Fehérfejű vanga

Fehérfejű vanga
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Vangagébicsfélék (Vangidae)
Nem: Artamella
W.L. Sclater 1924
Faj: A. viridis
Tudományos név
Artamella viridis
(Müller, 1776)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fehérfejű vanga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérfejű vanga témájú kategóriát.

A fehérfejű vanga (Artamella viridis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a vangagébicsfélék (Vangidae) családjába tartozó Artamella nem egyetlen faja.[1][2]


Rendszerezése

A fajt Philipp Ludwig Statius Müller német zoológus írta le 1776-ban, a Lanius nembe Lanius viridis néven. Sorolták a Leptopterus nembe Leptopterus viridis néven is.[3]

Alfajai

  • Artamella viridis annae (Stejneger, 1879)
  • Artamella viridis viridis (Statius Muller, 1776)[2]

Előfordulása

Madagaszkár területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, száraz erdők, mangroveerdők és szavannák, valamint másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 20 centiméter, testtömege 44-57 gramm.[5]

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
  4. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. július 2.)

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
  • Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • Xeno-canto.org - elterjedése
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap