II. Celesztin pápa
| II. Celesztin pápa | |||||
| a katolikus egyház vezetője | |||||
 | |||||
 | |||||
| Eredeti neve | Guido di Castello | ||||
| Született | 1100/1105 körül Città di Castello | ||||
| Megválasztása | 1143. szeptember 26. | ||||
| Beiktatása | 1143. október 8. | ||||
| Pontifikátusának vége | 1144. március 8. | ||||
| Elhunyt | 1144. március 8. (kb. 40–45 évesen) Róma | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Celesztin pápa témájú médiaállományokat. | |||||
II. Celesztin (Città di Castello, 1100/1085 körül – Róma, 1144. március 8.) néven uralkodott a római katolikus egyház 165. pápája.
Eredetileg Guido di Castellano néven született Toszkána egyik befolyásos családjában. Pierre Abélard tanítványa és barátja volt. II. Honoriusz pápa 1128-ban[1] bíborossá nevezte ki. 1131-ben Kölnben és Aachenban, 1137-ben Salernóban, 1140-ben Franciaországban lett pápai követ. Akkoriban a Laterán és VII. Lajos francia király viszonya elhidegült, ugyanis az uralkodó nem akarta elismerni a Bourges-i egyházmegye élére megválasztott érseket. II. Ince pápa a második lateráni egyetemes zsinat értelmében elítélte Lajost, és a további tárgyalások értelmetlensége miatt interdiktum alá helyezte Lajos országát.
Guido a pápa legközelebbi tanácsadóinak egyike volt, és ebben a minőségében feltehetőleg részt vett a pápa találkozóin VII. Lajossal, I. Henrik angol királlyal és III. Lothár német-római császárral. Guido levelezésben állt kora meghatározó egyéniségei közül Clairvaux-i Szent Bernáttal, Gerhoh von Reichenberggel és Petrus Venerabilisszel.
Amikor 1143-ban Ince örök nyugalomra tért, a pápaválasztó kollégium szeptember 26-án[2] egyhangúlag Guidót tette meg az egyház fejévé. Guido felvette a II. Celesztin uralkodói nevet. Feloldotta a Franciaországot sújtó interdiktumot, ugyanis a Pápai Állam déli határainál II. Roger szicíliai király támadásra készült, és a pápának szüksége volt VII. Lajos támogatására. Mivel Roger Szicilía uralkodójaként a római egyház hűbérese volt, Celesztin felülvizsgálta Roger legitimitását, de II. Ince után kénytelen volt ő is elismerni. Rövid hivatalviselés után 1144. március 8-án hunyt el, testét a lateráni bazilikában helyezték örök nyugalomra.
Művei
- Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)
Jegyzetek
Források
- Reinhard Barth: Pápák: Szent Pétertől XVI. Benedekig. Pécs: Alexandra. 2008. 151. o. ISBN 978 963 370 953 5.
- Dieter Girgensohn: Celestino II. In: Enciclopedia dei Papi. Roma. 2000. Online elérés
- Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.
- Thomas Shahan: Pope Celestine II. in: Catholic Encyclopedia 3. New York: Robert Appleton Company. 1908. Online elérés
| Előző pápa: II. Ince |
| Következő pápa: II. Luciusz |
Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
