Idióma

A magyar nyelvészeti szakirodalomban az idióma (< latin idioma < ógörög ἰδίωμα (idióma)) terminusnak két főjelentése van. Eredetileg közös elnevezéseként használják a nyelvre és a különféle nyelvváltozatokra, mint amilyenek a dialektusok.[1] Például Almásy György használja 1903-ban, amikor „török idiomák”-ról ír.[2] Ez a használat megtalálható 21. századbeli szerzőknél is.[3] Egyes nyelvészetekben, mint a francia nyelvű, az idiome szakszót csak ebben az értelemben használják.[4]

Az angol nyelvű szakirodalomban az idiom teminust csak „idiomatikus kifejezés” jelentéssel használják. Ez olyan állandósult szókapcsolat, amely főjellegzetessége az, hogy jelentése más, mint a szókapcsolat szó szerinti jelentése.[5][6] Ennek hatására a magyar nyelvű szakirodalomban is az idióma terminust inkább az idiomatikus kifejezésre használják, elsősorban az angol nyelvre vonatkozóan[7] de általában is.[8]

Az „idióma” mint „nyelv/nyelvváltozat” használata

A nyelvészek az „idióma” terminust általában akkor használják, amikor nehéz vagy lehetetlen választani a „nyelv”, „dialektus” és „nyelvjárás” terminusok között. Pons 2015 megjegyzi, hogy „megkülönböztetendő nyelvföldrajzi osztályozás szerint nyelv, dialektus és nyelvjárás, valamint szociolingvisztikai osztályozás szerint szociolektus és idiolektus. Az idióma terminus kényelmesen magába foglalja az összes előbbit”.[9] A magyar szakirodalomban megtalálható ez a terminus például Tillinger Gábornál, amikor az úgynevezett oïl nyelvekről ír, amelyek egyes nyelvészek szerint nem nyelvek, hanem dialektusok.[10] Ezzel kapcsolatban Tillinger megjegyzi egy, a franciaországi területi nyelvváltozatok és a francia dialektológiai terminológia összetettségéről szóló tanulmányában, hogy „»idióma« megnevezhet akármilyen [nyelvi] rendszert, úgy nyelvet, mint annak változatait”.[11] Egy másik magyar nyelvész, Pusztay János, a magyar nyelv korai történetével foglalkozva, „ún. (paleo-)szibériai idiómák”-ról ír.[12]

Az „idióma” terminus különösen hasznos a soknyelvű társadalmak esetében, amilyenek például Afrika országainak többségében vannak, és ahol együtt léteznek olyan nyelvek számos változatai, amelyeket még nem is tanulmányoztak eléggé.[13]

Mivel a „nyelv vagy dialektus?” kérdés sokszor nyelvészeten kívüli vitákat okoz, egy olyan szerző mint Pierre Blanchet francia nyelvész megemlíti, miért használja az „idióma” szót: „hogy elkerülje[m] a hagyományos terminológia ideológiai konnotációit”.[14]

Az „idióma” szót hiperonimaként is használják a nyelvfélék és nyelvváltozatok meghatározásában. Példa erre Jean-Marc Lemelin kanadai francia nyelvészprofesszor általános nyelvészeti kurzusa, amelyben az egyik definíciója a következő: „Egy szociolektus olyan idióma, amelyet egy viszonylag nagy kulturális közösség beszél”.[15]

Nemcsak a nyelvészetben, hanem más szakterületeken is megtalálható az „idióma” terminus. Például Tarján M. Tamás történész, a Rosette-i kőről és az egyiptomi nyelvről írva, az „idióma” szót is használja a „nyelv” szinonimájaként: „a rosette-i kő középső része szintén egyiptomi nyelven íródott, és megkezdődhetett e rég elveszett idióma megfejtésének évszázados munkája”.[16]

