Hugó francia király
| Capet Hugó | |
 | |
| Capet Hugó az igazságszolgáltatást jelképező kézzel, a három ujj a Szentháromságot jelzi | |
| Francia király | |
| Uralkodási ideje | |
| 987 – 996. október 24. | |
| Koronázása | Noyon 987. július 3. |
| Elődje | V. Lajos |
| Utódja | II. Róbert |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Capeting-ház |
| Született | 939-941 körül Dourdan  |
| Elhunyt | 996. október 24. Prasville |
| Nyughelye | Saint-Denis-székesegyház |
| Édesapja | Nagy Hugó, Neustria grófja |
| Édesanyja | Szász Hedvig |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Aquitániai Adelheid francia királyné |
| Gyermekei |
|
 | |
| Capet Hugó aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Capet Hugó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hugó vagy Capet Hugó (Dourdan, 939-941 körül – Prasville, 996. október 24.) a frankok hercege 960-tól, majd Franciaország királya 987-től haláláig, a Capeting-ház első uralkodója.
Élete
Apja Nagy Hugó Neustria őrgrófja, anyja Szász Hedvig (I. Ottó húga), nagybátyja Odó párizsi gróf volt. Nagyapja, I. Róbert a Róbertidák/Rupertidák ripuári frank nemzetségéből származott. Együgyű Károllyal rivalizált a Nyugati Frank Királyság trónjáért, és egy évig tartó uralkodás után 923-ban elesett a soissons-i csatában.
A Karoling-házbeli V. Lajos 14 hónap uralkodás után vadászbalesetben meghalt. Nem volt fiúörököse, fivérei pedig törvénytelen gyermekek voltak. A Frank Királyság előkelő családjai, egyházi méltóságai, élükön Adalbéron reims-i érsekkel és aurillac-i Gerberttel, a későbbi II. Szilveszter pápával (mindketten közel álltak Ottó udvarához), az elhunyt király nagybátyja helyett Hugót választották uralkodójuknak Senlisben. Noyonban koronázták meg 987. július 3-án.
Uralkodása
Hugó szilárd alapokra akarta helyezni a királyságot, ezért 987 karácsonyán Róbert fiát tette meg társkirálynak. Ezzel a lépéssel szakított a királyválasztás addigi szokásával, és dinasztiát alapított. A hagyomány előírta, hogy a királyt a reims-i érseknek kell megkoronáznia, és az érsek először visszautasította a szokatlan kívánságot. Hugó végül a mórveszélyre hivatkozva tudta őt meggyőzni, ugyanis 985-ben II. Borrell barcelonai gróf katonai segítséget kért tőle al-Mansur ellen.[1] Hugó arra hivatkozott, hogy ha a hadjáratban el találna esni, zavar támadna a királyság vezetésében, Róbert megkoronázása azonban biztosítaná a folytonosságot. Ezzel elérte ugyan, hogy fiát megkoronázzák,[2] de a hadjáratra nem sikerült rávennie nemeseit. Barcelona grófjai, akik eddig a francia király hűbéreseinek számítottak, e pillanattól függetlennek tekintették magukat. Katalán történészek szerint ezzel az elmaradt segélynyújtással született meg a katalán nemzet.
A koronázás után Hugó a trónviszályok megelőzésére törvénybe iktatta, hogy a trónt csak a legidősebb fiú örökölheti. A dinasztia fő ága 1328-ban kihalt, de az oldalági leszármazottak 1848-ig uralkodtak (kivéve a francia forradalom és a Francia Császárság idejét).
A Francia Királyság magva, a Nyugati Frank Királyság a Schelde, a Maas, a Saône és Rhône folyók között terült el, és területét a későbbi királyok fokozatosan növelték. Az első Capeting királyok nem választottak maguknak székvárost; Hugó városról városra járva kormányzott.
A békés természetű Hugót nem tekintette veszélyes riválisnak Ottó, miként vazallusai sem. Egyházi emberekkel vette magát körül, kapcsolatokat létesített a nagybirtokos családokkal, így Normandia hercegével, és Anjou grófjával.
Uralkodása alatt a királyságban viszonylagos béke honolt, a szabad parasztok és jobbágyok új területeket vontak művelésbe, az apátságok iskolákat nyitottak, a kereskedelem fellendült.
Emlékezete
A Capeting-ház
A dinasztia neve Hugó halála után néhány évtizeddel született: Adémar de Chabannes, a limoge-i Saint-Martial apátság szerzetese és krónikása nevezte művében először Vállköpenyes (Cappa) Hugónak a királyt 1030 körül. A cappa Tours-i Szent Márton vállköpenyére utal, a Tours-i apátságban őrizték egy darabját, ahol Hugó harmadrendi, laikus apátként szolgált.
Az Isteni színjáték
Az Itália jelentős részét elfoglaló franciákra mérges Dante Alighieri Hugót „nyöszörgő, sikoltozó lélekként” a Purgatóriumban helyezte el, és egy párizsi mészáros fiának nevezte:
- Capet Hugónak hívtak engem ott túl:
- s Lajosok és Fülöpök atyja lettem,
- kik trónon ültek frank uralkodókul.
- Egy párizsi mészárostól születtem,
- mikor kihaltak a régi királyok,
- kivéve egyet (kit zárdába tettem)…
(Purgatórium XX., 49–54., Babits Mihály fordítása)
Jegyzetek
- ↑ Gaspar Feliu i Montfort, La presa de Barcelona per Almansor. Història i mitificació Archiválva 2008. december 19-i dátummal a Wayback Machine-ben. Barcelona: Institut d'Estudis Catalans 2007.
- ↑ Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában. Budapest, Panoráma, ISBN 963-243-179-0 p. 28.
Források
- Capétiens (987–1498) (francia nyelven). universalis.fr. (Hozzáférés: 2020. február 24.)
- Début de la dynastie des capétiens (987-996) (francia nyelven). jean-francois.mangin.pagesperso-orange.fr. [2013. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 24.)
- Dominique Barthélemy: Nouvelle histoire des capétiens : 987-1214, Seuil, Paris, 2012. ISBN 978-2-02-085163-3
| Előző uralkodó: V. Lajos |
| Következő uralkodó: II. Róbert |
Franciaország-portál
Középkorportál
