Gót Szent Szabbász

Nem tévesztendő össze a következővel: Sabbas Stratelates.

Gót Szent Szabbász
Született	334[1] egy Bodza-folyó menti faluban
Elhunyt	372. április 12. (37-38 évesen)
Halál oka	kivégzés vízbe fojtással
A Wikimédia Commons tartalmaz Gót Szent Szabbász témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

 Gót Szent Szabbász (románul: Sava Gotul, görögül: Σάββας ο Γότθος; 372. április 12-én halt meg) keresztény mártír és szent.

Élete és üldöztetése

Szabbász (más néven Szaba) 334-ben^[2] született egy faluban a Bodza-folyó völgyében, és a mai romániai Havasalföld^[3] területén élt, és fiatalon áttért a keresztény hitre.^[4] Hagiográfiája azt állítja, hogy nemzetisége szerint gót volt, és az ottani vallási közösség kántora lehetett.^[5]

369 körül Athanaric tervingi király keresztényeküldözésbe kezdett az általa uralt területen.^[6] Először egy, a forrásokban meg nem nevezett gót főember kezdte meg a kereszténység elnyomását Szabbász lakóhelyén. Amikor ügynökei megérkeztek a faluba, ahol Szabbász élt, arra kényszerítették a falubelieket, hogy egyenek pogány áldozati húst. A jeruzsálemi zsinat határozata értelmében ez súlyos bűn volt. A beszámoló szerint a pogány falusiak segíteni akartak keresztény társaikon és az áldozati hús egy részét kicserélték olyan húsra, ami nem volt felajánlva a pogány isteneknek. Szabbász azonban látványosan visszautasította az összes étel elfogyasztását. Ekkor a falusiak száműzték, de nemsokára megengedték neki, hogy hazatérjen.

Valamivel később a gót főember visszatért a faluba és megkérdezte, hogy van-e ott keresztény. A pogány falusiak ismét segíteni akartak és esküvel akarták megerősíteni, hogy nincs keresztény közöttük. Ekkor Szabbász előlépett és kijelentette: „Senki ne esküdjön énérettem! Én keresztény vagyok." Szabbász szomszédjai akkor azt mondták róla, hogy ő egy szegény ember, akinek nincs semmije. A pénzéhes főember ezután elbocsátotta őt, mert nem tudott belőle hasznot húzni és veszélytelennek látta, mondván: "Ez nem tud nekünk se jót, se rosszat tenni."

372-ben Szabbász együtt ünnepelte Szanszalasz pappal a húsvétot. Három nappal húsvét után Atharid, Athanaric alkirályának, Rothesteusnak a fia a faluba ment, hogy letartóztassa Szanszalászt. Ekkor elfogták Szabbászt is, akit meztelenül tövises bokron át vonszoltak, végül odakötözték egy szekér tengelyéhez és megkorbácsolták. Éjszaka egy falusi nő szabadon engedte, de ő ahelyett, hogy megszökött volna, inkább beállt a nő mellé segíteni neki a munkájában. Másnap Atharid parancsára újból elfogták és a kezénél fogva felkötözték egy ház gerendájára. Amikor pogány áldozati hússal kínálták bátran ezt felelte: "Ki adta nektek ezt a parancsot?" a katonák ezt felelték: "Urunk, Atharid". Szabbász erre azt felelte: "Egy úr van, az Isten a Mennyben, de Atharid csak egy ember, istentelen és átkozott és ez a veszendő étel is tisztátalan és szentségtelen, mint Athrid, aki küldte." Ezzel Szabbász annyira feldühítette Atharid egyik emberét, hogy az teljes erőből hozzávágott egy mozsártörőt, úgy hogy a közelben lévők biztosak voltak benne, hogy meghalt, azonban csodálatos módon nem okozott neki sérülést.

