III. Hugó ciprusi király

III. Hugó ciprusi király
Uralkodóház	Lusignan-ház
Született	1235 Antiokheia
Elhunyt	1284. március 24. (48-49 évesen) Türosz
Nyughelye	Saint Sophia Cathedral
Édesapja	Henry of Antioch
Édesanyja	Isabella of Cyprus
Testvére(i)	Margaret of Antioch-Lusignan
Házastársa	Ibelin Izabella ciprusi királyné
Gyermekei	Lusignan Mária aragóniai királyné Lusignan Amalrik ciprusi régens II. Henrik ciprusi király II. János jeruzsálemi király Guy of Lusignan Lusignan Margit örmény királyné Aimery of Cyprus (governor)
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Hugó ciprusi király témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

III. Hugó ciprusi király vagy Antiókhiai Hugó (1235. – 1284. március 24.) a Ciprusi Királyság és a Jeruzsálemi Királyság régense, majd királya volt.

Élete

Ciprus és a Jeruzsálemi Királyság régense

1261-ben meghalt Antiókhiai Plaisance, aki az ekkor még csak nyolcéves fia II. Hugó helyett régensként gyakorolta a hatalmat Cipruson, illetve bailliként Jeruzsálemben, ahol a gyermek volt a régens a Konradin néven is emlegetett III. Konrád jeruzsálemi király helyett. A gyermek király egyik unokatestvére, Antiókhiai Hugó még ebben az évben átvette a régensi szerepet Cipruson, szülei, Izabella és Antiókhiai Henrik pedig 1263-ban közösen Jeruzsálemben. 1264-ben azonban meghalt Izabella, és ekkor a Jeruzsálemi Királyság nemesei Hugót választották meg a királyság régensének. Ezzel a két ország régensi pozíciója Hugó kezébe került. Nem nevezett ki maga helyett baillit, hanem figyelmét megosztva igyekezett irányítani a két királyságot.^[1]

Régensként a ciprusi csapatok bevonásával igyekezett megvédeni a Jeruzsálemi Királyságot a rendkívül ambiciózusan előretörő Bajbarsz egyiptomi szultánnal szemben. Megerősítette Akkont és több csatában szállt szembe az egyiptomiakkal, miközben azok sorra pusztították el a királyság városait és megdöntötték az Antiochiai Fejedelemséget. 1268-ban fegyverszünetet kötött a szultánnal.^[2]

Trónra lépése

1267 decemberében meghalt a gyámsága alatt álló, II. Hugó király, és III. Hugó néven Ciprus trónjára lépett. Alig egy évvel ezt követően 1268. október 29-én Anjou Károly szicíliai király lefejeztette Konradint, a Jeruzsálemi Királyság törvényes, de trónját soha el nem foglaló uralkodóját. Ezt követően – noha a trónöröklési sorban nem ő következett és vetélytársai igyekeztek trónigényüket érvényesíteni – a tettre kész, fiatal Hugó került a Jeruzsálemi Királyság trónjára is. Jeruzsálem királyává 1269. szeptember 24-én koronázták meg Türoszban. Ezzel 63 év után ismét egy személy került a Ciprusi Királyság és a Jeruzsálemi Királyság trónjára.^[3]

Politikai törekvései és harc hatalomért

A király igyekezett házasságok révén egységet teremteni a Jeruzsálemi Királyságban, és szövetséget teremteni a szárazföldön a jelentősebb családok között. Megbékélt a Montfort családdal, és ő maga feleségül vette Ibelin Izabellát. Ezzel a Jeruzsálemi Királyságban viszonylagos egyensúlyt tudott teremteni, ciprusi alattvalóit azonban a törvények értelmében nem kötelezhette, hogy vegyenek részt a szárazföld megmentéséért folytatott harcokban.

Hugó törekvései egyrészt a szárazföldön a keresztesek kezén maradt területek összefogására irányultak, másrészt – mivel támogatásra nem számíthatott – igyekezett fegyverszünetet fenntartani Bajbarsz szultánnal. Uralkodását ennek ellenére nemesi torzsalkodások, és a törökök megújuló portyái jellemezték. Sem az egyes városok, sem a királyságban működő lovagrendek hűségét nem sikerült maradéktalanul biztosítania, sőt egyes szereplők – így például a templomos lovagrend – ellenségesen lépett fel vele szemben. Ezért 1276 végén elhagyta a Jeruzsálemi Királyságot és Ciprusra hajózott. Az így keletkezett hatalmi vákuumban, Akkonban megjelentek Anjou Károly követei, aki egy trónkövetelőtől Anitókhiai Máriától megvásárolta annak állítólagos trónutódlási jogát, majd bejelentette igényét a Jeruzsálemi Királyság trónjára. Az Anjou Károly által kinevezett bailli követelte, hogy Akkon nemesei fogadjanak neki hűséget, amire némi bizonytalankodás után sor is került.^[4]

A szárazföldi hatalom visszaszerzése és halála

1279-ben Hugó visszatért a szárazföldre, de mivel nem tudott eredményesen fellépni a templomosok ellen, így ismét visszatért Ciprusra. 1282. március 30-án azonban az elégedetlen szicíliaiak a szicíliai vecsernye során megbuktatták Anjou Károlyt Szicíliában. Ezzel keleti tervei is romba dőltek és Hugó augusztusban visszatért a szárazföldre, ahol megerősítette hatalmát. Nem is tért már vissza Ciprusra: 1284. március 4-én Türoszban halt meg 49 évesen.^[5]

Öröksége

Hugót mindkét királyság élén fia, János követte, akit mindössze egyéves uralkodás után Hugó másik fia Henrik követett. Henrik uralkodásának idején az egyiptomiak végül elfoglalták a Jeruzsálemi Királyság maradványait, megsemmisítve a keresztesek szárazföldi államát.^[6]

Jegyzetek

Források

• ↑ Runciman, 1999.: Runciman, Stephen. A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris Kiadó [1951] (1999). ISBN 963-379-448-X 

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Előző uralkodó: II. Hugó

Ciprus királya 1267 – 1284

Következő uralkodó: I. János

Előző uralkodó: III. (Hohenstaufen) Konrád (Konradin)

Jeruzsálem királya 1268 – 1284

Következő uralkodó: II. (Lusignan) János