Hangulnap

 Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a koreai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.
Hangulnap
A Wikimédia Commons tartalmaz Hangulnap témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A koreai ábécé napja, amit Dél-Koreában Hangulnapként (koreaiul 한글날), Észak-Koreában pedig Csoszongul-napként (koreaiul 조선글날) ismernek, egy emléknap az egész koreai nemzet számára. Ekkor megemlékeznek arról, hogy a koreai Szedzsong király a 15. században létrehozta a hangult (koreaiul 한글), a koreai ábécét. Dél-Koreában október 9-én, Észak-Koreában január 15-én ünneplik ezt a napot. A Hangulnap nemzeti ünnepként van számon tartva Dél-Koreában 1970 óta, az 1990 és 2012 közti időszak kivételével, amikor a kormány megnövelte a munkanapok számát a gazdasági növekedés érdekében.[1]

Áttekintés

Október 9-e a hangul ismertetésének lett dedikálva. Mivel a hangul egyike azon írásrendszereknek, melyeknek ismert az alkotójuk, és a létrejöttük dátuma is, ezért ezen a napon Szedzsong király más eredményeiről is megemlékeznek. Dél-Korea kormánya létrehozott egy alkotmánymódosítást az ünneppel kapcsolatban:

Nyelvi alkotmánymódosítás, 20-as szakasz (Hangulnap)

1. A kormány minden október 9-ét Hangulnapnak nyilvánít,mely a pánnacionális tudatosságot és a nyelv iránti szeretetet elmélyíti, és amely a hangul eredetiségének és tudományos fölényének terjesztése érdekében emléknap;

2. Az emléknaphoz kapcsolódó eseményeknek meg kell felelniük az elnöki rendeletnek.

Az ünnepet megtartják Dél- és Észak-Koreában egyaránt. Délen ez a nap hivatalosan a Hangul kikiáltásának napja, vagy röviden Hangulnap. Október 9-én megünneplik a Hunmindzsongum kihirdetését, amelyre 1446. október 9-én került sor.[2] Északon az ünnepet hivatalosan Csoszongul-napnak hívják, mely során január 15-én a Hunmindzsongum 1444. január 15-i létrejöttét ünneplik.[2]

A Yanbian Koreai Nemzetiségi Autonóm Prefektúrában, Kínában, szintén van egy külön nap – szeptember 2. – szentelve a koreai nyelvről való megemlékezésnek 2014 óta.[3][4]

Történelem

A hangul megalkotása előtt a Koreában (akkori nevén Csoszon) élő emberek elsősorban a kínai írásrendszert használták, ezen kívül pedig olyan őshonos fonetikus írásrendszereket, mint például az idu, hyangchal, gugyeol, és gakpil, amelyek a hangult több száz évvel megelőzték.[5][6][7][8] Azonban a koreai és a kínai nyelv közötti alapvető különbségek, valamint a megtanulandó karakterek nagy száma miatt az alsóbb osztályok számára, akiknek gyakran nem voltak elég kiváltságos helyzetben az oktatáshoz, nagy nehézséget jelentett a kínai karakterekkel való írás megtanulása. Ennek a problémának az enyhítésére Szedzsong király megalkotta a hangul néven ismert egyedi ábécét, hogy elősegítse az írástudást a köznép körében.[9] Dél-Koreában 1970 óta minden évben október 9-én ünneplik a hangul kikiáltásának napját. Ez azonban nem foglalja magában az 1990 és 2012 közötti időszakot, mivel ekkor az embereknek ezen a napon szabadság helyett dolgozniuk kellett a vállalkozásaik fejlesztése érdekében. Észak-Koreában is ünneplik, január 15-én.[1] A hangul, minden előnyének ellenére, a Csoszon-dinasztia (조선 ; 朝鮮) idején majdnem teljesen eltűnt. Az akkori elit meg akarta őrizni a társadalmi státuszát, így a kínai karaktereket tartották az egyetlen igazi koreai írásos módnak. A 16. században a király a hangult gyakorlatilag betiltotta. A hangul használata azonban a 19. században újjáéledt, és fokozatosan egyre elterjedtebbé vált, különösen a japán megszállás idején, a koreai nacionalizmusban betöltött szerepe miatt. Az 1970-es évekre a kínai írásjegyek használata visszaszorult, és manapság szinte minden koreai szöveget a hangul írásrendszer használatával írnak.[1]

A Szedzsong Sillok (세종실록; 世宗實綠) szerint a Szedzsong király által elkészített Hunmindzsongum-ot (훈민정음; 訓民正音) 1446-ban, a holdnaptár kilencedik hónapjában adták ki. 1926-ban a Koreai Nyelvi Társaság, amelynek célja a koreai nyelv megőrzése volt az erőszakos japán megszállás és integrációs törekvések közepette,[10] a holdnaptár kilencedik hónapjának utolsó napján, azaz a Gergely-naptár szerinti november 4-én ünnepelte a hangul meghirdetésének 68. évfordulóját. A társaság tagjai ezt a napot a „Kagjanal” (가갸날) első megemlékezésének nyilvánították. A név a „Kagjagul”-ból (가갸글) származik, a hangul korai köznyelvi elnevezéséből, amely a „kagjagogjo...” (가갸거겨) kezdetű mnemonikus recitáción alapul. Az emléknap nevét 1928-ban Hangulnalra (한글날) változtatták, nem sokkal azután, hogy az eredetileg 1913-ban Dzsu Sigjong által kitalált hangul kifejezés széles körben elfogadottá vált az ábécé új elnevezéseként. Az ünnepnapokat ezután a holdnaptár szerint tartották meg.

