Haraszti Miklós
| Haraszti Miklós | |
 | |
| Született | 1945. január 2. (79 éves) Jeruzsálem |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | két gyermek |
| Foglalkozása | író, politikus |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (1964–1970) |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Haraszti Miklós témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Haraszti Miklós (Jeruzsálem, 1945. január 2. –) magyar író, újságíró, politikus.
Élete
Apja zsidó származású budapesti órásmester volt, a munkaszolgálatos behívás elől menekült el 1939-ben Palesztinába; anyja Munkácsról származott, szintén a vészkorszak elől menekült a mai Izrael területére, 1941-ben. 1948-ban az Izrael Állam kikiáltását követően az Izraeli Kommunista Párt (MAKI) alapitói közé tartoztak (ami a Palesztinai Kommunista Párt utódja volt). A család 1948-ban visszaköltözött Magyarországra.[1] Az 1950-es évektől a szülők különböző párfunkciókat töltöttek be.[2]
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1964 és 1967, majd 1968 és 1970 között magyart és filozófiát hallgatott. Előtte, 1963-tól 1964-ig Dunaföldváron és Pakson képesítés nélküli nevelőként dolgozott.
1963-ban kezdett publikálni: verseket, dalokat, cikkeket közölt az irodalmi sajtóban, a Tizenhat tonna című dalt – a Gerilla együttes számára – ő fordította le magyarra. 1969-ben Költők, dalok, forradalmak címmel műfordításkötete jelent meg.
1966 és 1970 között a baloldali, rendszerkritikus diákmozgalom résztvevője. Ebben a minőségében kapcsolatot tartott a budapesti kínai nagykövetséggel. 1966-ban, majd 1970-ben rendőri felügyelet alá helyezték, képzettségének megfelelő álláshoz nem juthatott. 1970 és 1971 között a Ganz–MÁVAG és a Vörös Csillag Traktorgyár marósaként dolgozott, tapasztalataiból írta meg Darabbér című könyvét, amely az első lépés volt a magyarországi szervezett ellenzék megalakulása felé. A kötet kéziratát 1973-ban lefoglalta a rendőrség, és államellenes izgatás vádjával 8 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.[3][4] A könyvet tizenegy nyelvre fordították le, Magyarországon legálisan először 1989-ben jelent meg.[5]
1977-ben egyik megalapítója volt a szamizdat-mozgalomnak, 1981 és 1989 között a Beszélő című szamizdat folyóirat szerkesztője volt. 1985-ben résztvevője az ellenzéki csoportosulások első monori találkozójának. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) alapító tagja volt, részt vett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásaiban. 1989-től 1991-ig, valamint 2000 és 2001 között – Demszky Gábor elnöksége idején – a párt Ügyvivői Testületének tagja volt, 1991-től hosszú éveken át az Országos Tanács tagja is. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő, az SZDSZ-frakció sajtóügyi szóvivője, 1998-ban és 2002-ben képviselőjelölt volt. 2009. július 13-án – több másik alapító taggal együtt – kilépett a pártból.[6]
1978-tól 1980-ig nyugaton élt. 1988-tól 1989-ig, majd 1996 és 1997 között az amerikai (New York állambeli) Bard College-ben, 1994 és 1995 között pedig a Chicagói Egyetemen volt vendégtanár. 1999-ben szerepelt a Pol Pot megye punkjai című magyar dokumentumfilmben.[7]
1997 és 2000 között a Magyar Rádió Közalapítványának, 2002-től a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja volt. 2004. március 10. óta az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-felelőseként Bécsben dolgozott. 2007. március 8-án a mandátumát további három évre meghosszabbították,[8] hivatalát így 2010-ig viselte.
Felesége Szenthe Antónia. Két lánya van.[9]
Művei
- Költők, dalok, forradalmak (fordításkötet, 1969)
- Darabbér (első megjelenés: Berlin, 1975; második megjelenés: Párizs, 1980)
- Egy főkolompos délelőttjei. Haraszti Miklós bemutatja Kenedi Jánost; AB, Bp., 1982
- L'Artist d'Etat (Párizs, 1983)
- A cenzúra esztétikája (az AB Független Kiadó szamizdatkiadása, 1986)
- The Velvet Prison (New York, 1987)
- Kései bevezetés a Kádár-rendszerbe (1980, megjelenés: 1990)
- A cenzúra esztétikája; Magvető, Bp., 1991
Díjai
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2005)[10] – 2016-ban visszaadta.
Jegyzetek
- ↑ Forrás: Interjú Haraszti Miklóssal Archiválva 2007. október 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Szabadka Katalin: Fejezetek a magyar-izraeli kapcsolatok történetéből Bp.-MS 2005 ELTE-BTK Asszirologiai-hebraisztikai kutatócsoport A 15591 34.o
- ↑ Az ítéletet 1992-ben a bíróság megsemmisítette.
- ↑ Pető Iván beszámolója Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben szerint Haraszti végül éhségsztrájkkal érte el, hogy szabadlábra helyezzék az előzetes letartóztatásból. (A letartóztatásról és a perről az 1989-es kiadás is tartalmaz részleteket.)
- ↑ Forrás: a „Budapesti Negyed” című folyóirat életrajzgyűjteménye Archiválva 2007. május 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Lavina: tucatnyi alapító tag lépett ki a törpepártból. [2009. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 13.)
- ↑ Forrás: a film adatlapja a port.hu-n
- ↑ Forrás: az EBESZ Sajtószabadság-központjának sajtóközleménye
- ↑ Forrás: Biográf Ki kicsoda 2004. Hermann Péter szerk., Budapest, 2003.
- ↑ http://regi.sofar.hu/hu/node/22753
Külső hivatkozások
A Wikimédia Commons tartalmaz Haraszti Miklós témájú médiaállományokat.
- Az EBESZ sajtószabadság-központjának honlapja
- Haraszti Miklós írása a magyar szamizdatról Archiválva 2007. március 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Haraszti Miklós „Darabbér” című könyvéről
- Haraszti Miklós megnyitó beszéde a budapesti Zsidó Múzeum kiállításmegnyitóján 2003-ban
- Haraszti Miklós írása 1969-ről
- Haraszti Miklós „Oszama bin Laden magyar áldozata” című cikke
- Haraszti Miklós a PORT.hu-n (magyarul)
Irodalom
- Elek István: Rendszerváltoztatók húsz év után. Magyar Rádió Zrt. és Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009. (Interjú, pp. 230–237.)
Zsidóságportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
