Jihlava

Jihlava
Masaryk tér (főtér)
Jihlava címere Jihlava zászlaja
Közigazgatás
Ország	Csehország
Régió	Morvaország
Kerület	Vysočina
Járás	Jihlavai
Polgármester	Karolína Koubová
Irányítószám	586 01
Testvérvárosok	Lista Semiluki Sziszek
Népesség
Teljes népesség	52 548 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	643 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	460-700 m
Terület	78,85 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 49° 24′ 01″, k. h. 15° 35′ 26″49.400277777778, 15.59055555555649.400278°N 15.590556°EKoordináták: é. sz. 49° 24′ 01″, k. h. 15° 35′ 26″49.400277777778, 15.59055555555649.400278°N 15.590556°E
Jihlava weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jihlava témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jihlava (németül Iglau) város a Cseh Köztársaságban, Csehország és Morvaország határán, a Jihlava patak partján. Vysočina kerület (vysočina: ’magaslat’) központja.

Története

Jihlava település első említése 1233-ból származik. Róbert alamóci püspök a Német lovagrend és a Želivi kolostor közötti vásárlást igazolta, mely okmányban előfordul Jihalva neve is. 1234-ben Přemysl morva őrgróf és Magyarországi Konstancia királyné kicserélték a tišnovi Porta Coeli-kolostort Předklášteřín többek között a jihlavai uradalommal egy más birtokért. 1240 után Jihlava ismét a királyhoz I. Vencelhez került. Nem sokkal ezután, vélhetőleg 1240 és 1243 között megalapították a felső várost. Jihlava jelentősége főképp ezüstbányái és feldolgozása miatt nőtt meg. A város így gyors ütemben népesült be. Egyes források szerint 1249-től jelennek meg a Jihlaván vert ezüst érmék, bár erre nincs pontos bizonyíték. A város alapító okirata valamikor 1253 előtt keletkezhetett, mely szabályozta a város jogállását, azonban ez az irat nem maradt meg az utókorra.

1270-ben II. Přemysl Ottokár király a városnak építési jogot adott. Ekkoriban épülhetett a városfal a vizesárokkal és a védművekkel. Az eredeti okirat azonban utal arra, hogy ezt megelőzően is létezhetett valamilyen városfal. A 13. század 70-es és 80-as éveiben volt a legintenzívebb az itteni ezüst bányászat.

A 18. és 19. században a város fejlődése felgyorsult, mivel a Habsburg Birodalom második legnagyobb posztógyártójává vált. A 19. században erőteljes fejlődésnek indul az ipar, ezzel párhuzamosan a városfal egy részét is elbontják. 1945-ig Jihlava alkotta a Csehszlovákia második legnagyobb német nyelvszigetét. Jihlava óvárosa Morvaországban fekszik, azonban a város terjeszkedése a szocializmus alatt megkívánta, hogy csehországi településeket is csatoljanak hozzá. A város 1960-ban a Dél-morvaországi kerület egyik járási székhelye lett. A város történelmi magvában, melyet 1982-ben városi védett területté nyilvánítottak, különböző történelmi stílusokban épített házakat találunk, illetve a városfal maradványait is.

Látnivalók

Keresztelő Szent János templom

Csehül Kostelík sv. Jana Křtitele. Kicsi, egy hajós templom, melyet Keresztelő Szent Jánosnak szenteltek, a legrégibb megmaradt kőépület a Cseh-Morva dombvidéken. Építése röviddel 1200 előtt befejeződött. Az eredeti gótikus templom alatt megtalálták az eredeti román presbitérium alapjait. A hajó határoló részei is román stíluselemeket mutatnak.

Városfalak

A városfalakat a várossal közelítőleg egy időben kezdték építeni a 13. század közepén. A város kereskedelmén kívül katonai jelentőséggel is bírt, mivel Csehország és Morvaország határán feküdt. A néhány kilométer hosszú városfal 6 méter magas volt, helyenként párkányokkal ellátva. Körülötte 7 méter mély vizes árok volt. A városfalon több torony és bástya is található. Mintegy 5 kaput építettek a városfalakhoz.

A védműveket fokozatosan újították meg és javították, újabb és újabb részekkel bővítették. A 15. században elővédműveket építettek. 1755-ben a jihlavai erődöt megszüntették. A 19. század első felében a várkapukat lebontották, mivel akadályozták a növekvő forgalmat. Az öt kapu közül csak egy maradt meg az Istenanya kapu, melyet mára a barokk stílusnak megfelelően felújítottak.

Istenanya kapu

A város egyik jelképe, amely a városfalak 5 egykori kapuja közül az egyetlen, amely fennmaradt. Keletkezése a 13. század második felére tehető. A 16. században a kaput gótikus és reneszánsz stílusban átépítik, míg a mai állapotába került. Specifikus alakja a tetején található attikával alakult ki. 1853-ban a tornyot restaurálták és órával látták el. 1862-ben a bonyolult előkaput a védművekkel lebontották. 1995-ben a kapu statikáját biztosítani kellett, mivel az alapja megsüllyedt. Ennek során megsérült a teteje. Ezt az 1996-os teljes felújítás során kijavították. Ma a kapu a nyilvánosság előtt mint kilátótorony nyitott és itt van a Jihlavai Föld Alatti Alagút Múzeum.