1931-ben az ünnepnapot áthelyezték a mai napig is használt Gergely-naptár szerinti október 29-re. Három évvel később a dátum átkerült október 28-ra, hogy összehangolják a 15. században használt Julián-naptárral, miszerint ezen a napon történt meg a hangul kihirdetése.

A Hunmindzsongum Herje (훈민정음 해례; 訓民正音解例), a Hunmindzsongum kommentárja, amely nem sokkal később jelent meg, mint az eredeti mű, egy eredeti példányának az 1940-es felfedezése rávilágított arra, hogy a Hunmindzsongum a kilencedik hónap első tíz napjában (szangszun; 상순; 上旬) lett kihirdetve. A holdnaptár szerinti 1446-os év kilencedik hónapjának tizedik napja megegyezik a Julián-naptár szerinti azonos év októberének 9 napjával. Az 1945-ben alapított dél-koreai állam október 9-et kinyilvánította Hangulnapnak, egy évente ismétlődő ünnepnek, amely az állami alkalmazottak számára munkaszüneti nap lett.

Az ország fő munkaadói nyomást helyeztek a dél-koreai államra, hogy növeljék az ország éves munkanapjainak számát. 1991-ben az ENSZ világnap elfogadásának kiegyensúlyozása érdekében megszüntették a Hangulnap ünnepnapi státuszát. A törvény szerint a Hangulnap továbbra is nemzeti megemlékezési ünnep maradt, és a Hangul Társaság kampányolt az ünnep visszaállításáért. 2012. november 1-jén a Társaság erőfeszítései kifizetődtek, amikor a koreai nemzetgyűlés 189 „igen” és 4 „tartózkodás” szavazattal újra nemzeti ünneppé nyilvánította a Hangulnapot. Ez jelentős nyomást helyezett a I Mjongbak kormányra, ami 2013-ban be is vezette a változást.[11][12]

Ünneplés

2009-ben egy nehéz, Szedzsong királyt ábrázoló bronzszobor lett bemutatva a közönségnek a Gwanghwamun téren, Szöul központjában, Dél-Koreában. Nagyjából 6,2 méter magasan tornyosul a járókelők fölé. Az aranyszínű szobor alatt van egy múzeum, melyet sokan meglátogatnak Hangulnap alkalmából, és amelyben a kiállítások a koreai ábécé létrejöttéről és a Szedzsong király uralkodása alatti technológiai fejlődésről szólnak.[13][14]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c 한글날. (Hozzáférés: 2024. április 27.)
  2. ↑ a b 강경주 (2018. október 8.). „북한 '조선글날'부터 훈민정음 상주본까지 … 당신이 알아야 할 572돌 한글날”. The Korea Economic Daily. (Hozzáférés: 2024. április 27.)  
  3. ↑ (2012. február 12.) „Chinese Yanbian City Seeks to Designate Day of Korean Language”. KBS World. (Hozzáférés: 2024. április 27.)  
  4. ↑ (2016. augusztus 23.) „延边有了"朝鲜语言文字日. [Van a koreai nyelvnek napja Yanbianban.]”. Yanbian Daily. [2021. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. április 27.)  
  5. ↑ Hannas, Wm C.. Asia's Orthographic Dilemma. University of Hawaii Press, 57. o. [1997]. ISBN 9780824818920. Hozzáférés ideje: 2024. április 27. 
  6. ↑ Chen, Jiangping. Multilingual Access and Services for Digital Collections. ABC-CLIO, 66. o. [2016. január 18.]. ISBN 9781440839559. Hozzáférés ideje: 2024. április 27. 
  7. ↑ (2005. január 1.) „"Invest Korea Journal"”. Invest Korea Journal, Kiadó: Korea Trade-Investment Promotion Agency. (Hozzáférés: 2024. április 27.) „"They later devised three different systems for writing Korean with Chinese characters: Hyangchal, Gukyeol and Idu. These systems were similar to those developed later in Japan and were probably used as models by the Japanese."” 
  8. ↑ (2000. július 1.) „Korea Now”. The Korea Herald. (Hozzáférés: 2024. április 27.)  
  9. ↑ Koerner, E. F. K., Asher, R. E. Concise History of the Language Sciences: From the Sumerians to the Cognitivists. Elseiver [2014. június 28.]. ISBN 9781483297545. Hozzáférés ideje: 2024. április 27. 
  10. ↑ Lee, Peter H., Bary, William Theodore De. Sources of Korean Tradition: From the sixteenth to the twentieth centuries. Columbia University Press [1997]. ISBN 9780231120302. Hozzáférés ideje: 2024. április 27. 
  11. ↑ Lee, Yul 이율 (2012. november 7.). „Naenyeonbuteo hangeulnal swinde... 내년부터 한글날 쉰다…22년만에 공휴일 재지정 [Jővő évtől kezdve a Hangulnap pihenőnap]”. Yonhap News. (Hozzáférés: 2024. április 27.)  
  12. ↑ Sohn, Kwang-gyun, Kwon, Sang-soo (2012. november 9.). „Hangul Day a national holiday again”. Korea JoongAng Daily. (Hozzáférés: 2024. április 27.)  
  13. ↑ „Remembering Hangul”. Korea JoongAng Daily. [2013. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. április 27.)  
  14. ↑ „Statue of King Sejong is unveiled”, Kiadó: Korea JoongAng Daily. [2013. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. április 27.)  

További információk

  • Hangeul Day

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hangul Day című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

  • Írás Írásportál
  • Korea Korea-portál