Jegyzetek

  1. ↑ Tótfalusi 2008, idióma szócikk.
  2. ↑ Almásy 1903, 11. o.
  3. ↑ Például Pusztay 1996, Tarján é.n., Tillinger 2013b.
  4. ↑ Dubois 2002, 239. o., idiome szócikk.
  5. ↑ Bussmann 1998, 533. o., idiom szócikk.
  6. ↑ Crystal 2008, 236. o., idiom szócikk.
  7. ↑ Lásd Bevezető írás az idiómákról. Online angol tananyagok ingyen (Hozzáférés: 2023. május 21.),
  8. ↑ Például Kerékjátó 2000, Lengyel 2012 (idézi Rádi 2013, 221–222. o.), Dóla 2014.
  9. ↑ Pons 2015, 18. o.
  10. ↑ Tillinger 2013b, 1. o.
  11. ↑ Tillinger 2013a, 15. o.
  12. ↑ Pusztay 1996, 21. o.
  13. ↑ Példa erre Mahmoudian 1996.
  14. ↑ Blanchet 1991, 85. o.
  15. ↑ Lemelin é.n. 24. o.
  16. ↑ Tarján é.n.

Források

  • Almásy György. Vándor-utam Ázsia szivébe. Budapest: K. M. Természettudományi Társulat, 1903
  • (franciául) Blanchet, Philippe. Pour la reconnaissance du droit des locuteurs à disposer de leur idiome. Un nouveau principe linguistique (A beszélők idiómájuk használatához való jogáért. Egy új nyelvi elv). Langage et société. 55. kötet. 1. sz. 1991. 85–94. o. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
  • (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.): Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York, Routledge, 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2023. május 21.)
  • (angolul) Crystal, David: A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing, 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2023. május 21.)
  • Dóla Mónika. Lexikon és grammatika kapcsolatáról − különös tekintettel az idegennyelv-tanulásra. Hungarológiai évkönyv. 15. évf. 1. sz. 2014. 8–29. o. (Hozzáférés: 2023. május 21.)
  • (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 21.)
  • Kerékjártó Ágnes. Frazeológia a magyar nyelv tanításában. Hungarológia, 2. évf. 1–2. sz. 2000. 223–247. o. (Hozzáférés: 2023. május 21.)
  • (franciául) Lemelin, Jean-Marc. Diagrammatique du langage. Initiation à la linguistique générale (A nyelvezet diagrammatikája. Bevezetés az általános nyelvészetbe). „Les idiomes et les usages” (Az idiómák és használatuk) fejezet. é.n. 21–28. o. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
  • Lengyel Zsolt. Szóról szóra. Budapest: Gondolat. Vniversitas Pannonica sorozat, 18. sz., 2012, ISBN 9789636934149
  • (franciául) Mahmoudian, Mortéza. Problèmes de la gestion des situations plurilingues (A többnyelvűségi helyzetek kezelésének kérdései). In Juillard, Caroline – Calvet, Louis-Jean (szerk.). Les politiques linguistiques, mythes et réalités (A nyelvi politika, mítosz és valóság). AUPELF-UREF. FMA. 1996. ISBN 2-920021-65-6. 243–250. o. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
  • (franciául) Pons, Julien. Du latin classique au latin impérial. Phonétique et phonologie (A klasszikus latintól a birodalmi latinig. Fonetika és fonológia). Edilivre. 2015. ISBN 9782332869807 (Hozzáférés: 2017. április 25.)
  • Pusztay János. A magyar nyelv fejlődéstörténetéhez. Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok. Ada, 1996. október 10–12. 19–25. o. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
  • Rádi Éva. Lengyel Zsolt: Szóról szóra. In Magyar Nyelvőr, 137. évf., 2013, április–június, 2. sz. 220–223 (Hozzáférés: 2023. május 20.)
  • Tarján M. Tamás. 1799. július 15. A rosette-i kő megtalálása. RUBICONLINE. é.n. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
  • (franciául) Tillinger Gábor. Langues, dialectes et patois – Problèmes de terminologie dialectologique. Réflexions sur la situation géolinguistique en France et la terminologie française (Nyelvek, dialektusok és nyelvjárások – Terminológiai kérdések a dialektológiában). Argumentum. 9. sz. 2013a. Debreceni Egyetemi Kiadó. 1–18. o. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
  • Tillinger Gábor. Oïl, oc és frankoprovanszál között. Egyetemi doktori (PhD) értekezés tézisei. Debrecen: Debreceni Egyetem. Nyelvtudományok Doktori Iskola. 2013b. (Hozzáférés: 2017. április 25.)

Kapcsolódó szócikkek

  • Nyelvészet Nyelvészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap