modern jazz-stílusban) (1995)
• Three Jazz Pieces
• Three Ballads (1997)
• Black Earth (1997)
• Beethoven Piano Sonatas (2005)
• Haydn Piano Sonatas (2007)

Kamarazene

• Violin Sonata (1997)

Kísérleti

• Ten Pieces for Jazz Quartet - Fazil Say - Kudsi Ergüner (Ney)
• Four Pieces for DJ and Piano - Fazil Say - DJ Mercan Dede (2003)

Íróként

• Uçak Notları - (Airplane Notes - Gedanken zur Musik) Ankara (1999)
• Fifty Essays - a Milliyet napilap számára

Elismerései

• 2001 Echo-Preis Klassik
• 2001 Német zenekritikusok díja az Az év legjobb felvételének
• 2008 A kultúrák közötti párbeszéd nagykövete^[5]
• 2017 Beethoven-díj^[forrás?]

Jegyzetek

Források

• Hivatalos oldal (angolul)
• Az Isztambuli Egyetem honlapján (törökül)

További információk

• Kiadványai
• Fazıl Say a Kara Toprak (Fekete föld) című darabot adja elő