James M. Gavin

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

James M. Gavin
James M. Gavin dandártábornok
Született	1907. március 22.[1][2][3][4][5] Brooklyn
Elhunyt	1990. február 23. (82 évesen)[1][2][3][4][5] Baltimore
Állampolgársága	amerikai
Foglalkozása	diplomata katonatiszt
Tisztsége	nagykövet amerikai nagykövet Franciaországban (1961–1962)
Iskolái	United States Army Command and General Staff College West Point (BSc)
Kitüntetései	Distinguished Service Order Bronze Star Medal Bíbor Szív Silver Star (kitüntetés) a francia Becsületrend főtisztje
Sírhelye	West Point Temető
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz James M. Gavin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

James M. Gavin (eredeti nevén James Nally Ryan) (New York, 1907. március 22. – Baltimore, 1990. február 23.) az Amerikai Egyesült Államok legfiatalabb tábornoka a második világháborúban. Gavint nagy tekintély övezte már a háború folyamán, katonái az „Ugró Jim” vagy a „Karcsú Jim” névvel illették. Közvetlen vezetési stílusát több, beosztása alá tartozó tiszt elsajátította (például Benjamin Vandervoort alezredes). A bevetéseken az első vonalakban harcolt, együtt ugrott a katonáival és általában ő is egy M1 Garand karabélyt hordott hasonlóan a közlegényekhez és nem M1 Carbine karabélyt és M1911 pisztolyt, mint a tisztek általában.

Élete a háború előtt

Brooklynban született ír bevándorlók gyermekeként. Sorsa nem indult jól, már kétévesen örökbe fogadta a pennsylvaniai Gavin család (igazi édesapjának kilétét sem lehetett pontosan meghatározni). Nevelőszülei bányászok voltak, akiknek munkájában a fiatal James már tizenkét éves korától kénytelen volt segíteni, noha életcélja nem ez volt: megpróbáltak belőle szénbányászt nevelni, melynek az lett az eredménye, hogy tizenhetedik születésnapja előtt New Yorkba szökött. Itt munkát keresett, ám hamarosan belépett a hadseregbe. Mivel 18 éven aluli volt, azt hazudta a toborzóirodában, hogy árva (a 18 éven aluliaknak szülői beleegyezéssel lehetett csak belépni a hadseregbe). 1924-ben megkezdődött a kiképzése a panamai Fort Shermanban, itt kiváló minősítést kapott, azonban a west pointi Katonai Akadémiára nem jelentkezhetett, mivel nem volt érettségije. Sikerült azonban befejezni középiskolai tanulmányait, és 1925-ben már West Pointban kezdte a következő tanévet. Akadémiai évei alatt sokat olvasott, akár hajnalban, ébresztő előtt; ha csak akkor volt rá ideje. 1929-ben végezte el az akadémiát, ekkor nevezték ki hadnagynak, és vette el Irma Baulsirt.

Gavin ez után a mexikói határra került a 25. gyalogezredhez Arizonába, itt három évet szolgált, majd a georgiai Fort Benningbe helyezték oktatónak. Az itt töltött évek alatt tisztult le vezetői stílusa. Házassága nem alakult fényesen: felesége visszaköltözött szüleihez, akiknél 1933 végén világra hozta Gavin első gyermekét Barbarát.

A Fort Benning után Oklahomába helyezték Fort Sillbe, majd 1936-tól másfél évig a Fülöp-szigeteken szolgál. 1938-ban léptették elő századossá, ekkor a 7. gyalogezred egyik századának vezetését bízták rá.

1940-ben visszakerült West Pointba harcászatoktatónak. Feladatát képezte a Blitzkrieg elemzése. Az Eben-Emael Erőd elfoglalása rádöbbentette az ejtőernyős alakulatok fontosságára, majd belépett az éppen szerveződő amerikai ejtőernyősökhöz. Az ejtőernyős kiképzés után 1941 őszén léptették elő őrnaggyá. 1942-ben átkerül a 82. légi szállítású hadosztályhoz, amelyet ekkor szerveztek át ejtőernyős-hadosztállyá, a hadosztályon belül az 505. ezredet irányította, emiatt 1942 augusztusában ezredessé léptették elő.

A második világháborúban

Az első bevetésére 1943. július 10-én került sor a Husky hadművelet keretein belül. A szicíliai bevetés során ugyanazzal a helyzettel szembesült, mint a későbbi bevetések során: katonái szétszóródtak, így az ejtőernyősök csak kis csoportokban tudtak harcolni. Normandiában hasonló helyzettel kellett szembesülnie. A nagy változás 1944. augusztus 27-én érte, mikor Matthew B. Ridgway tábornok áthelyezésével kinevezték a 82. légi szállítású hadosztály élére, egyben dandártábornokká léptették elő. A Market Garden hadművelet során gerince megsérült, ám nem mutatta ki a fájdalmait, harcolt a katonáival együtt, ezután egy kicsit sántított.

A háború után

Első feleségével nem folytatta a rosszul működő házasságát: a háború után elváltak. Gavin 1948-ban újranősült, Jean Emert Duncant vette el feleségül, összesen három lányuk született, valamint Gavin örökbe fogadta Jean első házasságából származó lányát. Szervezői tevékenységét tovább folytatta a háború után, egészen nyugdíjazásáig, 1958-ig. 1961-1962 között Kennedy elnök kérésére elvállalta a franciaországi nagykövetséget.

Érdekességek

Gavin öt könyvet írt: első könyvét (Airborne Warfare) a légi szállítású egységet jövőjéről, másodikat a hadseregből való kilépésének okairól, negyediket a vietnámi háborúról, ötödiket pedig háborús visszaemlékezéseiről (On Berlin, Battles of an Airborne Commander 1943-1946).

Gavin két filmben működött közre, mint szakértő: A leghosszabb napban és A híd túl messze van című filmekben. Az elsőben Robert Ryan, a másodikban Ryan O’Neal játszotta Gavin szerepét.

Jegyzetek