Kuffner Raoul

Diószeghi Kuffner Raoul báró, Raoul de Kuffner de Diószegh (Bécs, 1886. június 25. – hajóúton Európa és New York között, 1961. november 3.)^[1] magyar élelmiszeripari gyáros, földbirtokos, filantróp, műgyűjtő, Tamara de Łempicka emigráns lengyel festő második férje.

Élete

1898 és 1903 között a Pozsonyi Katolikus Főgimnázium tanulója volt. Az első évben magántanulóként kitűnően vizsgázott.^[2] Később rendes tanuló lett katolikus vallásúként megjelölve az évkönyvekben. Okleveles gazdász diplomáját a magyaróvári Mezőgazdasági Akadémián szerezte 1904 és 1906 között. (Itt tanult Apponyi Albert fia, György is.) 1908-ban tagja lett az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek (OMGE).^[3] 1910-ben a budapesti Földbirtok és Telek Bank Rt. igazgatóságába delegálták tagként.^[4] Ugyanebben az évben egész Európát, Ázsiát, Afrikát és Amerikát érintő tanulmányútra indult.^[5]

Sok éven át tagja volt a felvidéki árvízvédelmi társulatoknak.^[6]

1912-ben a családja tulajdonában és irányítása álló, a konzervgyártásban is jelentős Diószegi Gazdaság, Cukor- és Szeszgyár Rt. igazgatósági tagjává nevezték ki.^[7] Egy évvel később tagja lett a galántai nemzetközi talajművelőgép-bemutató helyi rendezőbizottságának,^[8] valamint a Királyi Magyar Automobil Clubnak rendes tagként.^[9]

1915-ben beválasztották az OMGE Növénynemesítő bizottságába.^[10] 1916-ban tagfelvételét kérte a Királyi Magyar Természettudományi Társulatba,^[11] és apjával együtt támogatta a Magyar Entomológiai Társaság (rovartani) alapítványát. Az év során kigyulladt és csaknem teljesen leégett a diószegi kastélya. Alig tudott kimenekülni az éjszaka keletkezett tűzből. Sok értékes festmény, műtárgy, ékszer és tekintélyes összegű papírpénz semmisült meg a szerencsétlenségben. A nagy vagyont érő képtárát csak nagy erőfeszítéssel lehetett megmenteni.^[12]

1920-ban, a trianoni döntés után gyára és földjei Csehszlovákiába kerültek. Üzletét rossz gazdasági és politikai helyzetben folytatta.^[13] Tagja lett a Szlovenszkói Gyáriparosok Központi Szövetségének. 1925-ben a Galánta Bank csehszlovákiai pénzintézet elnökének nevezték ki.^[14] Ugyanebben az évben a Fővárosi Serfőző Rt. igazgatósági tagja lett Kőbányán,^[15] tagsága hét év múlva, 1932-ben szűnt meg.

1939-ben felszámolta a magyarországi tulajdonát a nácizmus európai terjedése miatt. Bútorait és ingóságait New Yorkba vitette, ezekkel rendezte be a 322 East 57th Street címen lévő, kétszintes műteremlakást, Tamara de Łempickával közös otthonát. Ekkor adta ajándékba Ifj. Pieter Brueghel képét a Szépművészeti Múzeumnak. A művet az 1980-as évektől a Brueghel műhelyéből való Pieter Balsten alkotásának tartják.^[16]

Az 1940-es évek elején többször járt Tamarával Magyarországon, és részt vett zsidók és lengyelek Nyugatra menekítésében.

Családja

Apja, Kuffner Károly (1847-1924) keresztény hitre tért, zsidó származású gyáros volt. Ő alapította a híres magyardiószegi cukorgyárat 1891-ben.^[17] 1896-ban nemességet nyert Ferenc József császártól,^[18] majd 1904-ben bárói címet is.^[19]

Anyja, Maria Franziska Firmian (1856-1925) grófnő. Anyai nagyapja ugyan olasz volt, Mezzocoronaban éltek, de nagyanyja, Adél a lengyelországi Tarnówból származott.

1917-ben kelt egybe Haebler Cara bárónővel Magyardiószegen.^[20] Felesége Łódźban született 1889. augusztus 20-án, és 1932. június 8-án, 43 éves korában hunyt el. A diószeghi családi kápolnában helyezték örök nyugalomra.^[21] Házasságukból két gyermek született, Péter és Louisanne.

Második felesége Tamara de Łempicka lengyel festőművésznő volt, az art deco mestere, az első női szupersztár. 1934-ben kötöttek házasságot, ami 1961-ig, a haláláig állt fenn. Bár nyitott házasságban éltek, a hozzátartozók visszaemlékezése szerint Tamarát nagyon megviselte férje halála.

Művei

• Planomania: Capitalism Makes Sense. R. R. Smith, New York (1951) 232. (Apja üzleti tevékenységét is rögzítette benne.)
• Dutch and Flemish old masters: Italian renaissance paintings, including works by Steen, Verspronck, Van Reymerswaele, Jordaens, Van Ostade, Bruyn, Huys, Weenix, Brueghel the Younger, Ghirlandais: from the collection of Baron and Baroness Raoul Kuffner de Dioszegh. Parke-Bernet Galleries, New York (1948) 48.

Emlékezete

• Az életéről szóló kevés forrás, a magyar nyelvűek is, tévesen úgy jellemzik, mint aki nem foglalkozott eleget az apjától örökölt üzletével, és aki nem katolikus volt. Valójában a nehéz gazdasági és politikai helyzet ellenére működtette a felvidéki cukorgyárat, több országban is részt vállalt cégek vezetésében, és nemcsak a gyár ügyeivel, de árvízvédelemmel, növénynemesítéssel, rovartannal is foglalkozott a cukorrépatermesztéshez, a cukor- és sörgyátáshoz, valamint a konzerviparhoz kapcsolódva. A Fővárosi Serfőző épp akkoriban lett világhírű sör- és malátaexportőr, amikor ő ott működött, a cég malátái a morva malátákkal versenyeztek akkoriban az USA piacán.
• Tamara számos képen örökítette meg őt és gyermekeit festve és rajzolva.

További információk

• (A Der Spiegelből átvéve) (1987. december 6.). Az art deco párizsi csillaga. Új Tükör 24 (49), 41. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
• (A Bunte nyomán) (1994. július 1.). A szépek és gazdagok festője. Interpress Magazin 20 (7), 120-123. o. [2023. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
• P. Szabó Ernő (2004. október 2.). Vizit a padláson. Magyar Nemzet 67 (260), 34. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
• Szakál Kinga (2016. november 16.). Hercegi leszármazott járt Diószegen. Új Szó 69 (266), 12. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
• Tamara de Lempicka (1898–1980), báró Raoul Kuffner de Diószegh második felesége. (Hozzáférés: 2023. június 11.)

Jegyzetek

Forrás

• Horváth Hilda. Kuffner Raoul. In: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest: Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, 523. o. (2002)