Koronczi Endre

Koronczi Endre
Déri Miklós felvétele
Született	1968. május 25. (55 éves) Budapest[1]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	képzőművész
Iskolái	Magyar Képzőművészeti Főiskola (–1990)
Kitüntetései	Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj (1992) Munkácsy Mihály-díj (2022)
weboldal blog IMDb PORT.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

Koronczi Endre (Budapest, 1968. május 25. –) magyar képzőművész, festő, grafikus, performer.

Pályája

1990-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikai szakán végzett, majd részt vett a Magyar Képzőművészeti Főiskola kétéves posztgraduális képzésében.^[2]

Munkássága első szakaszában a tárgyak, felületek, események, emberek, mozgások között létrejövő bonyolult és az idő dimenziójával árnyalt kapcsolatokat először festészeti eszközökkel vizsgálta, majd áttért eredetileg hétköznapi tárgyak használatára, illetve a hétköznapi helyzetek fotóval történő dokumentálására. 1997-ben Szinkron^[3] címmel a Budapest Galériában összegezte azt a műcsoportot, amely a tárgyak közelségét, érintkezését, súrlódását, egymásra hatását, egymást formálását vizsgálta szisztematikusan. Ezen szakasz emblematikus műve a zakókönyök által koptatott lambéria. A következő időben tárgyak és emberek közelségének emlékezetes művei a Testnyomatok^[4] címmel dokumentált hétköznapi nyomhagyások az emberi bőrön, baseballsapka nyoma a tar koponyán.^[5]

2003-tól újabb pályaszakasz kezdődött a Csettegő-szépségverseny^[6] public art esemény megrendezésével, a nyomhagyás vizsgálatának terepe a társadalmi mező, az emberek közti kapcsolat lett. Ezekben a munkáiban általában saját arcát, testét viszi vásárra. A Bianco projekt^[7] keretében, miközben arcképével telematricázta a várost, önmagát és művészetét ajánlotta fel reklámszolgálatként. A Gyenis Tiborral közösen készített Basic projekt^[8] "pszichotablóján" azokat az embereket gyűjtötte egy képre, akik fontos szerepet játszottak addigi életében, és megvizsgálta, vajon a művészet eszközeivel meddig feszítheti a személyesség határait. Extrém alvás^[9] című kísérletsorozatában pedig azzal próbálkozott, vajon egy felvétel kedvéért el tud-e bárhol, bármikor, akár a legkényesebb városi szituációban is aludni, ha akar. Performanszaiban és videóin általában valamilyen - hétköznapi szemszögből - abszurd feladatot tűz ki maga elé, hogy aztán a szituációt a maga által megszabott szabályrendszer mentén, művészeti eszközökkel próbálja meg feloldani vagy esetleg még feszültebbé tenni. Módszere a kitárulkozás és a folyamatos önreflexió: önarcképeiben és csoportportréin saját tükörképét figyeli, figyelteti.^[10]

2000-ben elindította az ikon.hu online szolgáltatást, mely a kortárs képzőművészeti intézmények számára lehetővé teszi, hogy a rendezvények időpontjait összehangolják, egymással egyeztessék.^[11]

Fontosabb művei

• Ploubuter Park
• A szél mögött
• Kikényszerített vallomás
• katt
• PopSzinergia
• ExtremeSleeping
• SelfEnemy
• BASIC (Gyenis Tiborral)
• epicene
• Self-Phantom-Portrait
• Csettegő-szépségverseny
• Bianco
• Megállított tenger
• ISTEN
• Konverter
• TAXI
• RealTimeWind
• Testnyomatok
• Róma projekt
• Szétnyílt Doboz
• Szinkron
• Önfestő képek

Díjak és ösztöndíjak (válogatás)

• 2022 Munkácsy Mihály-díj
• A miskolci Országos grafikai biennálé díjazottja öt alkalommal.
• 2007 Irene & Peter Ludwig Díj (Association of Austrian Artists Künstlerhaus)
• 2001 Rotterdami ösztöndíj
• 2011 Stúdió Díj (Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület)
• 1997 Lisszaboni ösztöndíj
• 1994-1996 Római Magyar Akadémia ösztöndíja
• 1992-1995 Derkovits-ösztöndíj

Jegyzetek

Források

• Koronczi Endre, artportal.hu Archiválva 2015. szeptember 20-i dátummal a Wayback Machine-ben