Haypál Benő

Haypál Benő
Pesti Hírlap (1878-1944) Az év halottai. 1927.
Született	1869. január 23. Paks
Elhunyt	1926. május 16. (57 évesen)[1] Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Haypál Béla
Foglalkozása	református lelkész
Sírhelye	Farkasréti temető (1-1-607/608)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Haypál Benő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Haypál Benő (Paks, 1869. január 23. – Budapest, 1926. május 16.) magyar református lelkész, egyházi író.

Életútja

Bonyhádon, Gyönkön, Nagykőrösön és Pozsonyban járt gimnáziumba, 1888-ban érettségizett. Ezután a budapesti Református Theológiai Akadémián tanult, ahol 1892-ben diplomázott. Segédlelkész volt Dunapatajon, majd a fővárosi Kálvin téri egyházközségben. 1896-ban ő lett az első budai református lelkész, az újonnan szervezett budai Szilágyi Dezső téri egyházközség élén. 1917-től a dunamelléki egyházkerület tanácsbírája volt. Részt vett a Nagypénteki Református Társaság és a kamaraerdei árvaház megszervezésében valamit irányításában, egyúttal tagja volt a fővárosi közgyűlésnek is. Szerkesztette az Új Reformáció és a Református Katonák című lapokat.

Tüskés Anna: „Haypál Benő (1869–1926)... az első budai református lelkész 1896-tól haláláig a budai Szilágyi Dezső téri egyházközség vezetője. Ő végezte Ady Endre és Boncza Berta (Csinszka) 1915. március 27-i esküvői szertartását, de nem a templomban, hanem a Szilágyi Dezső tér 3. sz. ház első emeletén levő lelkészi hivatalban. A költő kívánsága volt, hogy a kíváncsiskodók kizárásával történjék az esketés; ezért előbb meggyőződött arról, hogy „senki idegen nincs jelen." Néhány évvel később, 1919. január 29-én, a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ugyancsak Haypál Benő búcsúztatta a halott Adyt. Szerepe volt a Nagypénteki Református Társaság és a kamaraerdei árvaház megszervezésében és vezetéseben. Éveken át tagja volt a fővárosi közgyűlésnek.”^[5]

Felesége Farkas Irma (1872–1945). Fiuk Haypál Béla (1899–1988), szintén református lelkész, esperes.^[6]

Síremlékük a Farkasréti temetőben található [1-1-607/608]. Sírfeliratai: „A szeretet soha el nem fogy.” (1Kor 13,8) „Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, akik elaludtak.” (1Kor 15,20) „Emelte hivei kegyelete.”^[7]

Művei

• Beköszöntő beszéd (Egyháza évkönyvében, 1897)
• A vallástanítás és a lelkészi szolgálat rendezéséről a budapesti egyházban. (Budapest, 1903)
• Vigasztaló igazságok, igaz vigasztalások. (Budapest, 1909)
• Bibliás szabadkőműves (Paulus álnévvel). (Budapest, 1912)
• Az Úr épít (Prédikáció a szatmári Kálvineum-ünnepélyen). (Nagybánya, 1912)
• A nők jogáért (Két beszéd). (Budapest, 1913)
• Az igaz Isten a mi erőnk és reménységünk. (Budapest, 1914)
• Az igazság áldozata nyereség (Két beszéd). (Budapest, 1914)
• A szeretet izenete. (Budapest, 1915)
• Halk szó a viharban. (Budapest, 1917)
• Templomi hangok (I. Ferenc József temetésekor). (Budapest, 1917)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8   [1]

Jegyzetek

További információk

• Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest, Szerző, 2005
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Kernné Magda Irén: Híres paksi elődeink. Életrajzi gyűjtemény. Paks, Pákolitz István Városi Könyvtár, 2014
• Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Budapest, 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
• Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8  
• Giczi Zsolt: Haypál Benő, a „bibliás szabadkőműves” református lelkész , Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica,Tomus CXLVII/II. Szeged, 2022.