Himalájai fakusz
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Certhia himalayana Vigors, 1832 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Himalájai fakusz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Himalájai fakusz témájú kategóriát. |
A himalájai fakusz (Certhia himalayana) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fakuszfélék (Certhiidae) családjába tartozó faj.[1][2] Nevének helyesírása (fakusz vagy fakúsz) vitatott.
Rendszerezése
A fajt Nicholas Aylward Vigors ír ornitológus írta le 1832-ben.[3]
Alfajai
- Certhia himalayana himalayana Vigors, 1832
- Certhia himalayana ripponi Kinnear, 1929
- Certhia himalayana taeniura Severtzov, 1873
- Certhia himalayana yunnanensis Sharpe, 1902[2]
Előfordulása
Ázsiában, Afganisztán, India, Kazahsztán, Kína, Kirgizisztán, Nepál, Mianmar, Pakisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán területén honos. A természetes élőhelye hegyi mérsékelt övi erdők és cserjések, valamint ültetvények és vidéki kertek. Nem megfelelő körülmények esetén alacsonyabb részekre vonul.[4]
Megjelenése
Testhossza 14 centiméter.[5] Vékony, lefelé hajló csőre van. Háta halványan pöttyözött, torka és hasa piszkosfehér.
Életmódja
Fák törzsén csavarvonalban közlekedve, a farkára támaszkodva keresgéli, rovarokból és pókokból álló táplálékát.
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. február 11.)
- ↑ a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. február 11.)
- ↑ Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. február 11.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. február 11.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. február 11.)
Források
- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. február 11.) (angolul)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- ↑ Ibc.lynxeds.com: Internet Bird Collection - videók a fajról
- ↑ Xeno-canto.org: Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
