Higroszkóposság

A higroszkóposság bizonyos szilárd és folyékony anyagoknak azon tulajdonsága, hogy szabad helyen tárolva képesek a levegő nedvességtartalmát összegyűjteni és megkötni. Eközben az anyag (folyadék esetén) felhígul, illetve (szilárd anyag esetén) elfolyósodik vagy összecsomósodik. Az elnevezés a görög hygrosz (υγρός = ’nedves’) és szkoposz (σκοπός = ’megfigyelő’) szavakból származik.^[1]

Erősen higroszkópos anyagok egyes szervetlen sók, pl. kalcium-klorid, magnézium-klorid, cink-klorid (${\displaystyle {\ce {CaCl2, MgCl2, ZnCl2}}}$) vagy a foszfor-pentoxid (${\displaystyle {\ce {P4O10}}}$) és a foszforsav (${\displaystyle {\ce {H3PO4}}}$), de hasonló tulajdonságokat mutatnak olyan hétköznapi anyagok is, mint a cukor, a karamell, a méz, a konyhasó (${\displaystyle {\ce {NaCl}}}$), az etanol (${\displaystyle {\ce {CH3CH2OH}}}$), a metanol (${\displaystyle {\ce {CH3OH}}}$), illetve a glicerin (${\displaystyle {\ce {C3H5(OH)3}}}$). A kénsav (${\displaystyle {\ce {H2SO4}}}$) már híg állapotában is higroszkópos, tömény formában pedig kifejezetten az.

Néhány erősen higroszkópos anyag vízmegkötő hatását kihasználva szárítószerként alkalmazható (elsősorban az elfolyósodó sók, továbbá a tömény kénsav és foszforsav) – például exszikkátorokban, szárítótornyokban.

A higroszkópos anyagokat először a légnedvesség jelzésére használták (lásd: higrométer(en)).

A talaj higroszkópossága

A higroszkóposságot a talaj esetében is tudjuk értelmezni, mivel a száraz talaj is képes a levegőből nedvességet megkötni. A felvett víz mennyisége a levegő páratartalmán kívül a talaj tulajdonságaitól, elsősorban szemcseösszetételétől is függ. A higroszkóposság mértékéből következtetni lehet a talaj fizikai jellemzőire, talajnemére. Ennek mérésekor a légszáraz talajt meghatározott páratartalmú térbe helyezik és néhány nap múlva lemérik nedvességtartalmát.

Kétféle módszer terjedt el. A Mitscherlich-féle higroszkóposságot (Hy) 10%-os kénsav felett, a Sík-féle higroszkóposságot (hy) kristályos kalcium-klorid felett mérik. A két érték átszámítására a Klimes–Szmik-összefüggést használják, eszerint: ${\displaystyle \mathrm {Hy=2,1hy\pm 0,3} }$.

A mérési eredményből a vizsgált talaj fizikai milyensége a következő határértékek alapján következik:

Jegyzetek

Források

• Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 180. o.  
• Akadémiai kislexikon. Főszerkesztő: Beck Mihály és Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1 kötet., 760. o. ISBN 963 05 5279 5  
• Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 2 kötet., 481. o. ISBN 963-10-3269-8  

Ez a kémiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!