Ferdinand Walsin-Esterhazy

Ferdinand Walsin-Esterhazy
Született1847. december 16.[1][2]
Párizs
Meghalt1923. május 21. (75 évesen)[3][4][5][2]
Harpenden
SírhelyHertfordshire
Állampolgárságafrancia
Rendfokozataőrnagy
Csatáiporosz–francia háború
SzüleiFerdinand Walsin Esterhazy
IskoláiLycée Condorcet
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Walsin-Esterhazy témájú médiaállományokat.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Marie-Charles-Ferdinand Walsin-Esterhazy (Párizs, 1847. december 16. – Harpenden, Hertfordshire, 1923. május 21.) francia katonatiszt, áruló, kém. Jelentős szerepet játszott a Dreyfus-ügyben.

Élete

Walsin-Esterhazy, aki Esterhazy grófnak adta ki magát, az 1866-os osztrák-porosz háborúban az osztrák császári seregben katonáskodott. 1869-ben IX. Piusz pápa római légiójában szolgált.

1892-ben belépett a francia reguláris hadseregbe, miután több évig az Idegenlégióban szolgált. Súlyosan eladósodott és pénzért francia katonai terveket, titkokat adott el a német hadvezetésnek. Miután 1894-ben Alfred Dreyfust perbe fogták és kémkedés miatt elítélték, Georges Picquart alezredes, a francia hadsereg kémelhárítási részlegének vezetője gyanút fogott, mert a Dreyfusnak tulajdonított dokumentumokon felismerte Esterhazy kézírását. 1897-ben Esterhazyt hadbíróság elé állították, ám felmentették a kémkedés vádja alól.

Később, amikor Franciaországban megerősödött a Dreyfus-ügy újratárgyalását követelő mozgalom, Esterhazy pánikba esett és először Belgiumba, majd Londonba szökött. Később maga ismerte el, hogy kémkedett a németeknek. Angliában „Comte de Voilemont” álnéven fordítóként és íróként dolgozott haláláig.

Játékfilm

Irodalom

  • Esterházy Péter: J’accuse, egy rendbehozás (Esterhazy származásáról)
  • Szász János: Vihar Franciaországban. Egy régi ügy időszerűsége; Kriterion, Bukarest, 1996
  • Nicholas Halasz: Dreyfus kapitány. Egy tömeghisztéria története; ford. Félix Pál; Gondolat, Budapest, 1967.

Jegyzetek

  1. [19800035/212/27793 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b GeneaStar
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 159148995933559751397
  • LCCN: n87881052
  • ISNI: 0000 0000 6634 101X
  • GND: 118965670
  • SUDOC: 029853095
  • BNF: cb121392557
  • BIBSYS: 90567632
  • Franciaország Franciaország-portál
  • Történelem Történelemportál