Hangyál János

Hangyál János (Sarkad, 1933. – 2019. december^[1]) magyar olajmérnök, 1993-ig az OKGT bányászati igazgatója.

Életútja

Körösladányban nőtt fel, ahova szülei másfél éves korában költöztek, édesapja cipész volt, édesanyja háztartásbeli. A körösladányi elemi iskolába járt, a 6. osztály után különbözetivel került polgári iskolába. A gimnáziumot Szeghalmon járta ki, 1952-ben érettségizett jó eredménnyel.^[2] Érettségi után erdőmérnöknek és geológusnak jelentkezett, és bár az Állatorvosi Egyetemre hívták be felvételizni, de végül a Miskolci Nehézipari Egyetem Bányamérnöki karára vették fel. Egyetemi tanulmányait Miskolcon kezdte, majd 1954-ben átkerült Sopronba, ahol olajmérnöki diplomavédése 1957. április 26-án volt.^[2]1953-tól az OMBKE tagja, 1994–1995 között alelnöke volt. 1969–1974 között Szegeden dolgozott. 1974–1994 között a Kőolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztály elnöke volt. 1975-től nyugdíjazásáig, 1993-ig a Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt bányászati igazgatója volt.^[2] 2000-ig az OKGT tanácsadója is volt.

Főbb művei

• Hangyál János – Dr. Dank Viktor – Dr. Kókai János: A szénhidrogén-telepek optimális kutatása és leművelése tervezésének problémái a földtani információszerzés fényében.  

Műsorok

Díjak és kitüntetések

• Eötvös Loránd-díj (1984)
• Zorkóczy Samu-emlékérem (OMBKE) (1989)
• Gázláng-díj (1997)
• Signum Aureum Universitatis (1998)
• Életpálya elismerés (2007)
• Gyémántdiploma (2017)

Jegyzetek

Források

• Szluka Emil – Schneider László: Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Budapest: Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár. 1986. 161. o. ISBN 9789635925391  
• https://epa.oszk.hu/04500/04501/00004/pdf/EPA04501_banyaszat_2020_01_65-70.pdf
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában