Komjáthy István

Komjáthy István (Ekel, 1917. március 30. – Budapest, 1963. december 20.) író, műfordító.

Életút

A pozsonyi, majd a debreceni tudományegyetemen tanult, tanári oklevelet szerzett 1941-ben és 1944-ben doktorált. Gimnáziumi tanár lett Besztercén, Komáromban.

1946-tól a debreceni Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban, melynek 1951-ig igazgatója. 1951-től az Ifjúsági Könyvkiadó irodalmi szerkesztője volt. 1956-ban elbeszéléskötete jelent meg Botond címmel. 1958-tól ismét tanított nyugdíjazásáig, 1962-ig.

Pozsonyi diákkorában a Forrás szerkesztőbizottságának tagja, részt vett a pozsonyi Tátra (1938) a debreceni Keleti Kapu (1946–47) és az Építünk (1948) c. folyóiratok szerkesztésében. Sokat fordított románból: népballadákat, hőskölteményeket, meséket.

Meglátogatta Petr Bezruč sziléziai költőt is.^[1]

Művei

• Hunyadi (elbeszélő költemény, Budapest., 1951)
• Keresztül-kasul a Hortobágyon (riportok, Budapest, 1951)
• Zengő Hortobágy (elbeszélő költemény, Budapest, 1951)
• Szürke nyúl országa (mese, Budapest, 1952)
• Aranykert. Kalandos nyári történet (Budapest, 1954)
• Mondák könyve. Hun és magyar mondák (Budapest, 1955)
• Botond. Ezer év mondáiból s történeteiből (Budapest, 1956)
• Aranykönyv. Mesék, történetek (Hárs Lászlóval, Budapest, 1957)
• A Hortobágy krónikája; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2006 (Élet-utak)
• Betyárvilág. Történetek zsiványokról, pandúrokról; Komjáthy István gyűjtése alapján Dóka Péter; Móra, Budapest, 2011

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]