Hangafélék
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Hanga virága | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hangafélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hangafélék témájú kategóriát. |
A hangafélék (erikafélék, csarabfélék) családja (Ericaceae) a virágos növények nyolc alcsaládját – 124, rendkívül változatos megjelenésű és életmódú nemzetség mintegy háromezer faját – foglalja magába. Jellemzően örökzöld cserjék, félcserjék vagy fák.
Egyesek, (mint például a névadó hanga) egy-egy ország, illetve táj jelképévé váltak.
Elterjedésük
Ausztrália nagy része kivételével minden földrészen megtalálhatók.
A Kárpát-medencében jellegzetes képviselőjük a közönséges csarab (Calluna vulgaris), ez a szőrfűgyepekben, savanyú talajú fenyvesekben és nyíres fenyéreken, valamint tőzegmohás lápokon élő törpecserje. Védett növényeink a tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus), valamint a mészkerülő erdőkben növő vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) és fekete áfonya (Vaccinium myrtillus). Hazai flóránkból hiányzik a hamvas áfonya (Vaccinium uliginosum), a keresztes hanga (Erica tetralix), a mocsári molyűző (Ledum palustre) és a közönséges tőzegrozmaring (Andromeda polifolia).
Megjelenésük, felépítésük
Fás szárúak, de fa termetűvé növő képviselőik csak a trópusokon fordulnak elő. Apró, egyszerű, általában tagolatlan, jellemzően pikkely- vagy tűlevélszerű, ún. „erikoid” (xeromorf), de számos fajnál szabályos lemezű leveleik két sorban, átellenesen vagy örvökben állnak.
Virágaik aktinomorfak vagy enyhén zigomorfak, körönként 4–7 tagúak. Egy-egy virágban 5, 8 vagy 10 porzó nő. Sziromleveleik többnyire majdnem végig összeforrtak; a virág tölcsér, harang vagy szűk szájú bögre alakú. Gyakoriak bennük a nektártermő diszkuszok. 2–5 üregű magházuk felső és alsó állású egyaránt lehet. Termésük tok vagy bogyó, ritkábban csonthéjas.
Életmódjuk, élőhelyük
A fajok többsége a savanyú, tőzeges talajt kedveli; fényigényük közepes. Számos fajuk kimondottan mészkerülő. Sokuk fenyéreken él, emellett a magashegységek szubalpin régiójának, a sarkvidéki tundráknak és a mediterrán cserjéseknek is jellemző növényei.
A mediterrán macchianövényzet tagja a nyugati szamócafa vagy kutyacseresznye (Arbutus unedo).
A magashegységi fahatár közelében tenyészik a havasszépe (Rhododendron sp.). A nemzetség több faját dísznövényként termesztik.
A dísznövényként termesztett hangaféléket virágzás után célszerű visszavágni. Más lomblevelű örökzöldekhez hasonlóan száraz időben sok vizet igényelnek. Ha földlabdájuk teljesen kiszárad, nagyon nehéz újra átnedvesíteni, és a növény akár el is pusztulhat – őszidőn azonban, miután elvirágoztak, már nemigen kell őket locsolni.
Mikorrhiza-kapcsolataik igen fejlettek, ezért legtöbb fajuk alatt sok a gomba.[1]
Ha magról akarjuk szaporítani őket, gondoljunk arra, hogy a magashegyi növények magjai csak akkor csíráznak jól, ha előzőleg fagy érte őket.
Felhasználásuk
Az orvosi medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi) levelének főzete kiváló húgyúti fertőtlenítőszer. Ilyen célokra megfelel, de kevésbé alkalmas a közönséges csarab is, aminek emellett számos más, kedvező hatását mutatták ki.
