Joseph Losey

Joseph Losey
SzületettJoseph Walton Losey[1]
1909. január 14.[2][3][4][5][6]
La Crosse[7]
Elhunyt1984. június 22. (75 évesen)[2][3][4][5][6]
London[8]
Állampolgárságaamerikai
Foglalkozása
Tisztségea Cannes-i fesztivál zsűrijének elnöke (1972–1972)
Iskolái
Kitüntetései

  • IMDb
  • PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Losey témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Joseph Walton Losey III (La Crosse, Wisconsin, 1909. január 14. – London, 1984. június 22.) amerikai színházi és filmrendező volt. Németországban tanult Bertolt Brechttel, majd visszatért az Egyesült Államokba, előbb-utóbb eljutva Hollywoodba is. 1950-ben feketelistára került Amerikában, ezért Európába költözött, ahol későbbi filmjei készültek. Legsikeresebb filmjei: A szolga (1963), a Baleset (1967) és A közvetítő (1971), melyek forgatókönyvét Harold Pinter írta.

Élete

Egy évvel halála előtt egy interjúban elmondta a New York Times-nak, nem sajnálja, hogy kiutasították: „Enélkül lenne három Cadillac-em, két medencém, egy millió dollárom, és halott lennék. Félelmetes volt, visszataszító, de az ember könnyen a pénz és az önteltség csapdájába eshet. Nem árt egy kis feleszmélés.”

1973-ban a Dartmouth Kollégium, 1983-ban pedig a Wisconsini Egyetem is díszdoktorává avatta.

Háromszor nősült meg, kétszer vált el. 1937-ben, első házasságából született gyermeke Gavrik Losey, aki számos film rendezésében segített apjának. Tőle született unokái, Marek és Luke Losey mindketten rendezők. 1956-ban feleségül vette Dorothy Bromiley brit színésznőt. Fiuk, Joshua Losey színész lett. Harmadik felesége, Patricia Mohan adaptálta Lorenzo da Ponte Mozart Don Giovanni opera-librettóját Losey filmváltőzatához.

Rövid betegséget követően 1984. június 22-én hunyt el, négy héttel utolsó filmjének befejezése után.

Források

  • Filmography at BFI Film & TV Database
  • Joseph Losey at the British Film Institute's Screenonline
  • Joseph Losey at the Internet Broadway Database 
  • A Child Went Forth at Archive.org
  • Robert Maras, "Dissecting class relations: The film collaborations of Joseph Losey and Harold Pinter", May 28, 2012

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Joseph Losey című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. 2023. június 6., Rivista del Cinematografo, joseph-losey-dfvdbkdn
  2. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  3. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)

További információk

Sablon:César-díj a legjobb rendezőnek
  • m
  • v
  • sz
1976–2000
2001–2020
2021–
  • Albert Dupontel (2021)
  • Leos Carax (2022)
  • Dominik Moll (2023)
  • Justine Triet (2024)
Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 44301933
  • LCCN: n79021807
  • ISNI: 0000 0003 6855 1565
  • GND: 118574493
  • LIBRIS: 207029
  • SUDOC: 026994909
  • NKCS: jn20000701076
  • BNF: cb11913388v
  • BNE: XX1297466
  • KKT: 00627821
  • BIBSYS: 90137624
  • RKD: 404243
  • Filmművészet Filmművészetportál
  • USA USA-portál