Mártíromsága és ereklyéinek sorsa

A gót Atharid herceg halálra ítélte Szabbászt, és elrendelte, hogy fojtsák bele a Bodza-folyóba. Miközben a katonákkal ment, egész úton dicsőítette Istent. A katonák emiatt őrültnek tartották. Amikor a folyóhoz értek, arról beszéltek, hogy szabadon engedik és Atharid soha nem fogja megtudni, hogy mi történt vele. Szabbász azonban felszólította őket kötelességük teljesítésére: „Miért vesztegetitek az időt azzal, hogy ostobaságokat beszéltek és nem azt csináljátok, amit mondanak nektek? Mert látom, amit ti nem láthattok: odaát, a másik oldalon, dicsőségben állnak a szentek, akik azért jöttek, hogy befogadjanak engem." Ekkor a katonák egy faággal a nyakánál fogva a víz alá nyomták és így megfulladt.^[7]

Amikor meghalt, kihúzták a testét a vízből, és otthagyták temetetlenül. Később, Scythia Minor hívő helytartója, Junius Soranus az ereklyeként tisztelt holttestet átvitette a Római Birodalomba, és a gótok ortodox papi testületével egyetértésben kappadókiai szülőföldje templomának ajándékozta.

Valentinianus és Valens uralkodása alatt, Modestus és Arintheus konzulsága alatt halt vértanúhalált, 372-ben.^[8] Földi maradványait a keresztények elvitték és elrejtették addig, amíg nem tudták biztonságos megőrzésre a Római Birodalomba küldeni.^[9] Itt Ascholius, Thesszalonika püspöke vette gondjaiba őket .

373-ban vagy 374-ben Caesareai Basil kérte, hogy küldjék el neki az ereklyéket a kappadókiai Caesareába. Ekkor született az a kísérő levél, amelyben el van írva Szabbász mártíromsága. A levél címe: „Isten gótiai Egyházának levele az Isten Egyházának, ami Kappadókiában van és az Egyetemes Szent Egyház összes helyi egyházához”. Ezt a levelet valószínűleg Tomiszi Szent Bretannio írta görög nyelven.

Jelentősége

Válaszul Basil két levelet is írt Ascholius püspöknek, melyekben Sabbas erényeit magasztalta, „Krisztus bajnokának” és „az Igazság mártírjának” nevezve őt.

Szabbász ünnepe mártírhalála napján van, a római mártirológiában április 12-én, az ortodox egyházban április 28-án. Az ortodox egyház úgy emlékezik rá, mint "a szent, dicsőséges és győztes nagy Szabbász mártír".^[10]

Vértanúaktájának értéke a történészek számára abban rejlik, hogy egyedülálló bepillantást enged a gót falusi életbe, társadalmi berendezkedésbe és gót kormányzati rendszerbe, ami alapján általános képet kaphatunk a Gót Királyság életéről.

Jegyzetek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sabbas the Goth című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Butler, Alban, Rev., (1866).The Lives of the Fathers, Martyrs and Other Principal Saints: Compiled from Original Monuments and Authentic Records by the Rev. Alban Butler, in Twelve Volumes, James Duffy, Dublin. tizenkét kötetben , James Duffy, Dublin. Online a bartleby.com oldalon (megtekintve: 2012-06-26).
• Halsall, Guy (2007). Barbarian Migrations and the Roman West, 376–568, Cambridge University Press, Cambridge.
• Heather, Peter, (1991). Goths and Romans, 332-489, Oxford University Press, Oxford.
• Heather, Peter és Matthews, John, (1991). Goths in the Fourth Century, Liverpool University Press, Liverpool, 102–113, Passion of St. Saba the Goth (angol nyelven), kommentárral.
• Passio S. Sabae in H. Delehaye, „Saints de Thrace et de Mesie”, Analecta Bollandiana, xxxi, 1912, pp. 161–300, a vonatkozó dokumentumok szövegével a pp. 209–21 (latinul).
• Wolfram, Herwig, (1988). History of the Goths, fordító TJ Dunlap, University of California Press, Berkeley.

További információk

• St. Saba Butler A szentek életéből .
• The Passion of St Saba (csak részben) a Google Könyvekből.
• Száva, a gót az ortodox Wikin.
• Gót Szent Nikétasz
• A gót kereszténység
• Gót Szent Sabbás, védőszent archívuma
• Thervingek az a gót törzs, amelybe Szabbász is tartozott.