I. Edmund wessexi király

I. Edmund


Ragadványneve	Nagyszerű Edmund
Wessex királya
Uralkodási ideje
939 – 946
Koronázása	Kingston-upon-Thames 939. november 29.
Elődje	Ethelstan
Utódja	Edred
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Cerdic-ház
Született	921? Wessex
Elhunyt	946. május 26. (25 évesen) Pucklechurch,^[1]^[2]^[3] Wessex
Nyughelye	Glastonbury apátság,^[1]^[2] Somerset
Édesapja	I. Eduárd
Édesanyja	Eadgifu^[2]
Testvére(i)	Æthelstan wessexi király Eadred wessexi király Ælfweard wessexi király Edwin, son of Edward the Elder Eadburh of Winchester Eadgyth Eadgifu of Wessex Edith of Polesworth Eadhild Eadgifu
Házastársa	Ælfgifu of Shaftesbury Æthelflæd of Damerham
Gyermekei	Eadwig wessexi király I. Edgár angol király

A Wikimédia Commons tartalmaz I. Edmund témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Eadmund vagy Edmund (921^[2]^[3]/922 – 946. május 26.^[1]^[2]^[3]), melléknevei: Idősebb, Nagyszerű. 939-től haláláig Anglia királya volt. Rövid, ám eseményekkel teli uralkodása alatt sikerrel harcolt a vikingek ellen Közép-Angliában és Northumbriában.^[2]

Idősebb Edward fia és Athelstan féltestvére volt. Ott harcolt bátyja mellett Brunanburghi csatában 937-ben.^[1] Athelstan halála után örökölte a trónt. Nem sokkal királlyá koronázását követően több katonai támadást kellett kezelnie. II. Olaf dublini király elfoglalta Northumbriát és bevonult Közép-Angliába^[3] (Midlandsbe). Mikor 942-ben meghalt, Edmund visszafoglalta Midlands területét.^[3] 943-ban ő lett Olaf yorki király keresztapja. 944-ben sikeresen visszafoglalta Northumbriát.^[3] Ugyanebben az évben szövetségese, York királya elvesztette a trónját, s Dublinba menekült. Olaf lett Olaf Cuaran néven a dublini király, és ezután innen segítette keresztapját. 945-ben Edmund meghódította Strathclyde-ot, de átadta uralkodói jogait I. Malcolm skót királynak.^[1]^[3] Cserébe megállapodtak, miszerint kölcsönösen támogatják egymást háború esetén.^[3] Így Edmund létrehozott egy biztonságos határsávot és békés külpolitikát folytatott Skóciával.^[3] Uralkodása idején kezdődött a X. századi kolostori újjáéledés is Angliában.^[3] Legismertebb tette, hogy ő nevezte ki Glastonbury apátjává Dunstant.^[1] 946-ban tárgyalásra küldte embereit Franciaországba Lajos királyhoz,^[1] aki Athelstan udvarában nevelkedett,^[1] de a tárgyalás eredményeit már nem tudhatta meg.^[1]

Leofa, egy száműzött tolvaj ölte meg Edmundot palotájában.^[3] Ünnepségen volt Pucklechurchben, mikor észrevette a tömegben Leofát. Miután megpróbált a tolvaj elmenekülni, a király és a tanácsadói elfogták. Edmund és Leofa mindketten meghaltak. A trónon 946 és 955 között öccse, Edred követte.

Gyermekei

Edmund első felesége, Shaftesbury-i Szent Ælfgifu^[1]^[2] (†944) két gyermeket szült férjének:
- Eadwig^[2] (941 – 959. október 1.), angol király 955-től.
- Edgar^[2] (943 – 975. július 8.), angol király 959-től.^[4]
Második feleségétől, Damerham-i Æthelflæd^[1]^[2] nem született gyermeke.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k http://www.anglo-saxons.net/hwaet/?do=get&type=person&id=Edmund
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j David Hilliam: Királyok, királynék és fattyak (Kings, Queens, Bones & Bastards, 2004); Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2007, fordította Halász Enikő, ISBN 978 963 7054 396, 25. oldal
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 146. oldal
↑ Egyes területeken már 957-től uralkodhatott.

Előző uralkodó:
Æthelstan

Wessex királya
939 – 946