Jurányi Lajos

Jurányi Lajos
Született	1837. augusztus 25. Nyíregyháza
Elhunyt	1897. február 27. (59 évesen) Abbázia
Állampolgársága	osztrák magyar
Foglalkozása	botanikus hisztológus
Iskolái	Pesti Királyi Tudományegyetem (–1862, orvostudomány)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Jurányi Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jurányi Lajos (Nyíregyháza, 1837. augusztus 25. – Abbázia, 1897. február 27.) botanikus. A növények élettanával, fajfenntartó szerveződésével és egyedfejlődésével kapcsolatos vizsgálatai a korát megelőző, úttörő életművet örökül hagyó tudóssá avatták. 1871-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1882-től rendes tagja volt. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Jurányi”.

Élete

Nyíregyházi alaptanulmányai után középiskoláit az eperjesi evangélikus kollégiumban végezte, s az ott tanító Hazslinszky Frigyes Ákos keltette fel érdeklődését a növénytan iránt. 1856–1862 között a pesti egyetemen végzett orvosi tanulmányokat, 1861-től a növénytani tanszéken mint Gerenday József tanársegédje működött. Orvosi oklevele 1862. évi megszerzése után, 1863–1864-ben egyetemi ösztöndíjjal a bécsi, majd 1864–1865-ben a jénai egyetemeken növénysejttani és növényszövettani kutatásokat folytatott (Eduard Fenzl, illetve Nathanael Pringsheim irányításával). 1866-ban a pesti egyetemen kinevezték a növénytan nyilvános rendkívüli, 1870-ben nyilvános rendes tanárává, s itt oktatott egészen haláláig. Fekete Józseffel együtt végezte el az Egyetemi Botanikus Kert átfogó rendezését.

Munkássága

Fő kutatási területe a növényélettan és a növényszervezettan, ez utóbbin belül is főként a növényanatómia és a növényegyedfejlődés-tan volt. Vizsgálataival korának florisztikai célú, jobbára leíró és rendszertani jellegű növénytani kutatásait meghaladva, úttörő jelentőségű tanulmányokat végzett, számos korszerű kutatási módszert vezetett be Magyarországon. Jelentős eredményeket mutatott fel a moszatok, a harasztok és a nyitvatermők ivaros szaporodásának kutatásában: vizsgálta a harasztok mikro- és makrospóráinak fejlődését, a cikászok (Cycadopsida) anteridiumában (hímivarszerv) termelődő spermatozoidokat, valamint a nyitvatermők pollenstruktúráját. Közleményei magyar és német nyelven egyaránt megjelentek. A magyar botanika jeles alakjait indította el a pályán, a Budapesti Tudományegyetemen 1871-ben Borbás Vince, 1872-ben Simonkai Lajos, 1880–1888 között Mágócsy-Dietz Sándor, 1885–1896 között Filarszky Nándor, 1888–1894 között Schilberszky Károly volt a tanársegédje.

Tudományos eredményei elismeréseként 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1882-ben rendes tagjává választották, az edinburghi székhelyű Royal Botanical Societynek pedig külső tagja volt. 1891-től haláláig a Magyar Természettudományi Társaság növénytani szakosztályának elnöki tisztét töltötte be.

Főbb művei

• A Vaucheria geminata ivarszervei s a nemzési folyamat e moszatnál, in: A Természettudományi Társaság Közleményei, 1866
• A Ceratozamia hímsejtjeinek kifejlődése és alaktanáról, in: Értekezések a Természettudományok Köréből, 1870. 6. sz.
• Oedogonium diplandrum s a nemzési folyamat e moszatnál, in: Értekezések a Természettudományok Köréből, 1871. 9. sz.
• Oedogonium diplandrum (Jur.) termékenyített petesejtjéről, in: Értekezések a Természettudományok Köréből, 1871. 12. sz.
• A Salvinia natans Hoffm. spóráinak kifejlődéséről, Budapest, 1873
• Über die Entwickelung der Sporangien und Sporen der Salvinia natans, Berlin, 1873
• Újabb adatok a Gymnospermák hímporának ismeretéhez, in: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1883
• A sejtmag átalakulása és alkatáról, in: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1884
• Növénytan, Budapest, 1885
• A magvak csirázásáról, Budapest, 1892

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 828. o.  
• Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 380. o. ISBN 963-9257-02-8  
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 642–643. o. ISBN 963-547-414-8