Kosutány Tamás

Kosutány Tamás
Született	1848. március 7. Nyírlugos
Elhunyt	1915. január 19. (66 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	agrokémikus, agrármérnök, mezőgazdasági szakíró, egyetemi tanár
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Sírhelye	Farkasréti temető (49/1-1-14)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kosutány Tamás témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kosutány Tamás (Nyírlugos, 1848. március 7. – Budapest, 1915. január 19.)^[3] magyar agrokémikus, mezőgazdasági szakíró, a mezőgazdasági ipar műszaki fejlesztésének egyik első magyarországi kezdeményezője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1894).

Élete

1848. március 7-én született Nyírlugoson Kosutány János és Jósa Petronella fiaként. A középiskolát Szatmárnémetiben végezte, mely után először a keszthelyi gazdasági tanintézetben, majd a Pesti Tudományegyetemen, majd – a Than Károly javaslatára kapott állami ösztöndíjjal – a hallei egyetemen folytatta és fejezte be tanulmányait. Hazatérését követően, 1871-ben a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézetben a vegytan segédtanára lett. 1873-ban a lipcsei egyetemen védte meg német nyelvű doktori értekezését, illetve még ebben az évben megjelent első műve is A borászati vegytan alapvonalai címmel. Kosutányt 13 esztendei magyaróvári szolgálat után, 1884-ben nevezték ki az időközben - az országban elsőként - akadémiai rangra emelt Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia vegytani tanszékének és a hozzá kapcsolódó Vegykísérleti Állomásnak vezetőjévé. 1894-ben addigi munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába választotta.^[4] 1903-ban kinevezték a budapesti Országos Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás igazgatójának. E két beosztásában dolgozott haláláig, miközben meghívott előadóként 1903 és 1908 között a József Műegyetemen mezőgazdasági kémiai technológiát tanított. A mezőgazdasági ipar műszaki fejlesztésének egyik első hazai kezdeményezője volt, széleskörű kísérleti tevékenységét tükrözik európai színvonalú munkái. Budapesten hunyt el 1915. január 19-én. Sírja a Farkasréti temetőben található.^[5] Neje Csesznák Eleonóra volt.

Munkássága

Munkássága során – Sigmond Elek emlékező szavaival – „előszeretettel foglalkozott olyan természetű témák tanulmányozásával, melyek nemcsak új tudományos irányt szolgáltak, de az egyes mezőgazdasági termelési ágazatok gyökeres átalakítását célozták és részben eredményezték is”.

• A borászati vegytan alapvonalai (1873)
• Magyarország jellemzőbb dohányainak chemiai és növényélettani vizsgálata (1877–1881)
• A trágyázás alapelvei (Cserháti Sándorral, 1887)
• A gazdasági szeszgyártás kézikönyve (Lázár L. Pállal, 1891)
• Takarmányozástan (Cselkó Istvánnal, 1894)
• A különböző eredetű Saccharomycesek befolyása a bor képződésére (1894)
• A magyar búza és a magyar liszt a gazda, molnár és sütő szempontjából (1907)
• Az országos m. kir. chemiai intézet és központi vegykísérleti állomás 25 éves működése : Emlékirat és beszámoló. (1907)
• A mezőgazdasági chemiai technológia alapelvei (1908)

Emlékezete

• Emlékének ápolására a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület 1955-ben megalapította az évente kiosztandó Kosutány Tamás Emlékérmet.
• A korábbi Földművelésügyi Minisztérium, ma Vidékfejlesztési Minisztérium budapesti épületének árkádja alatt található bronz mellszobrát Horváth János szobrász készítette 1984-ben.^[6]
• Szülőhelye, Nyírlugos Cserhágó nevű településrészén utcanév őrzi az emlékét.

Jegyzetek

Irodalom

• ’Sigmond Elek: Dr. Kosutány Tamás levelező tag emlékezete. Az MTA elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. Bp., 1926.

További Információk

• Rövid életrajza a KFKI honlapján
• Mezőgazdasági Pantheon a Magyar Elektronikus Könyvtár lapján
• A borról és az erjedésről (részletek)