Felső-Egyiptom

t3-šmˁw^[1]

Felső-Egyiptom (arabul الصعيد, tudományos átiratban aṣ-Ṣaʿīd, magyarosan asz-Szaíd) Egyiptomnak a Nílus-deltától délre eső területe, az első kataraktáig.

Az ókorban

Felső-Egyiptomot i. e. 3100 körül egyesítették Alsó-Egyiptommal, innentől a fáraót a „Két Föld” urának is nevezték, és a két országrész hatalmi jelvényeivel együtt ábrázolták.

Felső-Egyiptom egyiptomi neve t3-šmˁw volt. Jelképei a lótusz, a sás, illetve a fehér korona, mely később a kettős korona felső részét képezte. Uralkodói székhelye az egyesítés előtti időkben Neheb, melynek istennője, Nehbet a későbbi korokban is Felső-Egyiptom védőistennője maradt.

Felső-Egyiptom huszonkét nomoszra oszlott. Jelentősebb városai közé tartoznak Théba, mely az Újbirodalom idején Egyiptom fővárosa volt; Abüdosz, Ozirisz kultuszközpontja; Edfu és Dendera, Hermopolisz, Elephantiné. Itt állt Ehnaton rövid ideig használt fővárosa, Ahet-Aton is.

Jegyzetek

↑ szerk.: Erman, Adolf & Grapow, Hermann: Wörterbuch der Aegyptischen Sprache., Im Auftrage der Deutschen Akademien (óegyiptomi és német nyelven), Berlin: Akademie Verlag (1971) , V., p.227