Katakombák

Jihlaván a föld alatti labirintus fontos emléke a városnak. Teljes területe 50 000 m² és hossza közelítőleg 25 km, ami alapján Csehország második leghosszabb föld alatti labirintusa Znojmo után. A folyosókat kőbe vájták az egész város alatt helyezkednek el. A folyosók a föld alatt 2-14 méterrel találhatók. Az alagutak építése a 14. században kezdődött meg, amikor a városiak elkezdték nagy mértékben bővíteni a pincéiket. Az alagút fúrást a helyi kőművesek végezték. A mélyebb fekvésű alagutakat a 16–17. században vájták. A második világháború alatt a katakombákat mint rejtekhelyet használták a bombázásokkor. Ma az alagutak legnagyobb részét megerősítették és a nyilvánosság számára látogathatóvá tették mintegy 10 km-es szakaszon.

Különösen érdekes a világító folyosó (svítící chodba) része, ami egy rövid része az alagút-rendszernek, ahol a fal enyhe zöld színnel világít. Ezen jelenség okai mai napig nem lettek elfogadható módon megfejtve. Jelenleg a világító folyosó fontos turista célpont, látogatói közül többen hisznek abban, hogy itt paranormális jelenségek játszódnak le.

Közlekedés

Jihlaván a villamos közlekedés 1909-től indult el. Egyetlen villamos járt 2,7 km-es vonalon. Ezt a vonalat 1948-ban megszüntették. A modern trolibuszokkal kívánták a régi közlekedést felcserélni. Az első trolibusz járat a villamos nyomvonalán ment. Az 1950-es években sikeresen növekedett a trolibusz forgalom. Az 1960-as évek közepén a fejlesztések megálltak, majd az 1970-es években indultak be újra.

Jihlava repülőtere Henčov városrészének kataszteri területén van. Egy nyilvános belföldi reptérről van szó.

A város részei

A város 18 kataszteri területe:

• Antonínův Důl (Červený Kříž és Antonínův Důl városrészek)
• Bedřichov u Jihlavy (eredetileg Bedřichov és Bukovno)
• Helenín
• Henčov
• Heroltice u Jihlavy
• Horní Kosov
• Hosov
• Hruškové Dvory
• Jihlava (ném. Iglau)
• Kosov u Jihlavy
• Pančava
• Pávov (Pávov és Antonínův Důl egy része)
• Pístov u Jihlavy
• Popice u Jihlavy
• Sasov
• Staré Hory
• Vysoká u Jihlavy
• Zborná

A kataszteri területek felosztása Cseh- és Morvaország között

• Morvaország: Helenín, Henčov, Horní Kosov, Hosov, Hruškové Dvory, Jihlava (kivéve a České dráhy a.s.-t (Cseh vasút r.t.)), és a kataszteri terület egy kis részét északon), Kosov u Jihlavy, Pančava, Pístov u Jihlavy, Popice u Jihlavy, Sasov, Vysoká u Jihlavy és Bedřichov u Jihlavy egy kis része.

• Csehország: Antonínův Důl, Bedřichov u Jihlavy (kivéve a vasúti utcától északra elhelyezkedő részeket), Heroltice u Jihlavy, Pávov, Staré Hory, Zborná, Jihlava kataszteri terület egy kis része.

Népesség

A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:

A város neves személyiségei

• Patrik Augusta (*1969), cseh hokis
• Paul Ignaz Bayer (* 1656), régész
• Vincenc František Faltis (* 1856), karmester
• Gustav Mahler (*1860 Kalište), karmester, zeneszerző, itt tanult
• Louis Fürnberg (* 1909), német író, költő
• Barbara Krafft (* 1764), osztrák festőnő
• Jára Pospíšil (*1905), tenorénekes
• Karl Hans Strobl (* 1877), osztrák író
• Johann Adolf von Tomaschek (* 1822), osztrák újságíró
• Julius Tandler (*1869), politikus és orvos
• Itt született 1948-ban Zdeněk Měřínský cseh régész- és történészprofesszor.

Testvértelepülések

• Heidenheim an der Brenz, Németország (2002)
• Purmerend, Hollandia (1991)

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Jihlava című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Jaroš, Z. 2002: Náhrobní kameny bývalého svatojakubského hřbitova v Jihlavě. Vlastivědný sborník Vysočiny 2002, 43-58.

További információk

• Jihlava hivatalos honlapja
• Oldal a város történetéről
• Az oroszlán és a sün. Középkori gazdaságtörténet – Havi Színes. ELKH (ma: HUN-REN) Történettudományi Intézet, 2022. május 26.