Hangafélék a kultúrában
Rendszerezés
A családot az alábbi alcsaládokra, nemzetségcsoportokra és nemzetségekre bontják:
- szamócafaformák (Arbutoideae) alcsaládja
- szamócafa (Arbutus)
- medveszőlő (Arctostaphylos)
- Comarostaphylis
- Ornithostaphylos
- Xylococcus
- mohahangafélék (Cassiopoideae) alcsaládja
- mohahanga (Cassiope)
- csengőbojtformák (Enkianthoideae) alcsaládja
- csengőbojt (Enkianthus)
- hangaformák (Ericoideae) alcsaládja
- Bejarieae nemzetségcsoport
- Bejaria
- Bryanthus
- Ledothamnus
- Empetreae nemzetségcsoport
- Ceratiola
- Corema
- varjúbogyó (Empetrum)
- Ericeae nemzetségcsoport
- csarab (Calluna)
- gamandorhanga (Daboecia)
- hanga (Erica)
- Phyllodoceae nemzetségcsoport
- Elliottia
- Epigaea
- Kalmia
- Kalmiopsis
- Leiophyllum
- Loiseleuria
- Phyllodoce
- Rhodothamnus
- Rhodoreae nemzetségcsoport
- Diplarche
- Menziesia
- havasszépe (Rhododendron)
- Therorhodion
- Bejarieae nemzetségcsoport
- Harrimanelloideae
- Harrimanella
- fenyőspárgaformák (Monotropoideae) alcsalád
- Monotropeae nemzetségcsoport
- Allotropa
- Cheilotheca
- Hemitomes
- fenyőspárga (Monotropa)
- Monotropastrum
- Monotropsis
- Pityopus
- Pleuricospora
- Pterosporeae nemzetségcsoport
- Pterospora
- Pyroleae nemzetségcsoport
- Chimaphila
- Moneses
- Orthilia
- Pyrola
- Monotropeae nemzetségcsoport
- Styphelioideae alcsalád
- Archerieae nemzetségcsoport
- Archeria
- Cosmelieae nemzetségcsoport
- Andersonia
- Cosmelia
- Sprengelia
- Epacrideae nemzetségcsoport
- Budawangia
- Epacris
- Lysinema
- Rupicola
- Woollsia
- Oligarrheneae nemzetségcsoport
- Needhamiella
- Oligarrhena
- Prionoteae nemzetségcsoport
- Lebetanthus
- Prionotes
- Richeeae nemzetségcsoport
- Dracophyllum
- Richea
- Sphenotoma
- Styphelieae nemzetségcsoport
- Acrotriche
- Androstoma
- Astroloma
- Brachyloma
- Coleanthera
- Conostephium
- Croninia
- Cyathodes
- Cyathopsis
- Decatoca
- Leptecophylla
- Leucopogon
- Lissanthe
- Melichrus
- Monotoca
- Pentachondra
- Planocarpa
- Styphelia
- Trochocarpa
- Archerieae nemzetségcsoport
- áfonyaformák (Vaccinioideae) alcsalád
- Andromedeae nemzetségcsoport
- tőzegrozmaring (Andromeda)
- Zenobia
- Gaultherieae nemzetségcsoport
- Chamaedaphne
- Diplycosia
- Gaultheria
- Leucothoe
- Pernettya
- Pernettyopsis
- Tepuia
- Lyonieae nemzetségcsoport
- Agarista
- Craibiodendron
- Lyonia
- babérhanga (Pieris)
- Oxydendreae nemzetségcsoport
- Oxydendrum
- Vaccinieae nemzetségcsoport
- Agapetes
- Anthopteropsis
- Anthopterus
- Calopteryx
- Cavendishia
- Ceratostema
- Costera
- Demosthenesia
- Didonica
- Dimorphanthera
- Diogenesia
- Disterigma
- Gaylussacia
- Gonocalyx
- Macleania
- Mycerinus
- Notopora
- Oreanthes
- Orthaea
- Pellegrinia
- Plutarchia
- Polyclita
- Psammisia
- Rusbya
- Satyria
- Semiramisia
- Siphonandra
- Sphyrospermum
- Symphysia
- Themistoclesia
- Thibaudia
- Utleya
- áfonya (Vaccinium)
- Andromedeae nemzetségcsoport
Jegyzetek
- ↑ Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai
Források
- A balkonláda legszebb lányai
- Az erikafélék családja - Ericaceae
- Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 185. o. ISBN 963-9257-00-1
- Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár: 50. Az erikavirágúak rendje - Ericales Archiválva 2008. április 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Gondozási tanácsok: Június Archiválva 2009. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Csengőbojt, a vörös lombú évelő
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
