James P. Johnson

James P. Johnson
William P. Gottlieb felvétele
Életrajzi adatok
Születési név	James Price Johnson
Becenév	Jimmy Johnson
Született	1894. február 1.[1][2][3][4][5] New Brunswick
Származás	afroamerikai
Elhunyt	1955. november 17. (61 évesen)[1][2][3][4][5] New York
Pályafutás
Műfajok	dzsessz
Hangszer	zongora
Tevékenység	zeneszerző zongorista dzsesszzenész
Kiadók	Blue Note
IPI-névazonosító	00015416708
James P. Johnson weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz James P. Johnson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

James P. Johnson (New Brunswick, 1894. február 1. – New York, 1955. november 17.) amerikai dzsesszzongorista. James P. Johnson a stride piano^[6] úttörője. A korai hangfelvételek egyik legjelentősebb zongoristája volt. Jelly Roll Mortonhoz hasonlóan az egyik kulcsfigurája a ragtimenak. Johnson nagy hatással volt Count Basie-re, Duke Ellingtonra, Art Tatumra és Fats Wallerre − aki a tanítványa volt. Olyan jelentős zongoristák közé tartozik, mint például Willie „The Lion” Smith, Fats Waller, Luckey Roberts, Mary Lou Williams.

Pályakép

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

James P. Johnson Brunswickban született. Eubie Blake tanítványa volt. Már nagyon korán fellépett klubokban, és gyorsan a harlemi éjszaka kedvelt figurájává vált, zongoristaként és zeneszerzőként egyaránt hírnevet szerzett. Piano Rolls felvételei is készültek.

Felvételeit az 1920-as években kezdte több bluesénekes, például Bessie Smith és Ethel Waters is előadni. Az 1921-ben felvette a Carolina Shout című számát, ami hamarosan referenciadarab lett az akkori fiatal zongoristák számára.

A dzsesszzongorázás úttörője volt (miképp Jelly Roll Morton is), meghatározó szerepet játszott a ragtime-tól a dzsessz felé mutató átmenetben. Technikája és találékonysága szülte a stride stílust, amely mély hatással volt a zongoristák egész generációjára, Fats Wallerre, Duke Ellingtonra és Thelonious Monkra is.

1923-ban komponálta a Charlestont, amely az 1920-as évek egyik legnépszerűbb dzsesszdarabja lett, a címéből származik a charleston elnevezése is. Más kompozíciói is a dzsessz-sztenderddé váltak: Carolina Shout (1918), Snowy Morning Blues (1927), Old Fashioned Love (1924), Porter's Love Song to a Chambermaid, If I Could Be With You (One Hour Tonight).

James P. Johnson részt vett a híres From Spirituals to Swing koncerteken, amelyeket 1938-ban és 1939-ben John Hammond szervezett − Count Basie, Benny Goodman és Big Joe Turner mellett − a Carnegie Hallban.

Lemezválogatás

• Harlem Strut (1921)
• Keep Off the Grass/Carolina Shout (1921)
• Worried and Lonesome Blues (1923)
• Scouting Around (1923)
• Snowy Morning Blues (1927)
• You’ve Got to Be Modernistic (1930)
• Mule Walk (1939)
• Blueberry Rhyme (1939)
• Caprice Rag (1943)
• Liza (1945)
• Daintiness Rag/Ain’tcha Got Music (1947)

Zenekarral

• Chicago Blues/Mournful Tho’ts (1928)
• You Don’t Understand/You’ve Got to Be Modernistic (1929)
• Go Harlem/Just a Crazy Song (1931)
• Old Fashioned Love (1939)
• Harlem Woogie/After Tonight (1939)
• After You’ve Gone (1944)

Másokkal

• Lucy Long/I Ain’t Gonna Play No Second Fiddle (Perry Bradford, 1925)
• Preachin’ the Blues/Backwater Blues (Bessie Smith, 1927)
• ’Sippi/Thou Swell (Louisiana Sugar Babes, 1928)
• Guess Who’s in Town (Ethel Waters, 1928)
• Blue Spirit Blues (Bessie Smith, 1929)
• Coming On with the Come On (Mezz Mezzrow, 1938)
• Night Shift Blues/Royal Garden Blues (Edmond Hall, 1943)
• Ballin’ the Jack/Who’s Sorry Now (Sidney De Paris, 1944)
• September Song/Who? (Sidney Bechet, 1949)

Filmek

• James P. Johnson az IMDb-n

Jegyzetek

Források

• https://syncopatedtimes.com/james-price-johnson-1891-1955/
• https://www.allaboutjazz.com/musicians/james-p-johnson
• http://nol.hu/kultura/ezt-hallgasd-meg-1555975 (magyarul)